Tegnap ugyanezeken a hasábokon a mátyásföldi sumák szeméttelepről értekeztem, ami – mint mára megtudtam – nagy bátorságra vall, merthogy a téma után kutakodókat halállal és fölnégyeléssel szokták megfenyegetni. (Állok elébe, T. Maffia, fehér szegfűből kérek majd koszorút.)
Röviden az előzményekről. Van itt egy szeméttelep Mátyásföldön, a Bökényföldi úton, gyakorlatilag már 2001. december legvégén be kellett volna zárniuk (így szólott az érvényes önkormányzati határozat), ezt a szeméttelepet azonban Csák Máté ükunokája üzemelteti, aki tesz az önkormányzati határozatokra, fütyül a törvényre, gőzerővel hordat ide mindent az égvilágon, sittet, samottot, lavórt, vécéülőkét, világháborúból megmaradt hulladékot.
Talán mondanom sem kell, magántulajdonban van a szeméttelep; se Kóródi Mária miniszter asszony nem tud róla (cö-cö-cö), se Szabó Lajos Mátyás kerületi polgármester (MSZP), úgyhogy megy itt ám a tranzakció a nap huszonnégy órájában egyvégtében. Tulajdonos uram orbitális tahókkal őrizteti az objektumot (inkább iskoláztatná őket, hogy el tudjanak számolni háromig), ebből van jövedelem, haszon, hírnév, miegyéb.
Páll Attila kerületi lakos építésszel beszélgettem a dologról a minap, azt mondta, ekkora mocskos panamáról még nem hallott, pedig nem ma kezdte a pályát; nyugodtan írjam csak bele a nevét a cikkbe, fütyül a maffiózókra (ő is a fehér szegfűt kedveli).
T. Maffiózó Uram, e helyről kérjük, hordja el innét magát mielőbb, bűzével, fertőjével és vaspondróival, ez a vidék Mátyásföld szeretne maradni még sokáig parkerdejével, Naplás-tavával, őzeivel, fácánjaival.
Férgek nem kellenek, köszönjük.
Az egészségünkre pedig figyeljen, el ne üssön bennünket valami metál terepjáró, mert annak még folytatása lehet.
origo.hu
Olyan ritka betegséggel küzd az esőgyerek, amivel korábban az orvosok sem találkoztak
