Átírták a ranglistát

A kereslet és a kínálat igencsak találkozott a Mű-Terem Galéria és a Kieselbach Galéria egymást követő napon rendezett nagy tavaszi árverésén. Aki csak szemlélte az eseményeket, a felvonultatott értékekbe s a kifizetett összegekbe egyaránt beleszédülhetett.

Nyolc Vaszary-, hat Scheiber- illetve Kádár Béla-, öt Szőnyi-, négy-négy Rippl-Rónai- és Czóbel-mű került kalapács alá a Mű-Terem Galéria április 11-én immár hagyományosan a Budapest Kongresszusi Központban megrendezett aukcióján. Az árverést megelőzően egy nappal volt a Kieselbach Galéria tavaszi képaukciója, amely szintén nem szűkölködött kvalitásos alkotásokban. A Vígszínházban rendezett árverésen Scheiber Hugót tizenkét, Aba-Novákot nyolc, Gulácsy Lajost hat, Egry Józsefet öt kép képviselte, a német expresszionizmus neves képviselőjét, William Wauert egy festmény és két szobor.
Két egymás után rendezett festményaukción ilyen értékes anyag aligha szerepelt mostanában magyarországi aukción, s nemcsak az indítás, de a befejezés is igen sikeres volt. Ebben nagy szerepe volt a legfranciásabb magyar festőnek is mondott Vaszary János műveinek, amelyek mindkét árverésen főszereplőkké váltak, hiszen Kieselbachnál két képe is harmincmillió forint fölött kelt el, míg Virág Judit az egyik esetben 18, a másikban 15 millióig vezette a licitet.
A legnagyobb érdeklődés a Vida-gyűjteményből származó, a Magyar Nemzeti Galéria kiállításáról néhány hónappal ezelőtt az örökösökhöz visszakerült Munkácsy-kép, A baba látogatói árverését előzte meg. Hogy az entrée még hatásosabb legyen, elsötétített teremben pontfénnyel megvilágítva, Csajkovszkij-zene kíséretében ereszkedett le a mű a zsinórpadlásról a kongresszusi központ színpadára, ahol azután nem is okozott csalódást: a hatvanmilliós indulási ár hamarosan megkétszereződött, hogy a licit végül százhatvanmillió forintnál álljon meg, ami azt jelenti, hogy jutalékkal, illetékkel együtt több mint száznyolcvanmillió forintot fizetett a műért az új tulajdonosa. Ilyen áron kép még nem ment el Magyarországon, legalábbis a II. világháború befejezése óta biztosan nem.

A Vida-gyűjteményből származó másik Munkácsy-mű húszmilliós kikiáltási árára még nyolcmilliót emeltek a licitálók. A borítón reprodukált Nemes Lampérth-kép, az 1916-os Csendélet 48 millióért, az aukció harmadik kiemelkedő értékű darabja, Czóbel Béla korai vászna, az 1905-ös Párizsi utca negyvenhat millió forintért ment el. Említést érdemel Aba-Novák Vilmos 22 millióért leütött Piroskalapos nője, Tihanyi Lajos, illetve Patkó Károly 19-19 milliós alkotása is.
A Kieselbach Galéria aukcióján az 1909-es Rippl-Rónai-kompozíció, a Sárga zongoraszoba II. több mint százszázalékos emelkedés után ötvennyolcmillióért talált gazdára, így alaposan megelőzte Bernardo Bellotto (Canaletto) alkotását, amelyet kikiáltási árán, negyvenhatmillió forintért vásároltak meg. Az árverés harmadik nagy értékű darabja, Paál László 1871-es, Faluvége című vászna 25 millióról indulva emelkedett 38 millióig, s a Nyolcak csoport egyik tagja, Berény Róbert két műve is szép sikert aratott. Korai, Párizsban 1907-ben festett aktképe 12, az érett mester alkotása, az 1928–30 körüli Napsütéses villakert 22 millióért cserélt gazdát. Kalapács alá került a Vasilescu-gyűjtemény néhány darabja is. Nemes Lampérth József képe, a Kolozsvár, 1920 15 milliós indulás után 28 millióért kelt el. Ország Lili képei közül az 1955-ös Fal előtt szerepelt kivételes sikerrel (2,5 millióról indítva 8,5 millió forinton ütötték le), mellette ismét elsősorban Gyarmathy Tihamér egyik alkotása, az 1964-es Életre kelt szerszámok (kétmillió forintos kezdő ára hatszázezer forinttal emelkedett) mutatta azt az irányt, amely az aukciók világában a klasszikusoktól a kortársak felé vezet.