Képtelen mesék

Negyvenedszer rendezték meg Bolognában a gyermekkönyvek nemzetközi vásárát áprilisban. A legfontosabb esemény a gyermekkönyv-illusztrációk kiállítása volt. Készülnek-e szépen illusztrált kötetek a rajzokból, vagy megmaradnak a művek a kiállítótermek falán?

Az új médiumok korában egyre gyakrabban hangzik el a fenti kérdés, és a kilencvenes évek elején csőd szélére került magyar könyvpiacon még súlyosabbá válik a probléma. Van azonban még egy aspektusa az ügynek: ha két év múlva a magyar illusztrátorok – megfelelő állami támogatást élvezve – elfogadhatják a meghívást, és díszvendégként vehetnek részt a bolognai illusztrációs kiállításon, képesek leszünk-e megfelelő számú és minőségű illusztrált gyermekkönyvvel hitelesíteni a kétségtelenül nívós grafikai összeállítást?
A magyar gyermekkönyv-illusztráció nemzetközi elismertségét jelzi, hogy két évvel ezelőtt egy magyar grafikus, Rényi Krisztina készíthette a plakátot a nemzetközi gyermekkönyvnapon Janikovszky Éva írói üzenetéhez.
– Andersen születésnapi évfordulója ad alkalmat e verbális-képi üzenetek megfogalmazásához – mutat rá Rényi Krisztina –, amelyek arra buzdítanak, hogy a gyerekek szeressék a könyveket, és a televízió, a komputer, a videojátékok ellenére azok ma is olyan élményt jelentsenek, mint száz évvel ezelőtt. Jellemző az író és a grafikus szemléletének rokonságára, hogy Janikovszky Éva és én külön-külön dolgoztunk az említett könyvnapi üzeneten, s a végén mindkettőnk mondandója abban volt summázható, hogy a könyvben minden benne van.
– Ezt a gondolkodásmódot népszerűsítette a bolognai kínálat java is – fűzi hozzá az illusztrátor. – A piac óriási, a vásáron jelen lévő 1100 kiadó is vegyesen hozott kommerszet és minőséget. Az előbbi irányzatnak olyan nagy hatású képviselői voltak jelen, mint a Walt Disney vagy az Egmont, a színvonalasan illusztrált gyermekkönyveket megjelentetők közül pedig a svájci–olasz Bohém Press, amely az egyik legjobb lengyel illusztrátort, Józef Wilkomot is foglalkoztatja vagy a német Nord-Süd Verlag, amely egyszerre publikálja a legnagyobbak és az újonnan fölfedezettek rajzait. Kiállított a tajpeji Grimm Press, amely érdekes módon sok olasz illusztrátorral dolgoztat, rajzaikat tökéletes nyomdatechnikával, megfelelő tipográfiai környezetben reprodukálja.
Néhány évvel ezelőtt Rényi Krisztinát is „fölfedezte” egy német kiadó, a Favorit Verlag, amely az ő illusztrációival adta ki az Engelbert der Weinachtshase (Engelbert, a karácsonyi nyúl) című könyvét, e kötet később egy finn kiadónál és az olasz Edikartnál is megjelent. Egyedül azonban nem megy. A Magyar Illusztrátorok Társasága azért alakult meg néhány évvel a rendszerváltozás után, hogy újjáélessze a magyar grafika nemes hagyományait, s hogy a közös fellépés súlyával nyomatékosítsa a minőségi grafikákkal jelentkező művészek törekvéseit.
– Azt gondoljuk – foglalja össze a mintegy félszáz alkotót tömörítő társaság filozófiáját Sárkány Győző elnök –, hogy az autonóm grafika és az illusztráció szorosan összetartozik.
Magyarországon manapság nagy számban készülnek kiadványok rossz papírra, igénytelen tipográfiával, nyomdatechnikával, a grafikusok viszont a könyvben is minőséget szeretnének nyújtani. Sárkány Győző úgy véli, az elmúlt tíz évben sikerült eredményeket felmutatni. Kivételesen szép példák akkor születnek, ha elmélyült műhelymunkára van lehetőség. Az elképzelések rokonszenvesek. Hogy széles körben tudatosítsa őket, a Magyar Illusztrátorok Társasága egyszerre szeretne jelen lenni kiállítótermi környezetben és a nagy könyves megmozdulásokon, itthon és külföldön egyaránt.
A magyar alkotók törekvései a bolognai vásáron visszhangra találtak. Ezt igazolja a müncheni Jugendbibliothek és a párizsi Irodalmi Intézet érdeklődése.
– Megkerestek bennünket a milánói társszervezet tagjai is – idézi élményeit Sárkány Győző –, s kiderült, hasonló módon látjuk a dolgokat, amikor a magas művészeten keresztül kívánunk közelíteni a gyerekekhez, akik sokkal hamarabb megértik a dolgok rejtett lényegét, mint a felnőttek, hiszen még nem tudták belőlük „kinevelni” a kreativitást.
Ha létezik színvonalas illusztráció, és a gyermekek részéről van rá igény is, miért kell hiányolnunk a gazdagon illusztrált gyermekkönyveket? Cs. Tóth János, a Móra Kiadó vezérigazgatója szerint a dolog azért nem ilyen egyszerű, mert a könyveknél nem érvényesül a más termékeknél bevált PR-alapszabály, hogy mindent el lehet adni, csak elég pénz kell hozzá. Vannak titkok, amelyek miatt egyes illusztrációk sikeresek lesznek, mások nem; s olykor a legkvalitásosabb műveket sem lehet eladni, míg másoknál a vásárlók a gyöngébb minőségű rajzokat is cukorként viszik.
A magyar szülők a kilencvenes évek végén fellázadtak ugyan az igénytelen, minden szempontból képtelen gyermekkönyvek, az „amerikai design” ellen, egyelőre azonban kicsi a kereslet az igényes kiadványokra. A nyolcvanas években akadt legalább húszezer szülő, aki nemcsak igényesen kiállított köteteket akart vásárolni gyermekének, de meg is engedhette ezt magának.
– Bizonyos szint alá nem lehet, nem akarunk menni – mondja a vezérigazgató. Az utóbbi években könyveink kilencven százaléka újraillusztrált lett, ha többségükben olcsóbb, fekete-fehér rajzok találhatók is. Keressük az alkalmat a kínálat gazdagítására. Karácsonyra például egyre több színes, izgalmas könyvet adunk ki.
A klasszikusok újrakiadása mellett a Móra Kiadó keresi a kapcsolatot a kortárs illusztrátorokkal is Sajdik Ferenctől Jankovics Marcellen, Vida Győzőn, Rényi Krisztinán át a fiatal Paulovszki Boglárkáig és Tóth Istvánig. A kiadói szakemberek arra is ráébredtek, hogy az elektronikus médiumok nemcsak rontják a vizuális fantáziát, de színesítik is a képi világot: az új illusztrátorgeneráció több tagja számára inspirációt jelent a képernyő vagy éppen a graffitik világa. Mindez – akár tetszik, akár nem – a jövőben is döntő módon meghatározza a gyermekek vizuális igényeit. Új képi nyelv alakul napjainkban – kérdés, képes lesz-e artikuláltan kifejezni mindazt, amit a fogalmak magukba sűrítenek, vagy a világ egyik fele lényegében elvész a következő generációk számára. Hiszen, amint a bolognai kiállítás egyik zsűritagja fogalmazott: a gyermekkönyvek illusztrációi egyszerűen a mű egyenrangú felét jelentik.