A Perkő csúcsán

Messziről látszik a Kézdiszentlélek fölötti Perkő csúcsán (719 m) található, Szent István királyunk tiszteletére emelt kisméretű, négykaréjos körtemplom. Ottjártamkor felmásztam én is a csúcsra. A torony és a tornyocskák, a bejárat különös volt, az egész templomnak szokatlanok az arányai. Lehet, hogy nem is középkori?
Ez a kérdés sokakban felmerült, Orbán Balázstól Entz Gézán és Kralovánszky Alánon át a mai műtörténészekig sokan foglalkoztak a kérdéssel. Újabban a Sepsiszentgyörgyön élő Jánó Mihály (Kovács András részletes és tudományos dolgozatára hivatkozva) írt hosszabb méltatást a kerek templomról. Ebből az írásból idézünk néhány megállapítást.
A négyzetes alaprajzú, megközelítőleg keletelt, oldalainak középtengelyében félköríves apszisokkal bővített épület a kiskászoni határhoz tartozó Perkő tetején, legalább részben mesterségesnek tűnő halmocskán áll. A kápolna bádogfedeléből az apszisok, illetve a központi kupola középpontjának megfelelően négy alacsonyabb és egy magasabb tornyocska emelkedik ki, ugyancsak bádoggal héjazott, gúla alakú sisakkal. A kisebb tornyoknak csak a külvilág felé nyílik három-három, a középső toronynak minden oldalán egy-egy ugyancsak téglából kialakított keskeny és félköríves résablaka.
A nyugati apszis portáléja négyszirmú rózsával és levelekkel díszített szemöldököt hordoz, amelynek mezejében a megrendelők, K(álnoky) S(ámuel) és felesége, L(ázár) E(rzsébet) monogramos címereit, valamint a Non est mortale qvod… opto A(nn)o 1686 D(ie) 23 Mart(ii) feliratot láthatjuk.
Kovács András végső következtetésként megállapítja, hogy a régebbi irodalom a Perkő kápolnát a – már Orbán Balázs által is említett – „castrum Zentelek” nevű várral hozta kapcsolatba, „amelynek centrális, négykaréjos alaprajza valóban emlékeztet a román kori kápolnákéra. Ám ha a felépítésére is tekintettel vagyunk, megfigyelhetjük, hogy az épület arányai – viszonylag nagy átmérője, csekély magassága, homlokzatának tagolatlansága, törtkő falazása, téglából épített boltozata, amelyből kis tornyocskák emelkednek ki – együttesen olyan jelenségek, amelyek már nehezen illeszthetők be az erdélyi középkor építészetének világába.”
Kovács András a kézdiszentléleki plébániatemplom erődítésének stílusát is megvizsgálja, s arra a következtetésre jut, hogy a kápolna és templomerőd a XVI. századi olasz építészeti traktátusok illusztrációinak felhasználásával készülhetett, az azok eredetéül szolgáló XV. századi híres sienai építész, Francesco di Giorgo Martini rajzainak fantáziadús módosításával. „A léptékvesztés, ami a kézdiszentléleki erődítményt és a sienai mester eredeti elképzelését elválasztja egymástól, ugyancsak közvetett bizonyítékot kínál arra, hogy a székely közösség egy tanult fia vagy éppen művelt, bibliofil patrónusa által közvetített rajz választotta ezt a megoldást a XVIII. század húszas éveiben.”
Tehát megoldódott a középkori – nem középkori eredet kérdése. Nagy valószínűséggel mondhatjuk, hogy a mai kápolna helyén volt már egy korábbi épület, amelynek alapjára és anyagából Kálnoky Sámuel 1686-ban újat építtetett. Erre utalnak a kápolna újabban feltárt díszes freskói is.