Bátor ígéret

Az Oroszország számára váratlanul kedvezőtlenebbre fordult világpolitikai konjunktúra, az egyre inkább érlelődő kormányválság és az év végi, valamint a jövőre sorra kerülő parlamenti, illetve elnökválasztások árnyékában mondta el idén – kissé megkésve – hagyományos évértékelő beszédét Vlagyimir Putyin.
A Kreml eredeti terveit áthúzta az iraki háború, illetve Bagdad váratlanul gyors eleste. A márciusi tervek szerint ugyanis az elnöki üzenet hangnemét a három évvel ezelőttihez hasonlóan az orosz érdekek melletti kemény, Amerikának is kesztyűt dobó, Európának a transzatlanti vitában nyíltan partnerséget ajánló kiállás határozta volna meg. Az iraki események alakulása azonban gyorsan lehűtötték e harciasságot, visszatérítve Oroszországot az elmúlt években külpolitikai kérdésekben különösen kiütköző pragmatizmusához, egyre inkább a belpolitika felé terelve az elnöki üzenetet.
Ez egyébként sem lephetett volna meg senkit akkor, mikor az ország választásokra készül, a sajtóban pedig mind nyilvánvalóbb jelei voltak egy ideje a kormány elleni támadásoknak. A kommunisták a szociálliberális Jablokóval együtt készülnek bizalmatlansági indítvány benyújtására, míg a kabinetet belülről German Gref gazdasági miniszter és Mihail Kaszjanov miniszterelnök érezhető ellentéte terheli. A reformok ismételt sürgetése, a kormány burkolt kritikája tehát megfelel a papírformának, némiképp előrevetítve a kampány alaphangját is. Megfigyelők nem tartják elképzelhetetlennek azt sem, hogy ősszel akár Kaszjanov is bukik. A valójában még jelcini örökségnek tekinthető kormányfő leváltásával ugyanis Putyin egyszerre demonstrálhatja eltökélt elszakadását az oligarchikus rendszertől és a valóban a kelleténél lassabban haladó reformok melletti kiállását. Egy ilyen váltás üzenete az is lehetne, hogy a Kreml alkalmazkodik a külső dekonjunktúrához, és az olajdollárok fedezékéből kilépve immár valóban felgyorsítja az elodázhatatlan szerkezeti reformokat.
Putyin helyzete tehát nem volt könnyű. Az eddigi sikerágazatra, a külpolitikára most nem építhetett, esetleges populista cikcakkokkal pedig eddigi legnagyobb eredményét, a kiszámíthatóságot, a stabilitást kérdőjelezte volna meg. Ma már nem építhet a három évvel ezelőtti várakozásokra sem. A nyugdíjak és a bérek folyamatos fizetésének biztosításánál a mai kihívások jóval összetettebbek. Sokáig nem halogatható, hogy a szerkezeti reformokról csak beszél a kormány, miközben túl sok konkrétum nem történik e téren. Azzal sem lehet ma már hitelt szerezni, ha a Kreml folyamatos kritikával illeti e lassúságot. Érzi ezt Putyin is, s egyfajta példát mutatott azzal, hogy a mindenki által unalomig ismételgetett általánosságokat némiképp meghaladva bátor ígéretet tett a pártrendszert erősítő bejelentésével. Ezúttal talán már a tettek sem váratnak sokáig magukra.