Ismerős helyzet

Az elmúlt napok kormányintézkedései láttán csak azoknak van okuk meglepődni, akik esztendeje ilyenkor elhitték, amit az országot piros széldzsekiben végigszáguldó Medgyessy és kampánysegédei ígértek nekik, ha rájuk szavaznak. A miniszterelnök-jelölt szótagolt fogadkozása – amelyet Lendvai asszony írásos kötelezvénnyel is megerősített – azóta könnyű gázként elillant, és bizony jól be kell osztani azt a tizenkilencezer forintocskát, amiről sokan azt hitték, hogy havonta egyszeri nyugdíj-kiegészítés lesz. Nem lett ingyenes a tankönyv, a négyszázezer pluszmunkahelyből eddig mínusz harmincezer „van”, sok százezer szív- és csontbeteg lesheti a térítésmentes gyógyszert, a rendőrök, a tűzoltók és a határőrök várhatnak a sorukra, mikor kapják meg a kiemelt illetményüket, közel félezer településen nem tudják kigazdálkodni a pedagógusok bérnövekedését, amit az ő zsebükre hajtott végre Magyarország első bankárkormánya.
Másik százezrek, akik családi gazdaságokat, kisvállalkozásokat alapítottak, hitelt, támogatást kértek – és kaptak – az előző kormány alatt, legfeljebb háborognak azon, hogy felfüggesztették a gép- és eszközvásárlási pályázatokat, jelét sem látják segítségnek az EU-piacon lévő hátrányuk enyhítésére, ők nem csodálkoznak. Ők eleve nem szavaztak a szocialistákra, mert ismerik őket, azokban a vidéki gazdacsaládokban, városi értelmiségi és más polgári körökben, ahol nem színesedett még ki az 1945-től 1990-ig tartó rendszer fekete-fehér képe, a Medgyessy-féle régi-új ígérgetőknek nincs hitele. Ahogy nincs új a Nap alatt, úgy nem létezik olyan szocialista ígéret sem, amit – akárhogy átpántlikázzanak is – el kéne hinni azoknak, akik csaknem fél évszázadon át ígértek fűt-fát-boldogságot. Nem nehéz visszaemlékezni arra sem, hogyan kezelték az úgymond átmenetileg felmerülő problémákat: ha a tudományosan nem létező infláció ellenére mégis emelni kellett az árakat, ha mégis begyűrűztek hozzánk a kapitalista gazdaság hatásai, ha nem sikerült a tervet teljesíteni, ha húsz év alatt sem készült el az eredetileg tíz évre programozott új lakásszám, akkor módosítottak. Nem beszéltek hibákról, kudarcról, áremelésről, legfeljebb tervszerű változtatásról, módosításról.
A visszaemlékezést segíti most a Népszabadság és más kormányoldali lapok tegnapi főcímeinek olvasása: „módosította, módosítják, módosulnak…” A lényeg, magyarul, hogy az előző kormányzati ciklusban beindított állami lakásépítési, -vásárlási és -felújítási támogatás mostantól a felére csökken. Csendben már eddig is leállították, próbáljon meg valaki egy szabályos pályázatot beadni a papíron létező nyílászáró-felújítási hozzájárulásra, még választ sem kap rá, nemhogy támogatást. Két nappal ezelőtt „váratlanul” kiderült az is, hogy a gazdasági növekedési tervek nem tarthatók, előbb-utóbb megszorításra lesz szükség, aki olvas újságot, ezen sem csodálkozik, az idén máris négyszázmilliárd forintos államháztartási deficit és egymilliárd eurós fizetésimérleg-hiány ismeretében. Csőd előtt az idegenforgalom, eladók a hitelbankok, kórházak és más egészségügyi létesítmények, amelyekért pénz remélhető a befektetési piacon. A Bokros-csomagot sem olyan rég kaptuk, hogy máris elfelejtettük volna.
A hiszékenység vámszedőinek kormánya – sportminiszterként egy újabb bankárral megerősítve – ezzel visszatért a rendszerváltozás előtti „szocialista programhoz”. Nemzeti fejlesztési stratégia, céltudatos jövőtervezés, valódi családtámogatás, értékelvű gazdaság- és kultúrpolitika félretéve. Ha a dolgok nem mennek terv szerint, legfeljebb módosítanak rajta. A helyzet ismerős.