Mércékletesség

Új játékot láttunk a tévében. Vetélkedőt, miheztartás végett. A bevezető kampány szerint ebből aztán ország-világ megtudhatja, de inkább az ország, ez a hírös kis Magyarország, hogy kinek mekkora. S persze magáról is ki-ki megtudhatja, hogy neki mekkora. Dr. Agy tiltakozik. Ő nem bráner. Mert hát ugye ne játsszunk zárt lapokkal. Ez a vérszegény poén erre az asszociációra, erre az árukapcsolásra épít. Annyira visszataszító volna ma már az intelligencia, hogy egy nemesebb szervbe kell csomagolni, másképp nem eladható? Ennyire nincs az értelemnek, a műveltségnek vonzása? De nem is erről akartam beszélni, csak tudjátok, néha ilyen dolgokon bepipulok. Pedig már Godzilla is megmondta: a méret a lényeg.
Egy gramm dinoszauruszagy – száz tonna pikkely. Billió tonna kőolaj – egy kiló emberagy. Az ákombránerhez képest megmérettetni s könynyűnek találtatni egy intelligenciateszten akár fölemelőnek is tűnhet, ám én nem hiszem, hogy az értelem vízszint volna, mely érhet bokáig, derékig és nyakig. Protagorasz szerint mindennek mértéke az ember. Akkor elküldöm Protagoraszt Piedonéhoz meg a Zoli bohóchoz s megkérdezem tőle: óriás-e az ember vagy törpe? Mikrovilág és extralarge.
A puli nyájban gondolkodik, a juhász viszont csak megszámolni tudja. Mennyivel bölcsebb a puli, mint a juhász. Isten nyelve lehet, hogy a matematika, de nem biztos, hogy az angyalok megértik.
Mi nehezebb? Egy kiló pehely vagy egy kiló ólom? Attól, hogy valami valamennyi, még nem súlyosabb. Azért viszont, hogy valami valamenynyi, adott esetben még fizetnek is.
Jól fizet a számháború. A szalonba szem-számon keresztül lehet csak bejutni. Csak a számszerűsített szalonképes ma. Röhögtem. Az iraki háború pokol-adventjén bemondták, hogy Törökországba háromszázötezer menekült érkezése várható. Becsült szám. Csak az az ötezer, csak azt tudnám feledni. Bizony, itt valaki szakértett, valami bűzlik Amerikában, itt valakinek a markát összeg ütötte azért a plusz ötezerért. Mert ha háromszázezer menekülttel számolnak, az becslés. De ha háromszázötezerrel, az már kalkuláció. Akkor már feasibility study van és nem hasamra süt a nap, illetve a hasamra ütök.
A rántott hús mindenhol ehető, a nyakkendő öltöztet. A számszerű is öltöztet. Tényszerűvé teszi az egyébiránt gyalázatosan nem megragadhatót. A sebtében odarittyentett statisztika vagy közvélemény-kutatási adat nyomán hamis biztonság lesz úrrá rajtunk, s elkezdjük komolyan venni azt, kinek nevetőizmait orvosi műhiba folytán csak épp átvágta a szike. A határozatlan ember tutyimutyi. A szám bezzeg eleve meghatározott. Most ott tartunk, hogy Madách szerint határozatra jőni rá nem ér, illetve ott, hogy ma joggal határozatlan csak Heisenberg-féle határozatlansági reláció lehet.
A Szabványügyi Hivatal már rég eltörölte az ölt, megölte, s halott az arasz, tilos a panasz. Az uborka nem nézhet görbén, s Éva csak EU-szabvány szerinti almába haraphat ezek után. Colstok tábornok bevonult Humániába s megmondta, mit mennyire szabad. Aki túllép a megengedett sebességen, azt bünteti a KRESZ. S aki túllép a megengedett hevességen, azt pedig megverik a gyöngyösi zsaruk.
2002 novemberében történt. Egy idős cigány asszony váratlanul meghalt. S a rokonság gyászolni kezdte. Igen ám, csakhogy miképp a világegyetemben meg van határozva az egy barionra jutó fotonszám, azonképp az infoeurópai civilizáció is meghatározza, hogy mennyi az egy halott anyára jutható rokon. S a gyász decibelszáma is hatóságilag meghatározott. E két határértéket lépték túl a gyöngyösi romák, túl sokan voltak, s túl hangosan gyászoltak. Ezért kellett lakolniuk.
Ha megjelenik egy farkas Zemplénben, lelőjük. De az eredendő emberi természettel nem tudunk mit kezdeni. Ha nem hajlandó szellemi népszámlálásnak alávetni magát, akkor sanyarú sors vár rá, halt meg bár anyja imént, a hangerő miatt a kórházi ágyhoz bilincselik s verik, verik.
Nem voltam persze ott. Egy történet sokféleképpen olvasható, de tény, a mérhetetlenséget és mértéktelenséget még nem sikerült pacifikálnunk.
Valamikor az antik mértékletesség, az arany középút volt a divat. Ezzel a mértékletességgel azonban még jól megfért a tragédia. A görögök még tudták, hogy a szeretet és a gyász nagy pillanatai nem folyamszabályozhatók, legföljebb ritualizálhatók. Ma, rítusok híján, nem az eredeti szabályozatlanság, hanem egyfajta mércékletesség vált uralkodóvá. Aki túlzottan gyászol, az gyanús. Az hiperaktív gyerek. Szedálni kell. És számoltatni. Számolja csak az ártatlanság bárányait mindaddig, amíg álomba nem merül.