A veszteséget egyelőre lehetetlen felmérni. Talán nem tűnt el végleg minden, talán felbukkannak még a tárgyak a műkincskereskedőknél. A lényegen azonban ez nem változtat. Figyelmetlenségből vagy tudatlanságból eredő mulasztás következtében elpusztult a világ egyik legértékesebb régészeti és műkincsgyűjteménye, a bagdadi Irak Múzeum. Nem kizárható, hogy a tolvajok egy része megrendelésre dolgozott.
A kép bejárta a világot: a szétvert, üres tárlók között egy asszony zokog. Nem tárgyakat sirat, hanem évezredek kultúrájának veszte fölött gyászol. A villámháborús győzelemért ezúttal nemcsak Irak, hanem az egész emberiség nagy árat fizetett.
– Az Irak Múzeum nem egyszerűen az irakiak nemzeti múzeuma, hanem úgynevezett civilizációs múzeum – magyarázza Dezső Tamás asszirológus, az ELTE docense. – Ebbe a sorba tartozik az egyiptomi Kairó Múzeum, a londoni British Museum, a párizsi Louvre, a New York-i Metropolitan Museum of Arts, a szentpétervári Ermitázs, a távol-keleti, afrikai és dél-amerikai civilizációk múzeumait nem is említve. Ráadásul a bagdadi nem is csak egy a sok civilizációs múzeum közül, hanem a világ egyik legősibb és az európai ember számára legfontosabb kultúrájának, a mezopotámiainak a múzeuma. Ez volt az a civilizáció, amelyben a Kr. e. VI. évezredtől megjelent a földművelés, ahol a IV. évezredtől kialakultak a világ első városai, ahol ugyanebben az évezredben megjelent az írás, vele együtt a matematika, a csillagászat és a tudomány, ugyanekkor megépültek az első nagy templomok, és megjelent a világ legkorábbi ismert azonosítható vallása. A Kr. e. III. évezred volt a sumer kultúra aranykora, de ugyanebben az évezredben ugyanitt alakult ki a világ első birodalma, az Agadei Birodalom. A Kr. e. 2600 körülre keltezhető uri királysírok sok kincse (például a híres aranyhárfa) is a múzeumban volt, amíg most el nem rabolták. Mezopotámia volt az otthona Babilonnak és a Kr. e. VIII–VII. században az egész Közel-Keletet meghódító Asszír Birodalomnak. Ennek a civilizációnak a termékei a világirodalom legkorábbi ismert alkotásai, a Bibliában is visszaköszönő teremtéseposz és vízözön legenda vagy a Gilgames. A föníciai ábécé görög adaptációja révén a klasszikus görög és római Európa kincsévé vált az írás is. Ebből a közel-keleti civilizációból, a Biblia világából nőtt ki a judaizmus, a Biblia, a kereszténység és maga az iszlám is. Hosszan sorolhatnánk, hogy mit jelent az emberiségnek és elsősorban a mi nyugati civilizációnknak Mezopotámia és a Közel-Kelet. Ennek a múzeumnak a pusztulásával az irakiakon kívül talán a mi nyugati kultúránk veszítette a legtöbbet, a mi civilizációnk öröksége enyészett el.
– A világ nagy civilizációinak sok fontos emlékét őrzik európai és amerikai múzeumokban. Görögország évtizedek óta harcol, hogy visszaszerezze műkincseinek egy részét. Ez esetben nem áll fenn, hogy a kultúrkör legjelentősebb tárgyait Irakon kívül őrizték, így megmenekültek?
– Az Irak Múzeum a világ legfontosabb közgyűjteményeinek egyike volt, Irak állam önállóvá válásának egyik jellegzetes vívmánya. A brit csapatok 1917-es bevonulása, majd az 1918-as fegyverszünet után, az 1932-ig tartó brit protektorátus alatt megkezdődött az iraki műemléki felügyelőség (Antiquities Service) felállítása, amiben elévülhetetlen érdemei voltak Gertrude Bell brit régésznőnek. Külföldi régészek ettől kezdve már nem áshattak szabadon Irakban, be kellett tartaniuk az új állam műemlékvédelmi törvényeit. A leleteket sem lehetett már szabadon kivinni az országból, azok immár az állam tulajdonát képezték. Ekkor kezdődött el az új, 1932-ben formálisan is függetlenné vált Irak állam nemzeti identitásának egyik fontos eleme, az önálló Irak Múzeum anyagának felhalmozása. Azóta minden fontos ásatási lelet ebbe a múzeumba került. Most tehát az elmúlt 60-70 év iraki kutatómunkájának java veszett oda azon a két napon, amikor irakiak ezrei rabolták és pusztították zavartalanul a felbecsülhetetlen értékű gyűjteményt.
– Miben lehet reménykedni? Hogy talán a tárgyak felbukkannak a műkincspiacon? Vagy szembe kell nézni elvesztésükkel?
– Nem zárható ki, hogy előkerülnek egyes darabok, melyeket ismertségük miatt nem lehet legálisan értékesíteni, legfeljebb egy magángyűjteményben elrejteni. Az sem kizárható, hogy a menekülő iraki vezetés a legértékesebbnek ítélt tárgyak egy részét a háború közeledtével biztonságba helyezte. De az tény, hogy az Irak Múzeum elpusztult. Épülete ugyan áll, de a lelke megsemmisült, mivel tárgyak nélkül a múzeum csak üresen kongó épület. Lehet, hogy újra be fogják rendezni, a megmaradt, restaurált vagy esetleg visszaszerzett műkincseket újra kiállítják, de ez a múzeum többé már nem lesz ugyanaz. Az előzetes híradások szerint elpusztult vagy eltűnt százhetvenezer tárgy, és megsemmisült az ásatási és múzeumi dokumentáció jelentős része. Mivel az első öbölháború óta, az 1990-es évek nagy részében a múzeumot zárva tartották, és Irakban alig dolgozhatott külföldi régész, nem tudjuk pontosan, hogy hol voltak a múzeum legértékesebb kincsei, például a nimrudi asszír királynősírokból származó ötvenhárom kilogrammnyi mesés arany ékszer. Ezeket, mivel az első öbölháború idején tárták fel, még nem is állították ki. Az anyagot csak filmekről és egy publikációból ismerjük. Sajnos a világhírű aranytárgyak, ha valóban ellopták őket – mivel ismertségük révén nehezen eladhatóak –, könnyen beolvaszthatók. De nem is az arany a legnagyobb veszteség. A múzeum legféltettebb kincsei közé tartozott több ezer vagy tízezer ékírásos agyagtábla. Ezek a szövegek felölelik Mezopotámia írásos történetének három és fél ezer évét.
– Legalább ismerjük a tartalmukat?
– Jelentős részét ismerjük, de rengeteg volt az eddig publikálatlan, ásatásokról származó táblalelet, ezek feldolgozásához ugyanis igen sok időre van szükség. Mivel táblák ezrei semmisülhettek meg, a kiégetetlen anyag például a kézben elporlik, ezekkel együtt Mezopotámia és a Közel-Kelet történetének fontos részletei vesztek el örökre.
– A világ arról beszél, hogy az Irak Múzeum pusztulását minimális erőfeszítéssel és figyelemmel meg lehetett volna akadályozni.
– Az ember nem pusztíthatja el, nem rabolhatja szét saját múltjának emlékeit, és azt sem hagyhatja tett és szó nélkül, ha látja, hogy mások ezt teszik. Az jutott épp az eszembe: lám, milyen fontos a történelem tanítása, hisz csak azok értékelhetik a múltat, akik ismerik. És a híradások alapján félő, hogy az Irak Múzeum mellett erre a sorsra jutott az ország szinte minden közgyűjteménye. A hírek szerint zavargások vannak Moszulban, melynek Ninive a külvárosa. Hasonló tragédiára már az első öbölháborút követően is akadt példa, 1991-ben Bászrában a szunnita hatalom és a síita többség véres polgárháborúja során már kirabolták a múzeumot. Az elrabolt tárgyak leltárát angol régészek három kötetben adták ki. Utólag könnyű bölcsnek lenni, de a kezdeti bászrai híradások után Bagdadban is számolni kellett volna ezzel az eshetőséggel.
– A múzeumi gyűjtemény megsemmisülése váratlan és értelmetlen háborús veszteség, az azonban tudható volt, hogy a bombázások miatt régészeti lelőhelyeket érhet kár. Vannak-e már hírek ilyen jellegű veszteségekről?
– A mezopotámiai épületeket Szaddám Huszein az évtizedek során rekonstruáltatta. Fontos legitimációs eszköze volt ugyanis az ókori keleti kultúra, miként nálunk a nagy hármast, Marxot, Engelst és Lenint örökítették meg együtt, úgy ábrázoltatta magát Szaddám nemegyszer Hammurabi és Nabukodonozor társaságában. Ezek az épületek valóban szenvedtek el veszteségeket, de ez össze sem hasonlítható a múzeum pusztulásával. A műkincsek Irakból való kicsempészése mindig is folyt, bár Szaddám időszakában már fővesztés járt érte. Egy Moszul határában álló palotának a faláról például darabokban vésték le a domborműveket, egy hatalmas kapuőrző bika fejét kettéfűrészelték, mert egyben nem tudták elvinni. S Ur város feltárása is folyik már vagy nyolcvan éve, a helyiek, akik generációk óta dolgoznak az ásatáson, olykor jobban ismerik a terepet, mint a régészek.
– Most már csak abban reménykedhetünk, hogy az ősi föld tartogat még kincseket, amelyek némi kárpótlást nyújtanak a veszteségért.
– Pár száz évre való ásatási anyag még biztosan van a föld alatt, de hát ez nem kárpótlás. Tragédia történt, a veszteség pedig pótolhatatlan.
***
Megrendelésre?
Szakértők szerint több gyűjtő már előre felkészült Bagdad és más nagyvárosok elestére, hogy szervezett rablóbandák közreműködésével jusson értékes műkincsekhez. Nem véletlen, hogy a tudósok az iraki műkincsek nemzetközi kereskedelmének azonnali betiltását követelik. Az előre kitervelt, vagyis megrendelésre történő fosztogatás teóriáját erősíti, hogy a tolvajok másolatokat nem vittek el, igaz, azok másolat mivoltáról úgy győződtek meg, hogy szétverték a tárgyat, ugyanakkor számos múzeumi helyiséghez kulcsuk is volt. A minap foglaltak le Jordániában negyvenkét olyan festményt, melyek az Irak Múzeumból tűntek el. A BBC értesülése szerint a csempész egy európai újságíró volt.
Nemcsak a bagdadi Irak Múzeumban jártak tolvajok, hanem a moszuli múzeumban is, valamint felgyújtották a főváros iszlám könyvtárát, amelyben a Korán egyik legősibb példányát őrizték. Károk keletkeztek egy bagdadi palotában is, amelyben az iraki monarchia tárgyi emlékeit őrizték.
***
Hogy lássák a világ népei…
A sors fintora, hogy a világ egyik legkorábbi ismert múzeumát – már amennyire egy Kr. e. VI. századi gyűjtemény annak tekinthető – az Újbabiloni Birodalom legnagyobb uralkodója, II. Nabú-kudurri-uszur (Kr. e. 604–562), a bibliai Nabukodonozor hozta létre Babilonban. A gyűjtemény a meghódított országokból és Mezopotámia városaiból származó ősi szobrokból és más ereklyékből állt. A mezopotámiai civilizáció ősi emlékeinek ilyen gyűjteménye e civilizáció korabeli nagyságát, kontinuitását és ősiségét hangsúlyozta, a birodalom világhatalmi törekvésének legitimációját szimbolizálta. A gyűjtemény mottójául a király ezt a mondatot választotta: ana dagalum ki¹¹at ni¹i („hogy lássák a világ népei”).
tenisz
Őrült fordulatok után tört meg éjjel a legjobb magyar teniszezőnő átka
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!