Ismét üzent Huszein?

Egy ausztrál lap bagdadi tudósítócsoportja olyan magnókazettához jutott, amelyet állítólag Szaddám Huszein bukott iraki elnök vett fel ezen a héten. Közben a megszálló csapatok az újabb incidensek dacára folytatják stabilizációs tevékenységüket.

Két férfi adta át a kazettát a Sydney Morning Herald bagdadi csapatának – írta szerdai számában a lap. A felvételen egy „fáradt hang”, amely állítólag Szaddám Huszeiné, összefogásra hívja fel az iraki népet az amerikai–brit megszálló erőkkel szembeni ellenállás céljából – írja a Herald az AFP szerint. „Vissza kell térnünk az illegális harci formához, amivel egykor kezdtük… A ti fő feladatotok, hogy kiűzzétek az ellenséget a hazátokból” – szól a hang.
Valószínűleg ma találkoznak Bagdadban az amerikai hatóságokkal azok az egykori iraki ellenzéki vezetők, akiket az Egyesült Államok a héten kért fel részvételre az iraki ideiglenes kormányban – értesült a francia hírügynökség. Jay Garner nyugalmazott amerikai tábornok, az iraki újjáépítési és segélyiroda vezetője kedden jelentette be, hogy az iraki ideiglenes kormány magját Szaddám Huszein megbuktatott iraki elnök egykori ellenzékének öt ismert személyisége alkotja.
Közben a hírszerzési ügyekért felelős amerikai védelmi államtitkár szerdán bejelentette, hogy Észak-Irakban az amerikai erők nagyméretű teherautót (nyerges vontatót) találtak, amelyet biológiai fegyverek előállítására szolgáló mobil laboratóriumként használtak, de az elismerte, hogy bacilust vagy vírust nem találtak benne. A lelet immár a sokadik abban a sorban, amelyről az amerikaiak azt állítják, hogy a megbuktatott iraki rezsim tömegpusztító fegyvereinek létét bizonyítja.
Az Egyesült Államok közben Huszein al-Dzsaburi személyében kormányzót nevezett ki az észak-iraki Szaláhaddín tartomány élére. Fogságba esett ugyanakkor Gázi Hammúd al-Obeidi, az Irakot korábban uraló Bász párt Kút tartományi vezetője. A stabilizációs törekvések nehézségeit jól szemlélteti ugyanakkor, hogy tegnap legkevesebb három ember vesztette életét kurdok és arabok Bagdadtól északra kitört összecsapásaiban.
Egy héten belül a második nemzetközi konferenciát rendezik csütörtökön Londonban a háború utáni iraki stabilizációs feladatok terheinek megosztásáról. Kelet-Európából Lengyelország lesz jelen, amelynek a szövetségesek vezető szerepet szánnak a tervezett iraki zónák egyikének ellenőrzésében. A szerdai brit sajtó szerint azonban a csütörtöki, újabb londoni tanácskozásra árnyékot vet az az előző napi lengyel bejelentés, miszerint Varsó úgy gondolja, hogy az ENSZ BT határozata szükséges a majdani stabilizációs erő életre hívásához.
Az amerikai megszállás árnyoldalairól is nyilvánosságra került újabb információ: eszerint az amerikai hadsereg iraki olajkitermeléssel és olajtermékek forgalmazásával is megbízta a három éve még Dick Cheney amerikai alelnök által vezetett Halliburton energiakonszern egyik leányvállalatát. Henry Waxman demokrata párti képviselő közölte, hogy érdeklődésére a hadsereg levélben elismerte: nemcsak az égő iraki olajkutak oltására adott megbízást a Halliburton leányvállalataként működő Kellogg, Brown és Root (KBR) cégnek, hanem a szerződés kiterjedt a létesítmények megjavítására, valamint az üzemeltetésükre és a termékek forgalmazására is. A képviselő rámutatott: az olajtermelésnek egy amerikai vállalat általi átvétele ellentétben áll a kormány sűrűn ismételt kijelentésével, hogy az olaj az iraki népé.

HÁTTÉR

Aznar listája

Arra a kérdésre, hogy voltaképpen mi is a terrorizmus, ma éppen olyan nehéz válaszolni, mint a szeptember 11-i támadás vagy az Irak elleni hadjárat előtt. A történelem tanúsága szerint az aktuális terrorista az a személy, aki fegyveres tevékenységet fejt ki a győztes ellen. Ez a meghatározás már csak azért is pontos, mert a terrorizmussal vádolt személyek meghatározását a XX. században minden esetben a többségi nemzetek, a nagyhatalmak, a központi államhatalom képviselői terjesztették ki általános érvényű megfogalmazássá.
A terrorizmusnak persze nincs és nem is lehet egységes megnevezése és elbírálása, hiszen az erőszakos cselekmények kulturális közegenként és országonként eltérőek. Éppen ezért meglepő a hír, miszerint az Egyesült Államokban tárgyaló spanyol miniszterelnök terrorista-világlista felállítását szorgalmazza. José María Aznar szándéka nyilvánvaló – maga sem titkolta –, a Baszk Haza és Szabadság (ETA) betiltását szeretné elérni, egészen pontosan azt, hogy a terrorista világlistán túl az Egyesült Államok is bélyegezze meg a baszk fegyveres csoportot. Az ügy két szempontból is tanulságos. Egyfelől Aznar most kétségkívül „benyújtja a számlát” a spanyol háborús részvételért. Másfelől összedőlni látszik a világterrorizmus kiterjedéséről szőtt amerikai elmélet. Miután nem bizonyított, hogy az ETA bármiféle kapcsolatban állna a virtualizálódott al-Kaidával – bár könnyen meglehet, hogy hamarosan „leleplezik” a titkos kapcsolatot –, s az ETA-t „felügyelő” Batasuna párt sem folytat semmiféle tevékenységet az Egyesült Államokban, világos, hogy nem globális megfontolásokat, hanem spanyol nemzeti célokat szolgál Aznar javaslata. Ha pedig így áll a helyzet, joggal vetődik fel: miért érdeke az Egyesült Államoknak, hogy szankciókkal, tiltással, beutazási megvonással avatkozzon be a távoli európai állam ügyeibe? Nos, azért, mert a jelenlegi amerikai világpolitikai megfontolások a terrorizmusellenes harcon nyugszanak, a Bush-doktrína a közös veszélyérzetet, a világ demokráciáinak vélt fenyegetettségét veszi alapul. Ha ez így lenne, az amerikaiak listáján ott kellene díszelegni a világ összes paramilitáris szervezetének – azokat azonban erősen megrostálták Washingtonban. Terrorista szervezetnek minősítik az északír köztársaságiak maroknyi szakadárját, a Real IRA-t, de levették a listáról „anyaszervezetét”, az IRA-t, pedig a két szervezet között személyi és szervezeti átfedés is lehetséges. A történelemben persze gyakran előfordul, hogy a tegnapi „terrorista”, mára hős lett, Jasszer Arafat vagy Nelson Mandela pályafutása éppen ezt a kétarcúságot – és kettős mércét – példázza. Nagy kár, hogy az amerikaiak és Aznar listáján nem a pusztítás mértéke a meghatározó szempont. Ha így lenne, közös akarattal bélyegezhetnénk meg olyan államokat, politikusokat, fegyvereseket, akik élen járnak embertársaik irtásában, mégsem listázzák őket.