Boros Tamás is „olajos” volt

A tizenkettedrendű vádlott meghallgatásával folytatódott tegnap Magyarország egyik legnagyobb olajos pere, az Energol-ügy tárgyalása a Fővárosi Bíróságon. Várhegyi Zoltán írásban tett vallomást, amit a bíróság felolvasott, ám a férfi nem kívánt a kérdésekre válaszolni. Az iratból az derült ki, hogy az energolosok több ügyletét az 1998-ban az Aranykéz utcában felrobbantott Boros Tamás vállalkozó finanszírozta.

2003. 06. 11. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Várhegyi Zoltán vallomásából kiderült: 1996 őszén ismerte meg a harmadrendű vádlottat, Tóth Lászlót, aki állást ajánlott neki: vezessen egy céget, amiért havi négyszázezer forint, a profitból pedig további tízmillió forint üti a markát. Ügyvédek segítségével Várhegyi novemberben a szegedi D and T Rt. tulajdonosa lett, amit 50 millió forintért vásárolt meg. A pénzt Tóth László biztosította, amit a vádlott egy ismeretlentől vett át a budapesti Szent István körúton. Az elkészült cégiratokat Várhegyi az energolosok székhelyére, a margitszigeti Thermal Hotelbe vitte, ahol Tóth az 1998-ban, az Aranykéz utcában felrobbantott Boros Tamás társaságában tartózkodott és őt mint üzlettársát mutatta be neki.
Ezután megkezdődött az rt. olajos tevékenysége, a háttérből mindent Tóth irányított, neki csupán az aláírására volt szüksége – állította vallomásában Várhegyi. Biankó csekkeket, számlákat, üres papírokat kellett kézjegyével ellátnia, ismeretlen eredetű pénzösszegeket kellett kivennie és beraknia a bankba. A cég mindössze pár hétig működött, de Várhegyi 1997. január elején ki akart szállni. A Boros Tamás társaságában lévő Tóthtól egyik szegedi találkozásukkor követelte a neki megígért összegeket, s emlékeztette arra is, hogy az rt. közterheit be kellene már fizetniük. Erre Boros kikelt magából, ordibált, hogy „ne pofázzon bele a dolgába, mert az ő pénze van az üzletben”. Megfenyegette: ha eljár a szája, megöleti őt és családját is. A rendőrségre pedig hiába megy, mert az ORFK KBI-n jó kapcsolatai vannak. Néhány perc múlva Boros „parancsára” Várhegyit beültették egy 500-as Mercedesbe, három kigyúrt verőlegény társaságában. Elvitték az rt. kihalt telephelyére, ott összevissza verték, s újra megfenyegették: jobban jár, ha szót fogad, mert elássák – vallotta Várhegyi. A férfi félelmében elbujdokolt volna, de állítása szerint Tóth újabb feladatokkal bízta meg. Rettegésében egy nyilatkozatot írt arról, hogy mi történt vele, s ügyvédjénél letétbe helyezte azzal: ha nem jelentkezik, juttassa el az ügyészségre.

Amikor Várhegyit a rendőrség 1997-ben elfogta és az Aradi utcai Központi Bűnüldözési Igazgatóságra szállították, az őt kihallgató – Papa néven elhíresült – Sándor István egy előre elkészített vallomást akart vele aláíratni. Ebben – Várhegyi állítása szerint – az energolosokra tett volna terhelő vallomást, holott őket nem is ismerte. Szerinte Boros Tamás hamis vallomása alapján akarták lefolytatni ellene az eljárást. Amikor nem írta alá az iratot, a rendőrök telefonkönyvvel verték meg, s folyamatosan fenyegették, terrorizálták. Amikor végül megtehette saját vallomását, a jegyzőkönyvből – állította a vádlott – kihagyták a Boros Tamásra vonatkozó részeket.
A tárgyalás holnap folytatódik.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.