Ruzicska

Örkény István emlékének

Újsághír: Ismeretlen férfi holttestére bukkantak a Lebstück Mária park félreeső szegletében az ott éjszakázni készülő hajléktalanok. A férfin szürke pantalló, nubuk típusú bokacipő és kockás vászonkabát volt. Ötven év körüli, szemüveges, bal alkarján tetoválás olvasható: S C H O P E N H A U E R. Aki az áldozat személyére vonatkozólag bármiféle felvilágosítást tud adni, értesítse a legközelebbi rendőrőrsöt.

Egy hajléktalan: Hát, baromi sötét volt, aztán egyszer csak, ahogy leterítem az újságpapírt (a külpolitikára fekszem, a belpolitikával takarózom), belébotlok ám egy lábba! Onnan nőtt ki a bokrok alól, de elég merev formán. Nézem a folytatást, gondoltam: ez kolléga lesz. Miután nem mozdult, átkutattam a zsebét. Üres volt, akkor aztán mérgembe’ belerúgtam. Úgysem érezte, nem?!
Rendőr: Én, kérem, járőrözési feladatom teljesítése közben észleltem, hogy W. Alajos hajléktalan bántalmaz egy holttestet, pontosabban egy feltehetőleg eszméletlen egyént, aki nem tanúsított ellenállást. Akkor, kérem, én intézkedtem a szabályzat szerint, illetve egyéni belátásom folytán lezavartam az Alajosnak két nagy frászt. Abba is fejezte a cselekményt, a sértett viszont eléggé meg volt halva.
Boncnok: Találtam néhány zúzódást a deréktájon, és van egy műtéti heg a hasán. Apropos: a gyomortartalom! Nem kell idenézni, majd sorolom, hisz ez a hivatásom. Szóval, a gyomrában volt három szilvamag meg egy szinte egészben lenyelt parizerszelet. Lehet, hogy éhen halt. Esetleg agydaganat?… Ha várnak egy kicsit, mindjárt lefűrészelem a koponyatetőt. Izgi, mi?
Szomszéd: Azonnal tudtam, hogy ez csak a Ruzicska tanár úr lehet, olvastam az újságban a felhívást, amibe a múltkor is beküldtem a keresztrejtvény megfejtését, nem is válaszoltak. No… Az újság? Hol is hagytam abba? Ja, a Ruzicska! Ha hallottam jönni a lift felől, kikukucskáltam a kémlelőn. Mindig ugyanazt a ruhát hordta. Pedig tanár volt, vagy miféle. Jár valami jutalom a nyomravezetőnek?
Házmester: Nagyon rendes ember volt a Ruzicska lakótárs, csak ha nagy ritkán távol volt egy hétig, akkor teletömték a postaládáját mindenféle irománnyal, folyóirkákkal meg kiértesítőkkel. Ami kicsurgott, azt szépen eltüntettem. Jóravaló, szolid ember volt, nem is hittem el, hogy megeszi a ház macskáinak kitett ételt. Sicc, ronda dög!
Boltos: Szerintem a Ruzicska lopott. Az képtelenség, hogy valaki csak ennyit vásároljon! A tisztességes emberek alkalmanként itt hagynak nyolc-tízezer forintot… Csókolom kisnaccságát, tiszteletem fővezérigazgató úr!… A Ruzicska meg abban a bő, kockás kabátjában lődörög a pult körül. Ki tudja, mit cipelt ki innen a kabátja alatt? Pocsék vevő volt, nem kár érte.
Egy fiú: A Ruzicska? Szerencsétlen figura, folyton erőlködött velünk, meg papolt a tanulás fontosságáról. Holtra untuk az óráit, csak akkor élveztük, ha begurult, és olyan lett, mint egy szédült kiskakas. Akkor a fülét dörzsölte és a táblát verte a szemüvegével. Haláli volt. Amikor az apám egyszer meglátta a szülőin, megtiltotta, hogy tanár legyek.
Igazgató: Szegény Ruzicska kolléga!… Ugye, így hívták? Huszonnégy éve dolgozott nálunk, valamilyen közismereti tárgyat tanított, ne kérdezze, mit, de igen megbízható munkaerőnek ismertem. Ruzicska, Ruzicska?!… Nem az a lóarcú, aki a mikrofonállványt szokta beállítani az évzárón? Jövőre kapott volna fizetésemelést. No, és biztos, hogy meghalt? Ez esetben emlékét örökre megőrizzük.
Szakszervezetis: Ó, hogy a magasságos! Most rendelt egy láda kedvezményes almát meg egy kiló háztartási kekszet az ünnepekre, de így ki a rosseb fogja kifizetni, ha befut a teherautó? Én biztos nem! Lehetetlen alak volt az a Ruzicska, emlékszem, nyolc éve részletfizetési kedvezményt kért egy ötnapos üdülésre, közben van videója. Utálom az ilyet!
Képviselő: Magyarországon a demokrácia és a kultúra elválaszthatatlan egymástól. Az iskolaügyet egyetlen felelős társadalmi vagy politikai erő sem hagyhatja sorvadni. A hozzám hasonló szakemberek biztosítják, hogy az egykor a nemzet napszámosainak nevezett pedagógusok biztos jövőt és megélhetést remélhessenek. Kijelentem, hogy több Ruzicska-ügy nem lesz!
Anya: Fiam, kicsi fiam, már megint mit csináltál? Kellett neked ekkora kalamajkát okoznod? Szegény apád, még jó, hogy négy éve eltemettük, most biztos elemésztené magát a szégyenbe’. Mondaná, hogy: ezért taníttattunk meg kosztoltattunk a városban? Dehogy haragszom én, már nem is sírok. Majd csak elleszek valahogy. Mint eddig. Vigyáz rám a Jóisten.
Ruzicska: Azt hiszem, a halálom utáni második-harmadik napon támadhattam fel. A hullaházi portás adott néhány ruhadarabot, és hat megállót bliccelve hazavillamosoztam. Az igazgató csoda rendes volt, fizetés nélküli szabadságnak vette a távollétemet, csak az iskola koszorúját kellett kifizetnem. Ma dolgozatot íratok Ady költészetéről. Le merném fogadni, hogy nem készültek!