Úttalan útiterv

Lemondott tisztségéről Ámrám Micna, az izraeli Munkapárt békepárti vezetője. A baloldali párt számára katasztrófával felérő választási vereség utáni hónapokban a politikus szinte teljesen eltűnt, majd bejelentése erejéig ismét megjelent a képernyőkön. Micna lépése várható volt, s jelképezi mindazt, ami jelenleg Izraelben történik: a békepolitika nem vezet eredményre. Annak ellenére, hogy nagy a várakozás az „útitervként” elhíresült új békefolyamattal kapcsolatban. Papíron jól néz ki minden. Szakaszokra bontják az elkövetkező időket. A 2005-ig terjedő időszakban az izraeliek és a palesztinok is engedményeket tesznek, hogy kialakulhasson a független Palesztina.
A reménykedők szerint járható ez az út, hiszen mindkét fél elfogadta az alapelveket, igaz, Tel-Aviv módosításokat szeretne. A szkeptikusok ugyanakkor úgy vélik, a lényegi kérdéseket nem rendezi a béketerv, így a palesztin menekültek visszatérését nem engedélyezi, és Jeruzsálem státusa is kérdéses. Mahmúd Abbász újonnan kinevezett palesztin kormányfő programbeszédében kijelentette: népe nem tágíthat a szent város fővárossá nyilvánításától és a menekültek visszatérésétől. Izrael persze egyik pontot sem fogadhatja el, mivel több millió elűzött palesztin visszatelepedése az országba katasztrófát jelentene a demográfiai adatokra nézve (nem beszélve a gazdasági hatásokról), Jeruzsálemet pedig ők akarják fővárosnak. A tárgyalásokat viszont mindkét fél hajlandó megindítani, mondván, semmit sem veszíthetnek vele.
A palesztin kormányfő színre lépése azonban talán előremozdíthatja a megrekedt egyeztetéseket. A reformer Abbász ugyanis letörné a fegyveres szervezeteik erőszakcselekményeit (ez az útiterv egyik fontos eleme), befejezné az intifádát, s befolyásos minisztertársaival együtt kész az érdemi megbeszélések lefolytatására. Izrael nem ilyen készséges, inkább eredményeket vár: legyen csend, nyugalom, béke, akkor lehet beszélni a megszállt területeken fekvő palesztin „autonóm” területeken szolgálatot teljesítő katonaság kivonásáról. A retorika semmit sem változott a legsötétebb időszakhoz képest. Igaz, a politikusok sem sokat változtak, ugyanaz a szélsőséges izraeli kormány várja a palesztinok lefegyverzését, amely ellen a felkelés 2000-ben kitört. A hiteltelen politikusok tehát megmaradtak, a békepárti Micna, aki a támadások ellenére hajlandó lett volna megkezdeni az egyeztetéseket, távozni kényszerült. Az új palesztin kormánynak is bizonyítania kell, hogy eléggé távol áll Jasszer Arafattól, különben a véres kezű Ariel Saron nem lesz hajlandó tárgyalni velük sem. A feltételek szabása valószínűleg nagyon rosszat tenne a csekély reménnyel kecsegtető, de létező békepróbálkozásoknak, ám Tel-Aviv nem tűnik túl lelkesnek a tárgyalások előtt. Ha bekövetkezik a borúlátó jóslat, a Washington által nagyon propagált útiterv is elfoglalhatja helyét a kiváló de megvalósíthatatlan kezdeményezések között, a tárgyalási fordulók eredménytelenül érnek véget, a palesztin fegyveresek pedig újra kiábrándulnak minden politikusból.