Nyugaton a helyzet fokozódik?

A Bush-adminisztráció arra készül, hogy háborúellenes magatartása miatt megbüntesse Franciaországot. Bár a háborúellenes magatartás Európa számos országában nyilvánvaló volt (Belgium és Svájc például nem engedte meg az amerikai gépek átrepülését), az amerikai adminisztráció elsősorban az ellenállást vezető Párizsra dühös. A külügyekért felelős Colin Powell egy tv-interjúban arra a kérdésre, hogy Franciaországnak következményekkel kell-e szembenéznie az iraki háború ellenzése miatt, határozottan azt felelte: igen. Felmerült, hogy Párizs szerepét gyengítik a NATO-ban. Erre két lehetőséget vetettek fel. Az egyik, hogy a döntéseket az Észak-atlanti Tanácsból átviszik a Védelmi Tervezési Tanácsba, amelynek Franciaország nem tagja. Alternatívaként a NATO informális belső magját, amely a legjelentősebb országokat tömöríti (USA, Franciaország, Németország, Egyesült Királyság), kiegészítik a háborút támogató Olaszországgal, Lengyelországgal és Spanyolországgal.
A büntetésre vonatkozó megjegyzések éles reakciókat váltottak ki francia hivatalos körökből. Dominique de Villepin francia külügyminiszter igen határozottan kijelentette, hogy Franciaország nem hajlik meg az amerikai nyomás vagy fenyegetés előtt: „Az iraki válság során Franciaország a nemzetközi közösség nagy többségével együtt, meggyőződésének megfelelően, a nemzetközi jog védelmében cselekedett.” Mások arra figyelmeztetnek, hogy a szankciók túlnyúlhatnak a francia–amerikai kapcsolatokon, és Európa egészét érinthetik. A kialakult feszültség ellenére Ari Fleischer, a Fehér Ház szóvivője szerint Bush elnök továbbra is azt gondolja, hogy a közösen vallott értékek miatt fennmarad a két ország szövetsége.
Az elmúlt hetek eseményein végigtekintve azonban nehezen találhatunk olyan közös értékeket (még kevésbé érdekeket), amelyek ma Párizst és Washingtont összekötik. Ami felsejlik, az sokkal inkább az „öreg Európa” – Párizs, Berlin és Moszkva – együttműködése, mintsem a régi transzatlanti barátság helyreállítása, ugyanis a szocializmus összeomlása utáni érdekviszonyok sokkal inkább ebbe az irányba mutatnak. E tendenciát korlátozandó Washington jobban kíván építeni az „új Európára”, vagyis azokra az országokra, akik az iraki háborúban támogatták. A közép-európai országok számára tehát megint fel van adva a lecke, hogy a két pólus között hogyan tudják megvédeni nemzeti érdekeiket.