Szülésnapodra

IRGALOM, ÉDESANYÁM, MAMA
– nézd, jaj még el se kezdtem.
Meglepetés? Költemény? Meglepem? Magam? Magam? Verset írok? Ők fogják ceruzámat?
Hány évünk, ami elszelelt? ’45-től, ’56-tól, ’90-től…? Régebbről? mostantól? (Ki tudja, még mi lesz?!)
Lehettünk volna? Vagyunk? Régi, szelíd esték… Á la recherche… Költőkkel s fiatal feleségekkel… Elnehezedtek? Elnehezedtünk? (Háborúink hallgatag évei közben.)
Az az éj! Éjek! („Nincsen apám”, se anyám, az ám… föl kéne szabadulni már!)
RADNÓTI NAPLÓJÁT OLVASOM
(1938. augusztus 29.)
Délután meghalt Siófokon Karinthy Frigyes. (…) Utoljára múlt hétfőn láttam. A Ny. találkozóról jöttünk, s búcsúzkodtunk a Duna-parton. Hívj meg már egyszer, kíváncsi vagyok a fiadra – szólt oda Cs. Szabónak. (Kár, hogy nem Édesapámnak, eSGYé.) A temetésére egyébként nem tudtam „elmenni”. (149 napos voltam csak.) A kávéházban Proustról beszélgettünk, Karinthy módszertani fejtegetésekbe kezd, ugráló gondolatokkal, ahogy szokta. (Ezt majd utánzom… már nem csak járni, mit ugrálni is tudok.)
IRGALOM, MAMA! A szülésről sokat vitatkoznak a televízióban, otthon vagy kórházban? (Lettem én? megszülettem? vagy, ahogy E. P.-nek mondtam egy hónappal Édesanyám temetése után: mégse halt meg!)
EGYSZER EGY IDŐBEN, szép Spanyolországban élt egy kicsi bika, úgy hítták, hogy Ferdinánd. Kicsi bikapajtásai naphosszat ficánkoltak, kergetőztek, döfkölődtek, de Ferdinánd bezzeg nem. Szívesebben mélázgatott, és szagolgatta a virágokat (…and smell the flowers). A virágok között volt egy bársonyos Füveskönyv, később – pechére – már azt is olvasgatta(m). Az életnek értéket csak a szolgálat adhat, senki nem ülhet a virágos réten, mint Ferdinánd, a bika, s nem szagolhatja büntetlenül a szép virágokat. Ember módra élsz, ha minden cselekedeted és szavad alján a szándék van – feltűnés és hiú szerep nélkül –: (legalább) nem ártani… segíteni is kell? Néha csak azzal, hogy nem hallgatod el az egyszerű igazságokat. (A virágokról… hétfőn 150 éves lett Van Gogh.) A hont kivont szablyával óvni?! Részvéttel. (Se pajzssal, se dárdával.)
SONKÁVAL TÖLTÖTT ZSALUGÁTER, nokedli fáslival, mócsingciklámen, zúzaperkelt, kakashere! – Lesikáltad a bundás kenyeret? (1988 Andrássy úti kínai étterem.) Egyél, nekem nősz nagyra…! most zsíros nyirkot… Félrevezettél? (Ili, legalább neked lehetne több eszed.) Allah – illetve Úristen –, Huszeinnel egyidős lettem! (Mindig is voltam?!) Az egész életemet elmeséljem? (Ne!)
KERTÉSZ LESZEK? Lehettem volna? E g é s z népemet fogom? Tűzoltó leszek? katona??? vadakat terelő? terelt? Az urnakriptában Nagyika mellett még két szabad hely van nekünk előre lefoglalva, de bármikor betesznek még két fizetőpótszéket, elhamvasztva… A hősöket k ö z ö s sírba? Együttélés helyett?! (Ha napilapokkal takarnak végül le, alattuk is a Saláta Sára képeit nézegetem.) Básti volt Gyuri fura ura.
… EGY NAGY SZÍNÉSZNEK MÉG GRATULÁLOK! – úgy hívják, Gálvölgyi János. (Molnár F. Ibolya, Egy, kettő, há…ború van most a nagyvilágban.) – Harmadik? világ…?! –, húzd, ki tudja, meddig húzhatod…
HOL VAN a hársak alatt az az asztal? Az az éj már vissza se jő soha többé??? – 1944-ben írta Radnóti. „Belerondítok”, áthallásos nagyon… (az 1990 előtti barátságokra is gondolok.)
KI A BŰNÖS, ne kérdjük, ültessünk virágot, szeressük és megértsük az e g é s z világot?!
AJÁNDÉK? csecse? becse? Húsvét előtt az Ő békéjét adjátok nekem… (mert Erőltetett – a – menet.) Van v i s s z a t é r n i? otthon? (Nemcsak szívemben hordom, hinni tudom…)
Ne menj tovább, barátom!