Időközi helyzetjelentés

A z utóbbi időben tévedések egész sorát követték el a közvélemény-kutatók: nem találták el az országgyűlési képviselő-választások végkimenetelét, valamint sikerült túlbecsülni az európai uniós népszavazás részvételi arányát. Az egyetlen siker a tavaly őszi önkormányzati választásokhoz kötődik. Igaz, az itteni végeredmény megállapítása nagyon könnyű volt a száznapos mámorban úszó lakosság közhangulatát ismerve. Ezzel együtt elgondolkodtató, hogy mennyire nem képes a szakma az utóbbi időben felmérni a tényleges erőviszonyokat, és mégis milyen komolyan veszik bizonyos politikai erők vagy éppen elemzők a vitatható népszerűségi adatokat.
A Medgyessy-kormány például egyenesen ezekre építi egész működését: nem az foglalkoztatja egy-egy intézkedés meghozatalánál, hogy az mennyire hasznos az országnak, hanem az, hogy a cselekvés eredményeképpen mekkora előnyt mutatnak ki a közvélemény-kutatások a következő statiszikák nyilvánosságra hozatala során. 2002 májusa óta százmilliárdok és ígéretbombák röpködnek a levegőben. A mindig elegáns miniszterelnök kinyilatkoztatásai hovatovább azt sejtetik, hogy a mai Magyarországot nem is egy választott kormányfő, hanem egy high-tech próféta kormányozza, akinek csak füttyentenie kell, és máris dől a lé a közoktatásba vagy az egészségügybe, nem beszélve az autópályák hosszának és az internet-hozzáférések szinte korlátlan növekedéséről. Papolhat itt az IMF és Békesi László a romló államháztartási mutatókra mutogatva; kántálhatja naponta az ellenzék, hogy a kormány a gazdasági élénkítésre vonatkozó választási ígéreteit csak verbálisan teljesítette, a koalíciót mindez nem zökkenti ki nyugalmából: valódi gazdaságpolitika helyett inkább ünnepelteti magát kedvenc politológusai gyűrűjében, történelemórákat tart, és jókat röhögcsél szombat esténként a létmaximum felett élő humoristák elmés megjegyzésein.
Mindez azonban csupán látszatvilág, mert közben a kisnyugdíjasok ma is törött tojásokat keresnek a piacon, a kazincbarcikai kórház csöveit ugyanúgy eszi a vízkő, a pedagógusok ötvenszázalékos béremelését pedig elnyelik a baljósan emelkedő gáz- és vízdíjak. Hiába hivatkozik Kovács László az MSZP imponálóan magas népszerűségére, és elmélkedik Gyurcsány Ferenc a modern szociáldemokrácia dilemmáiról, a tényleges közállapotok kezdenek elszakadni a koalíció virtuális Magyarországától.
Ezt az elszakadási folyamatot legutóbb Jászberényben lehetett megtapasztalni. Május 18-án időközi voksolást tartottak a város négyes számú választókerületében. Meglepően magas, negyvenszázalékos részvételi arány mellett nagy fölénnyel győzött a jobboldal jelöltje, Tamás Zoltán, a település korábbi alpolgármestere. A fiatal tanárember a 730 érvényes szavazatból 392-t kapott, míg a szocialisták jelöltje, Gedei Gábor, aki korábban egy civil szervezet tagjaként már benne volt a képviselő-testületben, mindössze 201 támogató voksot kapott, holott a választás előtti napokban rendkívül intenzív utcai kampányt folytatott. Még Medgyessy Péter támogató levelét is fel tudta mutatni – mint kiderült, mindhiába.
Jászberény baloldali irányultságú város: a polgármester az SZDSZ, az országgyűlési képviselő pedig a szocialista párt tagja. Az egész Felső-Jászságra jellemző, hogy 1990 óta valamennyi fontosabb megméretés az MSZP vagy az SZDSZ sikerét hozta, ezért is figyelemre méltó a meglehetősen széles alapokra épülő polgári öszszefogás mostani sikere.
Az országban azonban nem ez az egyetlen olyan időközi választás, amelyik rácáfolt a közvélemény-kutatások állítólagos MSZP-s dominanciájára. Április 27-én a csurgói polgármester-választáson a jobboldal által támogatott független jelölt, Bihariné Asbóth Emőke csaknem kétszer annyi voksot kapott, mint MSZP-s ellenfele (az időközi megméretést az MDF-es Szászfalvi László lemondása miatt írták ki). Ugyanezen a napon a Pest megyei Zsámbékon is új polgármestert választottak: Horváth Gellértné, a Szövetség Zsámbékért Egyesület jelöltje diadalmaskodott, többek között a Fidesz támogatását is élvezve.
Hasonló eredmények születtek május 11-én. Óbuda hármas számú választókerületében a Fidesz–MDF közös jelöltjeként induló Désiné Németh Éva győzött, míg Dunaújvárosban, az MSZP egyik fellegvárában a szintén fideszes Cserni Béla kapta a négyes számú kerület mandátumát. Dunaújváros azért is érdekes, mert a hagyományosan jó irányba tartó SZDSZ jelöltje nulla szavazatot kapott, ami egy parlamenti párt esetében több mint kínos.
Tegyük hozzá a teljesség kedvéért, hogy azért az MSZP sem volt mindenütt sikertelen. Április 27-én és május 11-én is sikerült egyéni választókerületi győzelmeket felmutatniuk több alkalommal az SZDSZ támogatása nélkül, ezek azonban zömmel hagyományosan baloldali fölényt produkáló települések voltak: például Pécs vagy Budapest néhány belső kerülete. A pécsi győzelmet ráadásul azért nem lehetett egyértelmű sikerként elkönyvelni a közvélemény előtt, mert Hering Gyuláról kiderült, hogy annak idején megjárta a fiatalkorúak börtönét is. A kínos ügy végül nem dagadt országos botránynyá, részben a feltűnően hallgatag baloldali sajtó, részben pedig az eredményt igen sportszerűen elfogadó, vagyis óvást be nem nyújtó Fidesz miatt. Megmosolyogtató arra gondolni, mi történt volna, ha a jobboldal aspiránsáról derül ki efféle csalafintaság: alighanem különkiadással jelentkezett volna a Heti Hetes, nem beszélve a médiaügyvéd Juszt László és a szólás szabadságát kizárólag nyolc számjegyű összegek fejében hirdető Friderikusz Sándor műsorairól.
Az is kiderült az utóbbi hetekben, hogy a kistelepüléseken továbbra is a független jelöltek tarolnak. Ez nem újdonság, legfeljebb annyiban érdekes, hogy meglepően sok kisközségben kellett különböző okokból időközi választásokat tartani, nem egy esetben a képviselő-testület működésképtelensége miatt. Több helyen nagyon alacsony volt a részvétel és kevés a jelölt. Ne csodálkozzunk, mert a forráshiányos önkormányzatok vezetői széke nem valami vonzó perspektíva manapság. Javában zajlik a postahivatalok felszámolása, az oktatási kabinet koncepciója veszélybe sodorhatja a népességmegtartás szempontjából fontos falusi iskolák egész sorát, sok helyen nincs orvos és gyógyszertár. Mindössze a kocsma marad műintézményként és esténként Medgyessy Péter mosolya a tévéképernyőkön, néha egy adag Gál J. Zoltánnal színesítve. Ezekkel azonban nem lehet jóllakatni a családot, mert ahhoz munkahely és jövedelem kellene, csakhogy az eltelt egy év gazdaságpolitikai semmittevése miatt újra növekedni kezdett a munkanélküliség, és természetesen ez is azokat sújtja leginkább, akik az ország perifériáin élnek.
Több pénzt az önkormányzatoknak! – ez volt egy éve a szocialista jelszó, Ron Werber-i ravaszsággal sugallva azt, hogy az MSZP jelöltjeire kell szavazni, és akkor majd lesz pénz bőven a központi forrásokból. Ez volt az ígéret, ezt hitte el több millió ember, és ebből kezdenek egyre nagyobb számban kiábrándulni. Az MSZP-nek komoly figyelmeztetés az, hogy az utóbbi hetekben szinte mindegyik időközi megméretés olyan településen zajlott, ahol tavaly még tarolt a baloldal. Lakótelepeken, panelházak között vagy a kádári kispolgári nosztalgia táptalajának számító vidéki ipari körzetekben. Bár az összeredmények alapján az MSZP szemszögéből nézve még így is elfogadható a mérleg, de látni kell, az országot tavaly ősszel beborító rózsaszínű szarkofágon repedések jelentek meg. Ezeken a repedéseken pedig a régi Fidesz és a polgári körök jelöltjei bújtak elő, néha a tétova MDF-fel megerősítve. Az igazi izgalom azonban ezután következik, mert a Fidesz megszűnt, és mostantól az egészen más dimenzióban továbbépülő Szövetség lesz a koalíció ellenfele.
Pontosabban a szocialistáké, mert az SZDSZ a nulla százalékaival nem fog sokat lendíteni a további eredményeken.