Bagdad megerősítette Tony Blair székét

Új fogalom jelent meg a brit médiában: a „bagdadi bónusz”. Azt jelenti, hogy bár az iraki hadjárat megindítása előtt Tony Blair miniszterelnöki pozíciója a lehető legsúlyosabb veszélyben volt, ma erősebb, mint bármikor a tavalyi választási győzelem óta.

Egyszerűen az történt, hogy az amerikai–brit koalíció könynyű, maradéktalan és aránylag olcsó katonai győzelmet aratott. A brit közvélemény a harcok három hete alatt többször változtatott álláspontot, de közvélemény-kutatások mindig azt mutatták, hogy a lakosságnak legalább a fele, s többnyire a nagyobbik fele, a kormány mögött állt. Blair pozícióját sosem a választók részéről fenyegette veszély, hanem saját pártjában azok részéről, akik vagy lelkiismereti okokból ellenezték a beavatkozást Irakban, vagy hosszú ideje lázadoztak Tony Blair „új Munkáspártja” ellen.
A legutóbbi közvélemény-kutatások arra mutatnak, hogy mindkét csoport vereséget szenvedett, a puccskísérlet már az alsóházi frakción belül megbukott. Ami a lelkiismereti okokra hivatkozókat illeti, Clare Short, a nemzetközi segélynyújtás minisztere visszavonta lemondását; Robin Cook frakcióvezető pedig lemondott ugyan, de visszavonta azt a követelését, hogy azonnal hozzák haza a brit haderőt Irakból.

Tony Blair tehát ugyanolyan népszerűséget aratott az iraki katonai győzelemből, mint annak idején Margaret Thatcher az Argentína fölötti győzelem után a Falkland-szigeteki háborúban. Az a győzelem legalább egy, némelyek szerint két további megnyert választást hozott Thatchernek. A fegyvernyugvás problémái azonban Nagy-Britanniában is hatnak majd. Tony Blair némi reményt merít abból, hogy egy erős európai elnöki tisztség létrehozását támogatja az EU alkotmányának felvázolásával megbízott konvenció elnöke, Valéry Giscard d’Estaing volt francia elnök. Sokan úgy vélik, hogy az új állásra pályázók között lesz Blair is.