Istenkeresők

Bár szerénysége nem engedné, Per Olov Enquistet nyugodt szívvel a svéd irodalom klasszikusai közé sorolhatjuk. A könyvfesztiválra magyarul megjelent műve, a Lewi útja egyszerre szomorú és felzaklató könyv, történeti monográfia és fikció.

Tizenhat évvel ezelőtt járt utoljára Magyarországon. Azóta két könyve jelent meg nálunk, a Hamsun és Az udvari orvos látogatása. A könyvfesztivál vendégeként legújabb műve hazai kiadása alkalmával köszönthettük Budapesten. A Lewi útja 2002-ben jelent meg svédül, és egy év leforgása alatt tizenegy nyelvre lefordították.
– Egyelőre azonban nem hasonlítható össze előző könyvem, Az udvari orvos látogatása sikerével, amely számomra felfoghatatlan módon eddig 27 nyelven jelent meg. A Lewi útja sok tekintetben nehezebb könyv. Az udvari orvos látogatása olyan regény, amelynek számos nemzetközi vonatkozása van. Dán történet, ugyanakkor történelmi regény, a cselekmény helyszíne nem csupán egy országra korlátozódik. A Lewi útja a svéd radikális pietizmusról szól. Gyanítom, hogy kevesen hallottak erről, mégis olyan történeti magot ad a könyvnek, amely jó lehetőséget nyújt a svéd társadalom fejlődésének bemutatására.
– Regényének történetét a két főszereplő alakja köré szövi. Egyikük Lewi Pethrus, a svédországi pünkösdista mozgalom megalakítója, másikuk Sven Lidman költő, a mozgalom másik vezéregyénisége. Betekintést nyerhetünk a XX. század eleji Svédország hétköznapjaiba, a negyvenes évek viharaiba és a háború utáni korszak történetébe. Keveset tudunk Svédországról. Az ön könyvén keresztül új neveket ismerhetünk meg. Talán nem véletlen, hogy Lewi Pethrust választotta könyve hőséül.
– Lewi egyike a svéd birodalomépítőknek. Birodalomépítésekre bőven van példa Svédországban. Mindegyiknek egy ember állt a központjában, aki a semmiből teremtett hatalmas birodalmat. De Svédországnak csupán egyetlen egyházi birodalomépítője van – és ez Lewi Pethrus. Emiatt érdekelt a személyisége. Nekem is olyan képem volt Lewiről, mint a legtöbb embernek. A svéd kereszténydemokrácia alapítóját láttam benne, aki számos tilalmat állított az emberek elé, az általa képviselt szexuális morál nagyon szigorú, már-már destruktív volt. Mégis megragadott a személyisége, éreztem, hogy a róla kialakított kép sok tekintetben hamis. Természetesen megvolt benne mindaz, amit előzőleg említettem, de alakja társadalmi szempontból is rendkívül érdekes, sőt politikailag radikálisabb, mint gondoltam. Megemlítem a könyvben, hogy alapvetően szociáldemokrata gondolkodású volt. 1993-ban kezdtem el a regényt, és három évig írtam. Néhány száz oldal után abbahagytam, majd újra belekezdtem, miután megírtam Az udvari orvos látogatását. Először Lewi, három év szünet, majd az Az udvari orvos látogatása, majd megint Lewi. Különös volt megélni, ahogy feladtam egy tervet, majd újrakezdtem. Ugyanakkor sok szál kapcsolta össze a két könyvet. Ha őszinte akarok lenni, be kell vallanom, hogy szeretem ezt a művet. Írása közben sokat tanultam Svédországról, a pünkösdi mozgalomról és saját magamról is.
– Miért érezte fontosnak, aktuálisnak, hogy a pünkösdi mozgalomról írjon?
– Nos, a könyv egy kicsiny népmozgalomról szól. Nehéz a szó mögé látni. Nehéz megmagyarázni, miért tömörülnek az emberek 10–15 fős kis csoportokba, amelyek gyűléseket tartanak, és megalkotják a csoportokra vonatkozó szabályokat. Mindezek mégis lényeges elemei a svéd társadalomnak, ugyanis belőlük nőtt ki az úgynevezett bázisdemokrácia. Azokkal a szabadegyházi vagy népi mozgalmakkal nincs baj, amelyek nem sikeresek. Harcolnak, széllel szemben mennek. De ha igazán sikeresek és növekednek, ha uralomra vágynak, már számos probléma merül fel velük kapcsolatban. Minden mozgalom számára lényeges kérdés: hogyan lehet égve tartani a tüzet? Ezt tudta Lewi Pethrus is. Sokszor beszélt arról öreg korában, hogy a tűz életben tartása az igazi nehézség. Izgalmasnak tartottam a kérdést, és úgy éreztem, helytálló a feltevése más népmozgalmak, például a munkásmozgalom vagy a svéd szociáldemokrácia esetében is. A birodalom növekedése pedig amerikai történet. Az emberek próbára teszik idealizmusukat. Struensee-nek, előző könyvem Lewihez hasonló alakjának óriási szerencséje volt. Idealista volt, hatalmat kapott, de két évre rá kivégezték. Nem válhatott diktátorrá. Érdekes felvetésnek tartottam. Magam nem vagyok pünkösdista, de hasonló környezetben nőttem fel. Írás közben sokat megtudtam saját múltamról és életem első 17-18 évéről.
– Hogyan élte meg egy kicsiny szabadegyházi közösség tagjaként az ilyen mozgalomhoz általában kapcsolódó miszticizmust?
– Különleges ebben a környezetben a mozgalom herrnhuti jellege volt. A herrnhutizmus pietista mozgalom, amely különösen a XVII. században volt erős, amikor Västerbottenbe érkezett. E mozgalomban különösen nagy szerepe volt a vérmisztikának, amely olykor szexuális színezetet kapott. A vér a testvérközösség értelmezésében nem kapcsolódott az erőszakhoz, meleget adott, védelmet nyújtott. Egykori közösségemben olyan Krisztus-misztikát ismerhettem meg, amely nem hasonlítható semmihez. A pünkösdi mozgalom sok hasonlóságot mutatott a herrnhutizmussal: képi beszédében, gondolkodásmódjában, abban, hogy a Szentháromságot redukálni kell egy személyre, Krisztusra. Nem vagyok vallási disszidens, lassan változtam. Amikor Uppsalába kerültem az egyetemre, aktív tagja voltam a kis keresztény diákegyesületeknek. Lassan azonban egyre nagyobb érdeklődést mutattam a létkérdések megfejtése iránt. Foglalkoztatott a jó és a rossz mibenléte, a helyes vagy a helytelen, a menny és pokol, egyszóval az alapvető morális kérdések.
– Mit jelent ma a vallásosság?
– Úgy gondolom, lehetséges hívőnek lenni. Cikket írtam egy svéd újságba a keresztény fundamentalizmusról, a Bibliáról alkotott képről. Arra kell koncentrálnunk, ami az alapot jelenti: Máté, Márk, Lukács és János, valamint Tamás evangéliumára. Ezek a könyvek tartalmazzák azt, amit maga Jézus mondott. Az Ó- és az Újszövetség nagy része, beleértve Pál apostol leveleit is, az adott korhoz kötött. Több évet áldoztam arra, hogy újraolvassam a Bibliát. Az új fordítást is. Egyetértek Zinzendorffal, a herrnhutizmus alapítójával. Az ő véleménye szerint a Bibliában akár modern keresztény filozófusok szövegei is szerepelhetnének. Azt mondja, hogy közülük néhányan jobban írnak, mint a régi szövegek írói. Nincs azzal semmi baj, hogy az ember létkérdéseket tesz fel, olyanokat, amilyenek a Bibliában is megfogalmazódnak. Kereszténységhez való viszonyomnak alappillére, hogy nem szabad megrekedni a régi felfogásoknál. Tudni kell újraértelmezni a jelenségeket. Mostanában nagyon sokan teszik fel maguknak az alapvető kérdéseket: hogyan függ össze minden? Mi a szerepünk a természetben? Van-e értelme cselekedeteinknek? Újra és újra elhangzik: hogyan függ össze minden? Szeretem ezt a kérdő mondatot, mert olyan gyerekes.
– Talán ez az egyik legfontosabb kérdés.
– Igen, hihetetlenül fontos. Az ember mindig is feltette magának a léttel kapcsolatos jó kérdéseket. Csakhogy gyakran fundamentalista válaszokat kapott. Én azonban megőriztem a kérdéseket. És nem törődöm a válaszokkal, ezt már egyszer megtanultam. Próbálok más válaszokat találni, olyanokat, amilyenekre eddig még nem sikerült rábukkanni.
– Jostein Gaardner is létkérdéseket feszeget a műveiben. A Sofie világa a legfontosabb kérdések köré épül, akárcsak az ön könyvei. Ő felteszi a kérdést, gyermek és felnőtt olvasói pedig elolvassák, és megpróbálnak válaszolni. Gondolja, hogy változnak az örök kérdésekre adott válaszok? Vajon az idő, a kor határozza meg, hogy milyen választ adunk vagy kapunk?
– Annyit határozottan állíthatok, hogy bizonyos kérdésekre hibás válaszokat adott a történelem. Túlságosan kötődtek az adott időszakhoz, sokszor tele voltak előítélettel. Vajon a mi korunk mennyire képes elszakadni az előítéletektől? A Lewi útja is kérdésekre keresi a választ. Lewi Pethrus és Sven Lidman ellentétes személyisége, egyikük visszafogottsága, másikuk szenvedélyessége, istenkeresése, valósághoz fűződő viszonya sokat segített a válaszadásban.