Faliújság

A jó munka előbb vagy utóbb, de feltétlenül elnyeri méltó büntetését, s a derék robotos, érdemei elismerése mellett, netán anélkül, idő előtt mehet a prézlibe. A leváltott miniszterekkel mindenki elégedett volt.

A közvélemény-kutatások adatai szerint a lakosság rajongott értük, a „független” sajtó csupa szépet s jót mondott róluk, a koalíciós pártok székházaiban folyamatosan tündökölt a fényképük a faliújságokon, az „Akikre büszkék vagyunk” felirat alatt. Maga Medgyessy Péter is elégedett volt velük, kiállt mellettük, s ha olykor felröppent távozásuk tétova híre, azt az ellenzék galád manipulációjának minősítette. Így volt ez egészen május 5-ig, amikor a miniszterelnök bejelentette, megválik három remek és makulátlan munkatársától. A független sajtó azonnal jelezte, hogy ez várható és bölcs döntés volt, hiszen mindhármuknak voltak hibáik és gyengeségeik, alapvetően nem illettek bele ebbe a lendületes, szavatartó, népszerű, talpig demokrata kormányba.

Medgyessy visszafogottabb volt, semmilyen balfogásukat nem említette, sőt kifejezetten dicsérte őket, mondván: „A távozó három miniszter jól végezte a munkáját, és biztosította azt, hogy a kormányváltás következtében jelentkező tennivalókat megfelelően rendezzék.” Aki biztosítani tudja a tennivalók rendezését, az igazán elsőrangú munkaerő lehet, arra nyugodt szívvel rábízhatják egy minisztérium ügyeit. Ám Medgyessy arra is rávilágított: ez a rendkívüli képességük eddig elegendő volt, de kevés ahhoz, hogy „a jövőt meghatározó, nagyléptékű reformok felgyorsítását végrehajtsák”.

A miniszterelnök útmutatása szerint soha nem látott, hatalmas kihívások elé nézünk: „Ami miatt úgy döntöttem, hogy ezeken a területeken változásra van szükség, az az, hogy az uniós követelmények és a dinamizálás igénye új feladatokat támaszt.” Ha támaszt, akkor nincs mese, akkor Görgeynek, Jánosinak, Kóródinak mennie kell. Támasztás esetén édeskevés a tennivalók rendezése, oda minimum egy Hiller, egy Gyurcsány, egy Persányi kell, akik képesek a nagyléptékűt is végrehajtani. Ezentúl értük rajong a nép, őket ajnározza a független sajtó, ők szerepelnek majd a faliújságon. Persze ne feledkezzünk meg Lévai Katalinról és Juhász Endréről sem, akik az államháztartás költségeinek leszorítása jegyében, elődök nélkül nyertek tárca nélküli miniszteri posztot. Nem kétséges, hogy már ebben a pillanatban ők is népszerűek, kedveltek és nélkülözhetetlenek.

Olcsó élcelődés lenne azt állítani, hogy máris a bőrünkön érezzük az új összetételű kormány elsöprő lendületét, hiszen az új minisztereket még csak meg-, s nem pedig kinevezték. Egyelőre a távozók megbántottságát és sértettségét érzékeljük, alig bírjuk feltörő zokogásunkat visszatartani. A sírással megvárjuk az új miniszterek ténykedését. Semmi rosszat nem feltételezünk róluk, de kockázat nélkül megjósolhatjuk, hogy Hiller tovább munkálkodik majd az ő szociáldemokrata programján, Gyurcsány a polgári baloldal mellett kardoskodik, Lévai Katalin a parttalan liberalizmus pártján lesz, Juhász Endre tárgyalási pozíciókat keres, Persányi Miklós pedig létrehoz a kabineten belül egy kígyósimogatót. Lehet, hogy a dinamizálás igénye ilyen jellegű új feladatokat támaszt, ennek eldöntését bízzuk Medgyessyre. Annál is inkább, mivel Kovács László nem adott felhatalmazást lapunknak a találgatásokra. Mi beérjük azzal a megnyugtató tudattal, hogy a miniszterelnök elégedett, s a ciklus végéig nem tervez újabb kormányátalakítást. Szt-tiszti becsületét és politikiai éleslátását ismerve azon viszont nagyon meglepődnénk, ha a jelenlegi miniszterek, köztük az újak fényképe a ciklus végéig ott maradna a faliújságon.