Újra a régi ellenség

Hidegháborús korba repít vissza képzeletben az az eseménysorozat, amely Kuba és az Egyesült Államok között zajlik a napokban. Havanna rövid idő alatt több száz Castro-ellenes ellenzékit, újságírót és emberjogi aktivistát csukott börtönbe a rendszer bírálatáért, emellett április 11-én három férfit halálra ítéltek és ki is végeztek egy sikertelen vízibusz-eltérítési kísérletért. Bush elnök pedig rácsapott az ovális iroda asztalára, s újabb szankciókat helyezett kilátásba. Ezek szerint az eddigi gazdasági nehezítések mellett esetleg a szigetországba induló repülőgépjáratokat is megszüntetik, s befagyasztják az emigráns kubaiak családjuknak küldött pénzadományait is. Ez utóbbi ugyanis jelentős bevételi forrás a kommunista országnak, amely évente akár egymilliárd dollárt is kitehet.
Nagyon úgy látszik, ez az eset az Irakban már egyértelműen birodalomként fellépő Egyesült Államok első fontosabb hétköznapi csatározása, amely nem fog főcímet kapni a CNN hírtelevízióban, s nem is kerül sor katonai beavatkozásra. Amerikában emellett nincs szükség nagy propaganda-hadjáratra, hogy legitimálják a szigetország elleni újabb szankciókat, Washington urai pedig épp eléggé megorroltak Castro rendszerére ahhoz, hogy bevezessék azokat. A kubaiak ugyanis ügyesen ötvözik a modern piacgazdaságot és az állandósult forradalom eszméit. Amerika legnagyobb sajnálatára a karib-tengeri szigetvilág gyöngyszeme virágzó turistaparadicsommá nőtte ki magát. A világ minden tájáról érkeznek a szigetre a lelkes világforradalmárok mellett olyan személyek is, akik akár az onnan száz kilométerre levő Floridába is mehetnének (az árak szinte ugyanolyanok), ám az amerikai politikát ellenző, szinte provokatív nyaralás lehetősége inkább a nagy strandvárosok, például Varadero szállodáiba csábítja őket. A Castro-rezsim ezen nem is akar változtatni, inkább örül, hogy a birodalmi politika gőgje miatt hízik az ő idejétmúlt rendszere, anélkül, hogy szemernyi reformot végrehajtana.
Washington a kubai kivégzések és bebörtönzések miatt több olyan tervet is elhalasztott, amelyek segíthettek volna a szegényes kereskedelmi és idegenforgalmi kapcsolatok javításán. Küszöbönállt az eddig érvényben levő utazási szankciók enyhítése, az HBO kábeltelevíziós csatorna pedig műsorára tűzte Oliver Stone Comandante című, Fidel Castróról szóló alkotását. Ebben a dokumentumfilmben Stone a kubai diktátort minden oldalról bemutatja, miután tavaly három napot töltött vele Havannában. A híres háborúellenes eposz, a Szakasz rendezője az idei berlini filmfesztiválon már nagy államférfiként magasztalta Castrót, ennek ellenére úgy véli, filmje nem elfogult Kuba örökös elnöke irányában. Az HBO vezetősége szintén nem gondolta így, s versenyt dicsérték az alkotást, amelyet májusban mutattak volna be.
Az áprilisi események azonban megváltoztatták véleményüket. Ekkor végezték ki a botcsinálta diszszidenseket, és ekkor hallgattak el a fegyverek Irakban is. Egyes feltételezések szerint az ország vezetése, valamint az őket kiszolgáló szórakoztatóipar találni akart egy ellenséget. Az ideális jelölt azonban nem új fenyegetést jelent Amerikára, hanem a régi, jól bevált ellenségek egyike, amelynek verbális vagy gazdasági szankciókkal való megtámadása szemernyi veszélyt sem hordoz magában, s áthidalhatja a nagy háborúk közötti szürke hétköznapokat.