Idén dönthetnek az UMTS-rendszerről

Elgondolkodtató, hogy valamennyi környező országban a kormányok már kiadták a frekvenciaengedélyeket, a fejlett európai államokban idén, de legkésőbb jövőre elérhetővé válik a szolgáltatás. Az UMTS vagy 3G olyan új rádió-távközlési technológia, amelyen keresztül a mobilszolgáltatások – mobilinternet, szórakoztatás, informatika és mobilkereskedelem – nagy sebességgel egyidejűleg válnak használhatóvá. Szolgáltatási szempontból az UMTS két újdonságot jelent: javítja a mobiltelefónia teljesítményét és gazdaságosságát, a nagy teljesítményű adatátvitel révén pedig új tartalmak megjelenését segíti elő.
A felhasználók számára az UMTS bevezetése új készülékek beszerzését teszi szükségessé. A nagy sávszélesség, illetve letöltési sebesség elsősorban a mobilinternetezésben hasznosítható. Az átviteli teljesítmény legalább két megabitre növekszik, ami negyvenszerese annak az értéknek, ami a GSM-hálózaton ma elérhető. Globális szinten egymilliárd ember használ jelenleg mobiltelefont, és körülbelül hatszázmillióan rendelkeznek internetelérésre alkalmas készülékkel.
A mobilinternetesek száma mára meghaladta a vezetékes internet-előfizetőkét, ennek megfelelően szükség van egy olyan rendszerre, amin keresztül az egyre nagyobb adatforgalmat le lehet bonyolítani. Jelenleg hat országban hétmillió előfizető éri el az UMTS-hálózatot. Ebben az évben további tizenhat országban – többek között Szlovéniában – kezdenek szolgáltatni azok a cégek, akik megvásárolták az államtól a licencdíjakat, 2004-ben pedig harminc országban lesz használható az UMTS-rendszer.
Kovács Kálmán informatikai és hírközlési miniszter az Ericsson cég által rendezett tegnapi konferencián elmondta: a kormány év végéig kíván döntést hozni az UMTS bevezetéséről. Ezt követően legalább másfél évre van szükség, amíg a szolgáltató megjelenik a piacon.
Amennyiben döntést hoz a kormány, a frekvenciaengedélyekhez árverés, illetve pályázat útján juthatnak a szolgáltatók. Harmadik lehetőségként az engedélyeket ingyen osztaná ki a kormány – ezt az eljárást alkalmazták a skandináv országokban –, ugyanakkor a cégeknek egy meghatározott időn belül ki kellene építeniük az országos hálózatot. Ennek a lehetőségnek van a legkevesebb esélye, hiszen ekkor az állam nem jut egyszeri bevételhez, és – mint ahogy a miniszter is utalt arra – egyszerre olyan sok szolgáltató jelenhet meg, amit a piac nem bír el.
Magas licencdíjak esetén viszont fennáll a veszélye, hogy egy vagy két cég jelenik meg a piacon, nem lesz verseny, másrészt a felhasználóknak nagyok lesznek a költségeik. Európában a kormányok eddig százmilliárd euróhoz jutottak az UMTS-licencek értékesítése során; a szolgáltatóknak ez a tétel olyan terhet jelentett, hogy többen csődbe jutottak, a piac fejlődése pedig megállt. Szakemberek és nemzetközi szervezetek is óva intik a főbb döntéshozókat a magas díjak alkalmazásától. A nemzetgazdaság számára hosszú távon jövedelmezőbb, amennyiben a szolgáltatókat kezdetben nem terhelik jelentős tételekkel.