Az ICC válsága: kettős mérce és politikai befolyás a döntéshozatalban

A Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) működését egyre inkább áthatja a politikai befolyás. Ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász rámutatott, hogy a bíróság gyakran kettős mércét alkalmaz: míg egyes országok vezetőivel szemben szigorúan lép fel, mások esetében elnéző. Magyarország döntése, hogy elindítja a kilépési folyamatot is, ezt a következetlenséget jelzi, amelyet sokan az ICC legitimitásának válságaként értékelnek. A folyamat hivatalosan elindult, a kilépés pedig 2026 júniusában válik hatályossá.

A Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) épülete Fotó: LAURENS VAN PUTTEN Forrás: ANP

A kettős mércét az is mutatja, hogy a bíróság több mint húsz év alatt elsősorban afrikai személyek ellen indított eljárásokat

– kifogásolta a szakértő. Közéjük tartozik többek között az ugandai LRA-vezér Joseph Kony, a kongói Thomas Lubanga, Laurent Gbagbo elefántcsontparti elnök és Omar al Bashir szudáni államfő. Míg az afrikai vezetőket a Nemzetközi Büntetőbíróság vizsgálata alá vonták, 

a pusztító háborúkért és beavatkozásokért felelős nyugati vezetők nagyrészt elkerülték a felelősségre vonást

– emelte ki, majd azzal folytatta, hogy az Egyesült Államok például katonai beavatkozásokat vezetett Irakban, Afganisztánban, Líbiában és Szíriában, ahol a háborús bűncselekményekről szóló jelentések jól dokumentáltak. A Nemzetközi Büntetőbíróságnak azonban nem sikerült egyetlen amerikai tisztviselőt sem háborús bűncselekmények miatt büntetőeljárás alá vonnia – jóllehet az Egyesült Államok soha nem ratifikálta a római statútumot, és 2002-ben hivatalosan is visszavonta az aláírását.

Ugyanakkor vannak olyan országok, amelyek szintén nem részes államok, mégis az ICC joghatósága alá vonták őket. Erre jó példa a korábban említett Oroszország és Izrael esete: a Vlagyimir Putyin és a Benjamin Netanjahu elleni elfogatóparancs, annak ellenére, hogy egyik állam sem tagja a római statútumnak. Ez rávilágít arra, hogy az ICC gyakorlata következetlen: egyes nem tagállamokkal szemben is eljár, ha politikai akarat mutatkozik rá, míg más, befolyásos államok esetében az eljárás meg sem indul.

Ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász
Fotó: Szigetváry Zsolt / MTI

Fontos hangsúlyozni, hogy Izrael – többek között az USA és Oroszország mellett – nem csatlakozott a római statútumhoz, és nem fogadta el az ICC joghatóságát, így a bíróság eljárásának jogalapja erősen kérdéses, egyúttal pedig sérti Izrael szuverenitását. Megjegyzendő, hogy Izrael kezdetben rövid időre beleegyezett, hogy az ICC részes fele legyen, de később visszalépett a római statútumhoz való csatlakozástól, mert álláspontja szerint 

a bíróságra nehezedő politikai nyomás a nemzetközi jog újraértelmezésére vagy »új bűncselekmények kitalálására« késztetné a bíróságot.

Az Egyesült Államokhoz hasonlóan Izrael is úgy véli, hogy „az ügyésznek adott hatáskörök túlzók, a bírák földrajzi kinevezése pedig hátrányos Izrael számára”.  

Hol húzódik a határ a nemzetközi jog és a politikai befolyás között?

A nemzetközi jog és a politikai befolyás közötti határvonal a Nemzetközi Büntetőbíróság esetében nem éles, hanem a római statútum szerkezetében eleve jelen lévő politikai dimenziók mentén húzódik meg. Bár a 4. cikk 1. pontja nemzetközi jogi személyiséget biztosít a bíróságnak, és a 40. cikk előírja a bírák függetlenségét, a statútum több pontja lehetőséget ad politikai beavatkozásra. A 13. cikk (b) pontja értelmében az ENSZ Biztonsági Tanácsa jogosult ügyeket a bíróság elé terjeszteni, míg a 16. cikk szerint akár tizenkét hónapra is felfüggesztheti az eljárásokat. Mivel a BT politikai szerv, ezek a rendelkezések a geopolitikai erőviszonyokat közvetlenül beemelik az ICC működésébe. (Kiemelendő, hogy a Biztonsági Tanács állandó tagjai (Amerikai Egyesült Államok, Kína, Oroszország, Franciaország és az Egyesült Királyság) – közül többen nem tagjai az ICC-nek).

A római statútum 27. cikke szerint a hivatalban lévő állami vezetők sem élveznek mentességet, és a statútum hivatalos minőségre való tekintet nélkül egyaránt vonatkozik minden személyre. Ennek alkalmazását jól mutatja a szudáni Omaral–Bashir ügye, ugyanis a hágai előzetes tanács 2017‑es határozata szerint a 27. cikk kizárja az államfői immunitást, ezért a tagállamoknak kötelességük végrehajtani az elfogatóparancsot. Ennek ellenére Dél-Afrika és Jordánia politikai megfontolásból megtagadta ezt, csakúgy, ahogy Magyarország is jelezte, hogy nem hajt végre elfogatóparancsot Benjamin Netanjahu ellen.

A statútumban lefektetett elvek azonban a gyakorlatban már kevésbé érvényesülnek, a politikai manipulációtól való félelem sok országot aggaszt, köztük az Egyesült Államokat is

– hangsúlyozta az alkotmányjogász. Az ICC-vel kapcsolatos, 1998-as albizottsági meghallgatáson elnökölve Rod Grams volt szenátor megjegyezte: „Most, bár megkönnyebbültem, hogy a kormány a római szerződés ellen szavazott, meggyőződésem, hogy ez önmagában nem elegendő nemzetünk érdekeinek védelméhez. Az Egyesült Államoknak agresszívan kell elleneznie ezt a bíróságot minden egyes lépésnél, mert a Nemzetközi Büntetőbíróságot létrehozó szerződés nemcsak rossz, de szerintem veszélyes is.”

Gram külön megjegyezte, hogy az ICC eljárása nem nyújtana „hatékony szűrőt a politikai indíttatású vádemelés ellen”. Dianne Feinstein szenátor 1998-ban ugyanezen a meghallgatáson hozzászólva megjegyezte: „Osztom azokat az aggodalmakat, amelyek végül az Egyesült Államokat arra az elhatározásra juttatták, hogy nem támogathatják a Rómában született statútumtervezetet. Egyikünk sem szeretne egy olyan bíróságot látni, amely komolytalanul vádol amerikaiakat, vagy amely nem az igazságszolgáltatás, hanem a politika motivációjával jár el.”

Ezek a megállapítások egyértelműen rámutatnak arra, hogy a bíróság politikai manipulációnak lehet kitéve. Emellett az amerikai döntéshozók aggodalmuknak adtak hangot amiatt is, hogy az ügyészek széles körű jogkörrel rendelkeznek, de „nem tartoznak elszámolással egyetlen kormánynak vagy intézménynek sem”.

Milyen státusban van Magyarország?

Az ICC-vel szembeni növekvő általános ellenállás részét képezi, hogy a magyar kormány már korábban is kifejezte ellenérzését az ICC-vel szemben, különösen miután az Egyesült Államok szankciókat vezetett be a bíróság ellen. Ezek a tényezők együttesen vezettek ahhoz a döntéshez, hogy Magyarország megkezdje a kilépési folyamatot az ICC-ből, ami várhatóan a parlament jóváhagyásával és egy évig tartó eljárással valósul meg. 

A Nemzetközi Büntetőbíróság számára hazánk lépése azért lehet kínos, mert például szolgálhat olyan államok számára, amelyek elfogadhatatlannak tartják a szervezet legutóbbi években tapasztalt visszaélésszerű és veszélyes lépéseit

– emelte ki a szakértő. A Nemzetközi Büntetőbíróságot (ICC) alapító római statútumot 1998-ban fogadták el, Magyarország 1999-ben írta alá, majd 2001-ben az Országgyűlés is megerősítette. A statútum 2002-ben lépett hatályba, amely ezzel megteremtette a bíróság működésének nemzetközi jogi alapját. Fontos azonban kiemelni, hogy a római statútumot Magyarországon soha nem hirdették ki törvény formájában, így annak rendelkezései nem váltak a magyar belső jog részévé.

A római statútum 127. cikke lehetőséget ad az államoknak arra, hogy írásban bejelentsék kilépésüket az ENSZ főtitkárának. A kilépés egy évvel az értesítés kézhezvételét követően válik hatályossá. A magyar kormány 2025. április 3-án tette közzé a döntést az 1090/2025. (IV. 3.) kormányhatározatban, amelyben felhatalmazta a külgazdasági és külügyminisztert, hogy a római statútum és az ICC-hez kapcsolódó 2002-es New York-i megállapodás felmondásához szükséges jognyilatkozatokat megtegye. A kilépés 2026. június 2-án lép hatályba.

Jelen pillanatban Magyarország még a Nemzetközi Büntetőbíróság részes állama, de a kilépési folyamat már hivatalosan megindult

– magyarázta. Ez az általános szakértői vélemények szerint is azt jelenti, hogy Magyarország jelenleg átmeneti státusban van: formálisan még tagja a bíróságnak, de a kilépés előkészítésének szakaszában, amikor már nem vesz részt aktívan az ICC munkájában, és mivel a római statútumot soha nem hirdették ki a magyar jogban, nemzetközi jogászok arra is rá szoktak mutatni, hogy hazánkat a gyakorlatban most sem kötik az ICC döntései vagy elfogatóparancsai – zárta az interjút ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász, a Századvég Alapítvány tudományos igazgatója.

Borítókép: A Nemzetközi Büntetőbíróság épülete (Fotó: AFP)