Mi a Magyar?

Basahalma. A Tócó-melléki sok halom egyik legnagyobbika és legnevezetesebbike. A Tégláskert és a Tócó csatornája közt, a város földjén. A Debrecen alatt táborba szállott seregek vezéri sátrai e halmon állottak. Bartha Boldisár krónikája szól erről először… A Debrecent behódoltató Rusztán török nagyvezér hordatta össze a környékbeli jobbágyok robotmunkájával. Bethlen Gábor e halmon tanácskozott Murtéza basával (1629). E halmon táborozva sarcolta meg irtóztatóan Szejdi basa Debrecent, 1660-ban. Azóta hívják Basahalmának. Különféle változatban gyakran hallhatunk Debrecenben egy ilyenforma tartalmú közmondást: „Akinek a kődökét nem a Basahalmán belül vágta el a bába, csak jött-ment.” Vagy állító mondatban: „Igaz debreceni pógár, a Basahalmán belül vágták el a kődökét.” Múzeumunk 1906-ban megásta. Hét méter mélységben eredetileg fával fedett, de kifosztott sírban kinyújtóztatott halottat találtunk, a szokott mellékletek nélkül.

Duna-halom. A Hortobágy-puszta ohati részén, a hajdani Fejértónak nevezett Völgyes déli partján. B. Szabó Lajos a duna szót ős magyarnak, vagy kunnak tartja; értelme tana, tanya. Ha nem is ezt jelenti, az már bizonyos, hogy a Duna-halom, a halászható víz mellett ősidőkben is alkalmas tanyázó hely a primitív ember számára. Közelében az eke sűrűn veti fel a durva mívű, meg a korongon csinált edények cserepeit. A Duna-halom alatt veresfestékes zsugorított csontvázat, bal könyökénél parittyázó kavics-görelyt leltünk. Közelében, alig észrevehető kis laponyagban pedig La Téne-kori harcos tetemét találtuk kis aranykarikával, hüvelyes kardjával.

Hegedűs-hegy. Sámson községtől É-ra emelkedő homokbuckák szőlővel telepítése alkalmával, 1907-ben és 1909-ben kerültek napfényre múzeumunk világhíres bronzkincs leletei. Farkas Gábor bíró földjén egy kard és tizenkét csákány. Egy különösen szép csákány kivételével sikerült az egész leletet megszereznünk.
Heverő-laponyag, másként Képhalom. A hajdani Csécs falva földjén, a nagyiványi út északi oldalán. Múzeumunk a Heverő-laponyagot 1908-ban vallatóra fogta, kecsegtetve a barompásztorok elbeszélésétől. Szerintük egy csikósbojtár addig vájkálta bicskájával ezt a laponyagot, hogy egy csontvázat, mellette rézkarikát és szívalakú réz (bronz) csüngőket talált. Én már csak a karcsontok nélkül heverő zsugorított emberi tetemet leltem a domb közepén.
Kettős-halom a neve annak a két homokpúpnak is, amelynek szomszédságában a Monostorpályi-út déli oldalán, túl a Várad utcai temetőn a múlt század 80-as éveiben a gyepmesteri-telep épült. Diákkoromban ott akasztották fel kíváncsi tömegek jelenlétében a halálra ítélt rablógyilkosokat.

Koronás-halom. Elep-pusztán, a kisálomzugi Kadarcs partján, és a Vajdalaposa szélén. Balkányi Szabó Lajos e helynévhez is fűz egy mondát. A múlt század első felében élt ohati inspektorra, Kovács Istvánra hivatkozva ezt a nevezetes eseményt adja elő: László erdélyi vajda Elep földesurának, Debreceni Dusa Mátyásnak közreműködésével az elepi Vajdahalmán adta viszsza Szent István koronáját Károly király híveinek, Amadé nádornak és Tamás esztergomi érseknek. Ezek pedig a szemben fekvő Koronás-halmon három napig közszemlére tették ki.
Ludas-laponyag. A Hortobágy-puszta Ludas-rétje közelében. Ma már nincs meg. A halastavak építésénél dolgozó orosz katonafoglyok széthányták. Ezt megelőzően vallatóra fogtam. Benne vörösre festett őskori csontvázat találtam.
Zoltai Lajos: Debreceni halmok, hegyek (1938)