Menekülés Szaúd-Arábiából

Újra az újságok címlapjára került Oszama bin Laden és a rettegett al-Kaida terrorszervezet a rijádi merényletek kapcsán. A vizsgálatok lefolytatása és a felelősök kézrekerítése előtt az Egyesült Államok épp a helyszínen tartózkodó külügyminisztere, Colin Powell bejelentette, az akciók végrehajtásának módja és célpontjai is a terrorszervezet keze nyomát viselik. A harc tehát egyáltalán nem ért véget Bagdadban, hanem folytatódik, talán éppen Szaúd-Arábiában.

A közel-keleti békét előmozdítani akaró külügyminiszter bombarobbanásokra érkezett a sivatagi királyságba, s ez sok rosszat hozhat a térségbe, de főleg Fahd király birodalma számára. Szaúd-Arábia ugyanis kutyaszorítóban van, elemző legyen a talpán, aki Rijád számára kedvező jeleket tapasztal a nagypolitikában. Az iraki háború és az amerikai győzelem egyáltalán nem segítette az olajkirályság és Amerika együttműködését, s a mostani robbantásoknak is súlyos következményei lehetnek. A 2001. szeptember 11-i merényletekkel gyanúsított 19 ember közül 15-en állítólag szaúdiak voltak, s Oszama bin Laden is innen származik. Az al-Kaidáról úgy vélték a szakértők, bizonyára aktív lehet szülőhelyén, s most bizonyosságot is kaptak erről, hogy igaz-e a vád vagy sem, jelen esetben nem lényeges.

Nem sokkal az iraki háború befejezése után Donald Rumsfeld amerikai védelmi miniszter bejelentette, távozik szinte a teljes állomány a Prince Sultan légibázisról, mivel vége az iraki repüléstilalmi övezet feletti járőrözésnek. Rijád nagyon sokat megtett volna, hogy maradjanak a térséget megszálló amerikaiak, ám Washington már döntött. A kis építőkockákból lassan összeáll a kép: Szaúd-Arábia Amerika baráti lator államából megregulázandó ellenség lehet, amely legjobb, ha magára veszi a győztesek háború utáni bejelentését, miszerint a térség más antidemokratikus rendszerei is így járhatnak, ha nem változnak. Szaúd-Arábia azonban nem az az ország, amely változni tud. A kérdés azonban továbbra is fennáll: ki követte el a mostani merényleteket? Valójában két lehetőség van. Vagy az al-Kaida egész világ elleni terrorháborújának újabb akcióját láttuk, vagy feldühödött civilek törtek a nyugatiak életére, akiknek semmi közük nincs a nagyszakállú terrorvezérhez. A végkövetkeztetés azonban minden esetben ugyanaz. Amerika Irak elleni háborúja csak növelte az elégedetlenséget a térségben, s a terrormerényletek egyre sűrűbben következhetnek be. Már sokan sokszor elmondták, a Közel-Kelet betegségeire nincs katonai megoldás, ám Washington úgy véli, talán neki sikerülhet a bravúr, erővel demokratizálni a térség arab államait. Az említett elemzők azonban azt is hozzátették, nem lehet mindenki mellé rendőrt állítani, ezért mindenki veszélyben van. A megoldás a tárgyalóasztal mellett lehetne, ám ezt nem mindenki gondolja így.