Nevek harca Romániában

Pontos látleletet kapott a román–magyar viszonyról az a több ezer ember, aki kilátogatott vasárnap a nagyváradi Petőfi parkba Bethlen Gábor erdélyi fejedelem szobrának leleplezésére. Úgy látszik, Erdélyben nemcsak a könyveknek, hanem a szobroknak is megvan a maguk sorsa: Kós András szobrászművész alkotása sem kerülhette el a politikai viharokat. A Bihar megyei építészeti felügyelőség ugyanis az ünnepség előtti napokban átiratban fenyegette meg a Királyhágó-melléki Református Egyházkerületet, hogy ha a fejedelem nevét és bibliai jelmondatát az engedélyezett latin helyett magyarul írják fel a talapzatra, huszonötmilliótól hetvenmillió lejig terjedő bírságra (180–480 ezer forint) számíthatnak. Tőkés László püspöknek döntenie kellett, és így a leleplezéskor csak annyit olvashattunk a talapzaton: Bethlen. A név többi részét és a fejedelem közismert bibliai jelmondatát (amely így szól: Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?) letakarták. A város román polgármestere, Petru Filip az utolsó pillanatban mondta le részvételét az ünnepségen, az egyetlen jelen lévő román közéleti személyiség a görög katolikus püspök volt. Bár több meghívót postáztak a magyar kormány tagjainak (köztük a miniszterelnöknek és a kultusz-, illetve az oktatási tárca vezetőjének), az anyaországot a kolozsvári főkonzul képviselte hivatalosan. Orbán Viktor volt miniszterelnök – több jobboldali politikus társaságában – megtisztelte jelenlétével az eseményt.
A kínos incidens egy olyan városban történt, amelyet sokan (különösen a mostani budapesti kormányból) a román–magyar párbeszéd mintapéldájának tekintenek. A budapesti szocialista–liberális kormány sokat tett ezért: magyar állami pénzből adtak tízmillió eurós hitelt egy helyi román vállalkozónak (aki mellesleg Medgyessy barátja), hogy bevásárlóközpontot építsen a település határában, legutóbb pedig az egyre baloldalibb RMDSZ egyik alapítványának adták át pályázat nélkül azt a háromszázhúszmillió forintot, amelyet korábban egy Tőkés-féle elképzelésnek (Ady-emlékhely létesítése Érmindszenten) ítélt meg a kulturális minisztérium. A helyi RMDSZ kiváló kapcsolatokat ápol a többségi szociáldemokratákkal, az alpolgármester magyar, az önkormányzat március végén ellenszavazat nélkül döntött a szobor Petőfi parkbeli felállításáról (a Nagy-Románia Párt egyik képviselője meg is dicsérte a református püspökséget a kezdeményezésért) – szóval minden amellett szólt, hogy nem lesz baj. Aztán mégis.
Bíró Rozália RMDSZ-es alpolgármester az ünnepségen nem tulajdonított különösebb jelentőséget az incidensnek, és beszédében azt javasolta: a résztvevők úgy legyenek magyarok, hogy közben ne magyarkodjanak. A tanács megszívlelendő, hiszen semmi értelme a magyarkodásnak, minden a legnagyobb rendben megy szerte az országban. A legnagyobb erdélyi fejedelem szobrát nyilván véletlenül nem lehet felállítani hatvan éve a „fővárosban”, Kolozsváron, ahol a magyarbarát Funar mindent megtesz a két nép harmonikus kapcsolatáért (ennek jegyében nevezte el igazságos királyunkat Matei Corvinulnak a lovas szobor aljára felrakott táblán); a Gabriel is majdnem Gábor, minek akadékoskodni. Az sem baj, ha az esemény helyszínén a nagy költőnkről elnevezett parkot „Petofi Sandor” táblákkal jelzik. Mindezt az egyre felhőtlenebb román–magyar kapcsolatok jegyében, a kormánypárt és az RMDSZ évről évre megújuló együttműködésének árnyékában.
Mit szóljanak akkor Nagyváradtól több mint háromszáz kilométerre, a székelyföldi Bögözben, ahol a helyi önkormányzat – engedve a Bukarestből érkező nyomásnak – a Wass Albertről elnevezett tanintézmény nevét a sokatmondó, a magyar hagyományokhoz erősen kötődő „1-es Számú Általános Iskolára” változtatta a napokban? Wass Albert ugyanis a kolozsvári népbíróság 1946-ban meghozott ítélete szerint háborús bűnös, annak ellenére, hogy Amerikában felmentették az igaztalan vádak alól. A rehabilitációs folyamat ugyan Romániában is elkezdődött (jókora késéssel, a leszármazottak kezdeményezésére), de a prefektus türelmetlen volt, és elutasította a bögöziek kérését, akik a névváltoztatással megvárták volna a folyamat végeredményét. Hasonló történt a szászrégeni és a holtmarosi Wass Albert-szobrokkal is, amelyeket templomokba kellett menekíteni a hatóság haragja elől.
Mindeközben Marosvásárhelyen megható ünnepségen leplezték le a holokauszt helybeli áldozatainak szobrát. A hatezer marosvásárhelyi zsidó áldozat emlékére felállított bronzszobor (Izsák Márton alkotása ötven évig a zsidó temetőben várt a jobb időkre) újabb alkalmat adott a román hatóságoknak arra, hogy belerúgjanak a magyar közösségbe: a kultuszminiszter üzenetében bő teret szentelt a magyar csendőrök ötvenkilenc esztendővel ezelőtti túlkapásainak, de elfelejtette megemlíteni az Antonescu-éra zsidóellenes bűntetteit. A szaktárca utasítására – a helyi, zömében magyar identitású zsidó közösség ellenérzéseit figyelmen kívül hagyva – a szoborra kitettek egy román nyelvű táblát, amely kizárólag a fasiszta magyar kormány felelősségére utal a zsidó népirtás kapcsán. A helyi magyarok nagy megrökönyödésére az ünnepségen az első sorokban foglaltak helyet az Antonescu-kultusz ápolói marosvásárhelyi tagozatának zászlóvivői. A marsallról elnevezett utcát még mindig nem keresztelték át Vásárhelyen, annak ellenére, hogy erre immár törvény kötelezi az önkormányzatot.
Mindez nem számít, Románia gőzerővel készül a beígért, várhatóan 2007-ben sorra kerülő EU-csatlakozására. Ennek jegyében Csángóföldön rendőrök állítják meg és hallgatják ki azokat a diákokat, akik a húsvéti szünetben székelyföldi magyar családoknál vendégeskedtek az anyanyelv gyakorlása céljából. A bukaresti oktatási tárca pedig – megszegve a megállapodásokat – nem akarja engedélyezni ősztől a magyar nyelvű felekezeti oktatást, csak és kizárólag a teológiai profilú középiskolai osztályok indításába egyezik bele. A világi osztályok ügyében a romániai magyar történelmi egyházak püspökei már decemberben akartak tárgyalni a szaktárca képviselőivel, de erre csak május közepén kerülhetett sor Kolozsváron. Az RMDSZ és a kormánypárt közötti egyezmény szerint „az egyházi középiskolákban a 2002/2003-as tanévre megállapított beiskolázási számokat tiszteletben tartják a 2003/2004-es tanévben is. Az igényeknek megfelelően, az oktatási és kutatásügyi minisztérium, a felekezetek képviselőivel való konzultálás után megvizsgálja ennek az oktatási formának a bővítési lehetőségeit” – ehhez képest most az derült ki, hogy el akarják sorvasztani a jól működő egyházi oktatást.
Románia európai ország – hangoztatják úton-útfélen a bukaresti politikusok. Ez minden bizonnyal így van – a székelyudvarhelyiek ennek jegyében azon gondolkodnak, hogy még egy szobrot állítanak az Erdélyi Fejedelemséget európai hatalommá tévő uralkodónak, és a talapzatra csak annyit írnak: Gábor.