Ankarai Powell-misszió

Colin Powell amerikai külügyminiszter ankarai vendéglátója, Ahmed Necdet Sezer török elnök a megbeszélés után bejelentette, hogy Törökország megnyitotta légterét az amerikai és brit katonai repülőgépek előtt. Powell ugyanakkor megígérte, hogy Washington „nem enged meg olyan fejleményeket a kurdok lakta Észak-Irakban, amelyeket Ankara nem szeretne”.
A külügyminiszter már a látogatás előtt szót ejtett arról, hogy az Egyesült Államok az „alkalmazkodás szellemében” építené kapcsolatait Törökországgal. Ez a hang nyomaiban sem emlékeztet a néhány héttel ezelőtti washingtoni dörgedelmekhez. Azóta ugyanis történt egy és más – a török parlament nemet mondott arra a washingtoni kérésre, hogy az Egyesült Államok 62 ezer katonát sorakoztasson fel a török–iraki határon. A döntésért Ankarának súlyos árat kellett fizetnie. A törökök nem kapták meg a megígért hatmilliárd dolláros amerikai támogatást, s miközben százmilliós belső adósságteher nehezedik az országra, Washington támogatására is szükségük van a Nemzetközi Valutaalap e hónapban esedékes másfél millió dolláros hitelének elnyerésére.
Powell nem érkezett üres erszénnyel a török fővárosba. Továbbra is érvényes a hatmilliárdról egymilliárdra csökkentett segélycsomagra tett amerikai ajánlat, a döntés ismét Ankara kezében van. Emellett Powell mindenáron garanciát kért arra, hogy a török csapatok nem lépnek iraki területre. Powell nem rejtette véka alá, hogy Észak-Irakban szilárdnak ítéli a politikai helyzetet, nincs szükség a törökök jelenlétére. Csakhogy a Kirkuk környéki olajmezők továbbra is a térségbe vonzzák a törököket, nem beszélve arról, hogy az észak-iraki kurd autonómia felszámolásával Ankara a törökországi kurd függetlenségi törekvéseknek szeretne gátat vetni. Most azonban úgy tűnik – egyelőre –, szent a béke.
Powell missziója még egy tekintetben figyelemre méltó. A washingtoni keményvonalas vezetés stratégiai és taktikai természetű hibákat vétett – meglehet: az engedékenyebb Powell-vonal diplomáciai eszközökkel próbálja jóvá tenni, amit a katonai vezetés elhibázott – talán nem csak Törökországban.