Változó színvonal az egészségügyben

Nagyok a területi különbségek Magyarországon az egészségügyi ellátások hozzáférhetőségében, a rendszer kapacitásában és az intézmények műszerezettségében is – bizonyítja egy szakminisztériumi felmérés. Míg például Közép-Magyarországon a mentőkocsik 31 százalékát kellene kicserélni, addig Észak-Magyarországon 60 százalékuk használódott el.

Az észak-magyarországi és a közép-dunántúli régiók ellátási kapacitása alacsonyabb az országos átlagnál, a térségben élők jelentős része betegsége esetén máshol, főleg a fővárosban kezelteti magát – derül ki az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium által készíttetett felmérésből. Az észak-magyarországi területeken a legkedvezőtlenebb a helyzet, ott ugyanis a lakosság egészségi állapota is rosszabb az országos átlagnál. Nagyon alacsony az onkológiai sugárterápia, a szívsebészet és az alkohológia kapacitása, pedig az alkoholizmus az itt lakóknál jelentkezik leggyakrabban. A közép-magyarországi régió kapacitása viszont kimagasló, amit a főváros biztosít – nyilatkozta lapunknak Győrfi István, az egészségügyi reformért felelős kormánymeghatalmazott.
A műszerezettség is hatalmas különbségeket mutat: a tanulmány megállapítja, hogy ebből a szempontból is a rossz egészségi állapotú régiók vannak a leghátrányosabb helyzetben. A Nyugat-Dunántúlon például a mentősök roham- és esetkocsijainak a 39 százalékát kellene lecserélni, míg a Dél-Dunántúlon mintegy 58 százalékát. A „sima” mentőkocsiknak Közép-Magyarországon a legrosszabb az állapotuk, több mint 50 százalékuké kritikus, azaz már le kellett volna selejtezni őket. A defibrillátorok leginkább a Közép-Dunántúlon vannak elöregedve, itt 63 százalékuk cserére szorul, míg a Nyugat-Dunántúlon csak 26 százalékuk.
A szakmai színvonal sem egységes. Vannak például olyan városi kórházak, amelyekben évente 200-nál is kevesebb szülést végeznek, márpedig ez nem garantálja a jó színvonalhoz szükséges gyakorlatot – szögezte le Győrfi István.
Az elemzés megállapította azt is, hogy ugyancsak nagyok az egyenlőtlenségek a speciális tudást igénylő szakmai beavatkozásoknál. A különbség annyi, hogy itt nem a halmozottan hátrányos területek vannak lemaradva, hanem azok a régiók – elsősorban a dunántúliak –, ahol nincsenek egyetemek. Így veseátültetést például a hét magyarországi régió közül csak négyben végeznek.
Országos átlagban túl sok az úgynevezett aktív ágy – vannak osztályok, amelyek ágykihasználtsága csak 35 százalék –, a felesleget sok helyen krónikusággyá kell alakítani – vélekedett Győrfi István.
Új fejlesztéspolitikát kell megvalósítani – mondta –, az intézményeket és fenntartóikat érdekeltté kell tenni, hogy munkájukat a régió többi ellátójával összehangolják. A korábbi fejlesztéseket esetlegesnek és lobbiérdekektől sem mentesnek nevezte.
Elmondta: a szektor reformja során az elsődleges szempont az egyenlő hozzáférés biztosítása, valamint az, hogy minden beteg az állapotának megfelelő ellátáshoz jusson. Így a kistérségi intézményeknek elsősorban az alapellátást kell biztosítaniuk, míg a különleges beavatkozások regionálisan szervezhetők meg. Hozzátette: a városi kórházak nagy számuk miatt akkor működhetnek megfelelően, ha egy bizonyos szakmai profil köré szervezik a tevékenységük egy részét.