A búcsú ideje Versek Bertók Lászlótól

Életkora szerint várhatna a búcsúzással Bertók László, hiszen még csak hatvanhét éves, de az évek száma ugyanúgy nem sokat mond a költő ihletéről, mint mondjuk a haja színe. Rejtély, de vannak húszéves öregek és hatvanéves fiatalok.
A közérzetben, melyet e líra föltár, erőtlen a lélek és a test is. A kéz folyton beleakad valamibe, a költő teste majdnem mindig „útban van” valakinek. Hol önmagának, hol idegeneknek. Vagy éppen egyszerre van útban, például amikor a szupermarketben nem tudja eldönteni, melyik sorba álljon, hol végez előbb. De hova siet, amikor már nyugdíjas? Van-e a költőknek nyugdíjas idejük? Remélem, nincs.

Akkor sem, ha legszívesebben már csak otthon piszmog a papíron még egy kicsit. Siet haza a vershez. Holott abban sincs sok poézis már, de mégis megteremthető valami tisztaság, fegyelem – egyedül a verssorokat róva nem bicsaklik a kéz.
Olykor haikukat köt csokorba, vagy szabad versekbe foglalja mindennapi életképeit, tűnődéseit. Vallomásos líra tárgyias pontossággal. Haikui szikráznak, mint a hó, hosszabb verseiben néhol egy tudós pontosságával fogalmaz társadalmunkról. Tudom, nem túl népszerű az efféle líra bizonyos irodalmár körökben. Hideglelős mondatokat olvasok néha a költő társadalmi felelősségéről. Hogy az mennyire elavult már. Ez persze egyszerű tudatlanság, hitem szerint a költő arról ír, amiről akar. A helyzet azonban még ennél is szomorúbb: mintha valakinek engedélye lenne társadalomról szólni – másoknak pedig nem. Csakhogy a költő, „az adott világ varázsainak mérnöke” láthatóan nem törődik divatokkal. Arról ír, amiről muszáj.
„Ha nem tudsz mást, mint eldalolni saját fájdalmad s örömed” – Petőfi intése persze lecsendesült mára. Mégis az azóta eltelt idők nagy költői életművei megmutatják, a magánfájdalom a „közfájdalom”-ra is ráérez, csak igazi költő kell hozzá. Szép példa erre Bertók László A város neve című költeménye: „Mennyország? Pokol? Világörökség? / Hány esztendő a betájolt öröklét? / Ezer, kétezer? Órák, Napok? / Amíg ember él, s benne a halott? / Amíg festményben, városban, névben / elképzelhető, hogy volt és lesz Éden? / Amíg egy őrült robbantani fog? / Honnan az égett bőr-, a szőr-, a füstszag, / ami a gondolat résein fölcsap? / Érzel-e mindenkit, aki egyszer itt élt? / Hiszed-e, hogy ötezerben is lesz Pécs?”
(Bertók László: Valahol, valami. Magvető Kiadó, Budapest, 2003. Ára: 1390 forint)