Integrációs hátrányban

Kiugróan magas, 60 százalék azon magyar cégek aránya, amelyek – saját bevallásuk szerint is – felkészületlenek az európai uniós csatlakozásból adódó változásokra. Az Európai Kereskedelmi és Iparkamarák Szövetsége (Eurochambres) által készített felmérésből az is kiderül, hogy az érintett vállalkozások zöme nem tekint optimizmussal az unióba történő belépésre.
Valószínűleg senkinek sem kell magyarázni, hogy nem a tőkeerős nagyvállalatokat és a multinacionális cégeket érinti az integrációs hátrány, hanem a kis- és közepes vállalkozásokat. Utóbbiak nemzetgazdasági helyzetét azonban nem szabad lebecsülni, miután összességében ők a legnagyobb munkaadók: hozzávetőleg 2-2,5 millió dolgozót alkalmaznak. Ez egyébként európai viszonylatban is így van. A szomszédos Ausztriában, és az ugyancsak közeli Észak-Olaszországban; Bajorországban a gazdaság gerincét a kis- és közepes vállalkozások jelentik. Helyzetük persze annyival jobb, hogy ott nem volt több mint 40 évig szocializmus.
Mint emlékezetes, az Orbán-kormány az időközben atomjaira robbantott Széchenyi-terv pályázatai, illetve különböző állami kedvezmények révén kívánta a szektort segíteni, azaz feltőkésíteni még az uniós csatlakozás előtt. „Ha beruházol, támogatunk, ha bővíted dolgozóid létszámát, még adókedvezményt is kapsz, ha tehát gyarapodsz, az ország is veled gazdagodik” – nagyjából így szólt a polgári kormány ajánlata 1998 és 2002 között. Bár sokan, s tegyük hozzá, olykor jogosan is bírálták a néha elérhetetlen támogatási formákat, az említett négy esztendő leforgása alatt igazán kedvező volt a gazdasági klíma. Munkahelyek tízezrei születtek, ágazatok (építőipar, kereskedelem) találtak magukra és erősödtek meg, továbbá kimutathatóan megindult a regionális különbségek csökkenése az ország keleti és nyugati része között.
Az Orbán-kormány tudniillik felismerte, hogy az Európai Unióban csak tőkeerősen, gépesítetten és megfelelő termékstruktúrával lehet talpon maradni. A gazdaságszervező köztestületek (kamarák, vállalkozói központok, kutatóintézetek) különböző kiadványokkal, konferenciákkal, fórumokkal ugyan elősegítették az EU-ról szóló tájékozódást, ám a központi szerepet a felkészülésben, miként annak idején Ausztriában, Svédországban és Finnországban is, a kormányzat vállalta magára. Legalábbis 2002-ig…
Az elmúlt egy év alatt azonban megfordult a helyzet. A Medgyessy-kormány által folytatott propaganda-hadjárat az EU-ról sokkal inkább volt bosszantó, mintsem informatív. Úgy tűnik, a pazarló akciók (az ideiglenes pontonhíd a Dunán, az ostoba reklámbejátszások az elektronikus médiában, a gyermeteg Mosolyogj Magyarország! óriásplakát-akció stb.) csak arra voltak jók, hogy a feltételezettnél is kevesebben menjenek el az uniós népszavazásra.
Megoldatlanok tehát a vállalkozások gondjai, amelyek a fenti felmérés szerint elpanaszolták, hogy az utóbbi hónapokban nem szakmaspecifikus, hanem általános ismereteket kaptak az EU-ról, nincs elegendő információjuk a működéshez szükséges joganyagról, a munkavállalókat érintő szociális ellátórendszerről, s arról sem, mi lesz a tönkrement vállalkozókkal. A KISOSZ egyébként minimum 55-60 ezer kényszervállalkozó eltűnését jósolja az uniós csatlakozás következményeként. Más érdekképviseletek ugyanakkor 100-200 ezer egyéni vállalkozó, valamint cég csődbe jutásával számolnak. Őket, illetve a hozzátartozókat pedig valószínűleg nem lehet majd azzal vigasztalni, hogy nyithatnak cukrászdát Bécsben.