A főszereplő „alámerülése” eközben automatikusan az affér két mellékfrontjára terelte a figyelmet – s az új felfedezések hasonlóan pikánsak, mint a botrányt kirobbantó, kokainfogyasztásról szóló feltételezés. Friedman ugyanis egy, a keleti országokból származó prostituáltak becsempészésével foglalkozó ukrán–lengyel banda hosszú hónapokon keresztül tartó megfigyelése kapcsán is a rendőrség látókörébe került. A nyomozás során a „piros lámpás miliő” számtalan tagjának mobiltelefonját hallgatták le. A rögzített anyag elemzése során a detektívek váratlan nyomra akadtak. A lányokhoz és „futtatóikhoz” érkezett hívások egy része ugyanis a parlamentnek otthont adó Reichstagból jött. A berlini politikai élet képviselői között is voltak tehát olyanok, akik visszatérően igénybe vették a diszkréten működő szolgáltatásokat. A Berliner Zeitung értesülése szerint az egyik nagy párt elnökségének magas rangú tagját máris sikerült azonosítani. Az őrizetbe vett két főkolompos – az ukrán Boris B. és a lengyel Krzysztos M. – vallatásuk során úgy nyilatkozott, hogy egész sor prominens politikus, sportvezető és újságíró tartozott kuncsaftjaik közé. A bűnszövetkezet előszeretettel igyekezett kapcsolatokat teremteni a politikai élet tagjaival, mondván, kritikus helyzetben még jól is jöhet ez az összeköttetés. A lehallgatott és speciálisan rögzített telefonbeszélgetések elemzése alapján azonosított személyeket az ügyészség mint tanúkat használhatná fel, ugyanis prostituáltak szolgáltatásainak igénybevétele, akárcsak maga a drogfogyasztás, nem büntetendő cselekmény, legfeljebb a „vásárlók” erkölcsi nimbuszát teszi tönkre. A törvényt azonban csak az sérti meg, aki kábítószerrel kereskedik vagy afelett rendelkezik. A berlini ügyészség ezzel kapcsolatosan közölte, máris annyi terhelő bizonyíték birtokába jutott, hogy a bírósági tárgyalás során valószínűleg nem is lesz szükség a prominens tanúk megidézésére.
A nyomozás során a főváros egyik luxusszállodája, az InterContinental került az érdeklődés középpontjába. A hotel a hetedik és nyolcadik emeleten exkluzív „biztonsági övezetet” (InterConti-Klub) rendezett be, hogy – mint azt a reklám hirdeti – a kellemes érzés új dimenziójával elegáns, zártkörű és maximális intimitást garantáló környezetben fogadja a vendégeket, ahová csak különleges ellenőrzés után lehet bejutni. Az előre megrendelt, sőt legtöbbször nevükön nevezett hivatásos hölgyek előtt természetesen megnyílnak a szexszentély kapui. Újabb bizonyítást nyer tehát az író, Stefan Zweig gúnyos megállapítása, miszerint a prostitució az a sötét pinceboltozat, amelyre a polgári társadalom fényűző palotájának szeplőtelenül csillogó homlokzata épül. A Die Zeit – szintén a lehallgatott telefonbeszélgetésekre támaszkodva – közli, hogy Michel Friedman már majna-frankfurti irodájának készülékéről, a Jahnstraße 15.-ből adta le rendelését, hogy Szvetlana csak egyedül vagy egyik kolleginájával érkezzen. Őket igyekezett azután állítólag kokainnal kínálni. A kérlelhetetlen stílusa alapján „tévéinkvizítornak” elkeresztelt Friedmanról valószínűleg a 829-es lakosztályban készült az a titkos videofelvétel, amely őt két hölgy társaságában örökítette meg. A kazetta a rossz képminőség miatt mindeddig nem talált vevőre, holott ára a kezdeti félmillió euróról időközben ötezer euróra csökkent.
A német zsidóság véleménye megoszlik a hazai érdekképviselet alelnökéről és az Európai Zsidó Kongresszus első emberéről. Klaus Kune, a hannoveri egyházközség vezetője szerint Friedman már nem lehet példakép. Majna-frankfurti kollégája, Salomon Korn azonban óvatosabb, s csak annyit mond, hogy a központi tanács vezetősége július végén megvitatja, Friedman megfelelő reprezentánsa-e a német zsidó közösségnek.
A Friedman-affér új fényben világítja meg a prostituáltakra összpontosuló emberkereskedelmet is. A német bűnügyi statisztika elgondolkoztató adatokkal szolgál. A biztonsági szervek 2002-ben 827 esetre bukkantak, ami az előző esztendővel összehasonlítva 11 százalékos emelkedést jelent, a felderítetlen esetekről nem is beszélve. A prostitúció hatalmas üzlet. Egyetlen prostituált évi 150 ezer euróval gazdagítja futtatóit. Az örömlányok számos német érdekképviseletének egyik szervezete, a Hydra szerint a köztársaságban dolgozó 400 ezer nőnek a fele máris külföldi, és évente minimálisan olyan forgalmat bonyolítanak le, mint a hatmilliárd eurós bevételt produkáló adidas sportszerárugyár. Az utánpótlás biztosítása ennek megfelelően szintén gigantikus méreteket öltött. A maffiastruktúrákra emlékeztető csempészbandák tökéletesen hamisított lengyel útlevelekkel látják el az elsősorban Ukrajnából, Romániából, s Moldáviából érkezőket. Legtöbbjük tudja, hogy milyen jövő vár rájuk, a kilátástalan hazai gazdasági viszonyok azonban prostitúcióra kényszerítik őket. A Minszk–Berlin út költségei pillanatnyilag 500 euróra rúgnak, a csempészek viszont 10 ezer eurót is visszakövetelnek áldozataiktól „költségmegtérítés” címén. Ha az „import” fennakad a rendőrség hálójában, a kitoloncolás vár rájuk, hiszen illegálisan éltek és dolgoztak Németországban.
***
A keleti kapcsolat.
A nők csempészetéről, a prostitúcióról és annak bomlasztó hatásáról vitázott legutóbbi ülésszakán Strasbourgban az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése. Az ehhez készített jelentés hangsúlyozza, a nőcsempészet és a prostitúció a férfiak és a nők közötti egyenjogúság legsötétebb oldala. A migrációnak ez a formája hatalmas méreteket öltött, és szoros kapcsolatot épített ki a bűnözővilággal. A nők csempészetének, hazájuk elhagyásának és prostituálódásának fő oka a szegénység, a munkanélküliség. Az alvilág kihasználja mindezt, s a legális munkavállalás nehéz voltát a prostitúció feltöltésére. A nőcsempészet fő forrása a Balkán, Közép- és Kelet-Európa, benne elsősorban Oroszország. Csak az elmúlt két évben ötezer orosz nőt tartóztattak fel az ország határán, akik hamis vagy érvénytelen papírokkal akartak Európába kerülni. A második nagy forrás a Balkán. Bosznia-Hercegovinában a prostitúcióból élő nők egyharmada csempészet révén kerül oda Romániából, Moldovából és Oroszországból. A közép-európai országok az embercsempészet tranzitállomásává váltak. Az illegális bevándorlás növekedése tapasztalható a jelentés szerint Magyarországon, Litvániában, Romániában és Szlovákiában is. Az Interpol jelentése szerint Nyugat-Európában mintegy 300 ezer Kelet- és Közép-Európából érkezett nőt foglalkoztatnak a prostitúciós piacon. Olaszországba évente 20-30 ezer nő utazik be illegálisan prostitúciós céllal. Görögországban a prostituáltak fele orosz vagy ukrán. Érdekes, hogy Belgiumban a színes bőrűek vezetik a piacot, az illegális prostitúció fő forrása Nigéria, Kína, de jelentős arányban vannak a szexipar rabszolgái között albánok, románok, oroszok és bolgárok. A 90-es évek elején arányváltozás ment végbe a nyugati szexpiacon. A román, magyar, bolgár, cseh, horvát és szerb hölgyek mellett mind nagyobb arányban jelentek meg az orosz, ukrán, moldovai, szlovén és lett nők. A nőcsempészet jó üzlet. Moldáviában egy nő 150 dollárba kerül, mire átlépi egy nyugati ország határát, értéke 3000 dollárra nő. (MN)
támadás
Robbantás okozta több ember halálát + videó
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!