Bizakodva tekint a jövőbe a hazai börtönlakosság Váctól Márianosztráig, Tököltől a kisfogházig. Híre ment ugyanis, hogy a nemrég életbe lépett új büntető törvénykönyv szerint ezentúl – március elsejétől – már a többszörösen visszaeső bűnözők, illetve az üzletszerűen elkövetett bűncselekményeket végrehajtók is szabadlábra helyezhetők, hacsak nem szokták rendszeresen felpofozni a nevelőtisztet. Mellesleg az akció már működik is, az elmúlt hónapban például több mint háromszáz gonosztevőt eresztettek ki a kaptárból, és további négyszáz is menlevelet kap nemsokára.
Nem lennék meglepve, ha Bárándy Péter igazságügy-miniszter hamarosan lovas szobrot kapna valamelyik patinás fegyház udvarának közepén.
A furcsa gesztusnak természetesen előzményei is vannak. Egy esztendeje, a választásokat megelőzően híre ment, hogy szocialista hatalomátvétel esetén az MSZP rögvest amnesztiát hirdet, szélesre tárja a tömlöcök kapuját, majd homlokon csókolva bankrablót és apagyilkost, könnyezve búcsút int valamennyinek, merthogy a megbocsátás keresztényi erény. Meg mandátum is. (Magda Marinko egyelőre marad.) És mert az MSZP szavatartó párt, most megnyílnak a sittkapuk, ahonnét önfeledt sikkasztók és fejszés gyilkosok szaladnak kifelé trillázva, szökellve… De szép a szabadság, de szép az élet!
Adódik azért itt néhány időszerű kérdés. Mi szükség lesz ezentúl a különféle bűnüldöző szervekre, rendőrségre, vámőrségre, ügyészségre, bíróságra? Mi a csodának erőlködjenek szerencsétlenek, ha egyszer a kipecázott rablóhalat a törvény értelmében vissza kell ereszteni a folyóba? Mi lesz a munka nélkül maradt smasszerral?
De legfőképpen mi lesz velünk?
origo.hu
Ez az étrendkiegészítő lehet a titok, ha pihentető alvásra vágyunk
