Franciaország minden követ megmozgat, hogy a kezdeti nehézségek után hirtelen vége szakadt háború ne csökkentse nemzetközi elismertségét, ugyanis a hatszögű ország jelenleg nagyon kínos helyzetben van. Egyike volt a legelszántabb ellenzőknek a háború előtt és alatt, de gazdasági nagyhatalomként nem engedheti meg magának, hogy kimaradjon az óriási üzletből, az iraki újjáépítésből. Ezért hirtelen beindult a francia diplomáciai nagyüzem, Dominique de Villepin külügyminiszter pedig többet tölt repülőgépen, mint a földön. Most az öböl-térséget látogatja meg, hogy tárgyaljon a helybéliekkel a francia segítségről. A legilletékesebbek azonban Washingtonban székelnek, s terveik szerint a francia cégek nem részesülhetnek az üzlet által hozott milliókból. Colin Powell amerikai külügyminiszter elmondta: az építkezést elsősorban azok az országok fogják végrehajtani, amelyek vállalták az iraki diktatúra megdöntésének véráldozatát – ebben pedig nincs benne Franciaország.
Párizs újra régi aduját, az ENSZ-t játssza ki a nemzetközi tárgyalásokon. Úgy véli, a világszervezetet nem lehet háttérbe szorítani, mert az rendkívül feszült helyzetet teremtene az „új Irakban”.
Amerikai megszállók a kormány élén, amerikai cégek a gazdasági életben, amerikai katonák az utcákon – ez a franciák szerint csak rosszat hozhat. Washington viszont már „végzett” az ENSZ-szel, éppen a vele nem azonos nézetet valló állandó tagok, Franciaország és Oroszország miatt (ráadásul Kína a legjobb esetben is csak semleges). Első pillantásra úgy tűnik, az ENSZ helyett valami új, Amerika vezette szervezet jön majd létre, s ha így van, Párizs ezentúl nem fog olyan komoly szerepet betölteni a nemzetközi politikában, mint eddig. Sokan még pártján belül is támadták a francia elnököt az elszigeteltséghez vezető politizálás miatt, ám nem számoltak a hagyományosan erős francia diplomáciával, a történelmi hagyományokkal. Franciaország ugyanis mostantól fogva előtérbe fogja helyezni tárgyalásai során a demokratikus elkötelezettségét, s Amerikával is megpróbálja megtalálni a közös hangot.
Az Egyesült Államoknak ugyanis szüksége van több olyan országra, amely segíthet kiköszörülni a csorbát, amelyet a törvénytelen háború ejtett nemzetközi megítélésén, s amelyet az előre megjósolható győzelme sem tudott elfeledtetni. Erre ideális partner az Európai Unió egyik vezető állama és a világ kulturális központja, Franciaország. A két ország érdekei tehát közösek, mivel egyik sem akar elszigetelten élni, partnerek és szövetségesek nélkül, s mindkettő számára nagyon fontos az iraki újjáépítés.
Az egyetlen kérdés a kapcsolat folytatásában morális téren van: vajon Párizs hogyan tudja a legkevesebb presztízsveszteséggel hajóját Washington mellé kikötni, s közben folytatni háborúellenes politikáját? Eközben Amerikának is fel van adva a lecke, el kell felednie háborús arroganciáját, sértettségét a másképp gondolkodók visszautasítása miatt. Ha a két ország konszenzusra jut, mindketten nyerhetnek az új, módosított szövetséggel, amely a közel-keleti hadjárat következő állomásáig, a Szíria vagy Irán elleni újabb – talán szintén törvénytelen – háborúig tarthat.
origo.hu
Gulyás Gergely: Az Európai Néppárt európai baloldallal és liberálisokkal megkötött paktuma kockázatos egész Európára és Magyarországra nézve is
