Az egyház emberi arca

Századszor is útra kelt II. János Pál pápa, hogy a katolikus közösség egy viszonylag fiatal tagját, Horvátországot látogassa meg. Először szülőföldjére, Lengyelországba utazott el, s könnyen lehet, hogy a századik egyben az utolsó útja lesz az egyházfőnek.
II. János Pál pápa kiválóan egyesítette munkásságában elődjei, XXIII. János, VI. Pál és I. János Pál eszmeiségét. XXIII. János falusi plébánosként az egyház élére kerülve meghirdette az aggiornamentót, amelynek keretében „kinyitották a Vatikán ablakait, hogy kiszellőzzön az áporodott levegő”, s az új világ friss szelleme is hathasson a magába zárkózott egyházra. Az ő kezdeményezésére hívták össze a II. Vatikáni Zsinatot, amelyet már csak utóda, VI. Pál tudott befejezni, ám hatalmas fordulat állt be ennek hatására a vallások közötti párbeszédben, a Vatikán megítélésében. I. János Pál tragikusan rövid pásztorkodása után mégis II. János Pál volt az, aki az ablakokat valóban kinyitotta, s azok máig nyitva állnak, szerencsére anélkül, hogy a szél behordaná az új szellem mellett a nagyvilág aljasságát is. A lengyel pápa ugyanis utazásaival új gyakorlatot vezetett be az egyházban. Azt jelentik, nem a Vaticanus dombon álló palotában dönt az egyház tagjainak hitéről, hanem mindenkinek a véleménye fontos, az egyház és a hit pedig élő, bár sokan jósolták már mindkettő halálát. Bizonyos helyeken, ahol nehéz a katolikusok élete (például Kubában), a pápa látogatása lelki élményt nyújt az elnyomottaknak, s a bizonyosságot, hogy Róma továbbra is gondol rájuk. Hasonlóképpen fontos politikai üzenetet továbbított lengyelországi útjain II. János Pál. Első látogatásakor az ifjú pápa reményt adott a kommunizmus szorításában élő népének, amelyre tíz év múlva csattanós választ adott a hitetlenség vége, a rendszerváltás.
II. János Pál soha nem ódzkodott a politikai témákban való állásfoglalástól, s talán ezért is tudott megújulni az egyház. A Vatikán feladataként nem az elzárkózó, kizárólag hitbéli kérdésekkel foglalkozó munkálkodást tartotta, hanem az élő hit és a társadalom kölcsönhatásainak vizsgálatát, s az egyre inkább segítségre szoruló emberiség erkölcsi támogatását. Így örömmel fogadta a szinte kanosszát járó Colin Powell amerikai külügyminisztert magánlátogatásán, amikor is megtárgyalták a terrorizmus, a Közel-Kelet s a háborúk ügyét. Azzal, hogy a leghatározottabb háborúellenes „politikus” fogadta az Irak elleni támadás megindítójának küldöttét, jelezte, együtt kell működniük a békés világ megteremtése érdekében, de a pápa elutasítja az amerikaiak erőszakos módszereit. Szép gesztus volt ugyanakkor, hogy fogadta az amerikai külügyminisztert, mert azért az nyilvánvaló, a kereszténység legnagyobb erénye a megbocsátás.
A szombati eszéki látogatás lehetőséget ad a magyaroknak a szentmisén való részvételre, s nyilván a Vatikán is gondolt erre, amikor megszervezték a pápa útját. Egykor Erdélyben nem sikerült megszervezni a találkozást a helyi magyarok és a szentatya között, Eszék azonban valamennyire vigaszt nyújt.