Várhegyi Zoltán vallomásából kiderült: 1996 őszén ismerte meg a harmadrendű vádlottat, Tóth Lászlót, aki állást ajánlott neki: vezessen egy céget, amiért havi négyszázezer forint, a profitból pedig további tízmillió forint üti a markát. Ügyvédek segítségével Várhegyi novemberben a szegedi D and T Rt. tulajdonosa lett, amit 50 millió forintért vásárolt meg. A pénzt Tóth László biztosította, amit a vádlott egy ismeretlentől vett át a budapesti Szent István körúton. Az elkészült cégiratokat Várhegyi az energolosok székhelyére, a margitszigeti Thermal Hotelbe vitte, ahol Tóth az 1998-ban, az Aranykéz utcában felrobbantott Boros Tamás társaságában tartózkodott és őt mint üzlettársát mutatta be neki.
Ezután megkezdődött az rt. olajos tevékenysége, a háttérből mindent Tóth irányított, neki csupán az aláírására volt szüksége – állította vallomásában Várhegyi. Biankó csekkeket, számlákat, üres papírokat kellett kézjegyével ellátnia, ismeretlen eredetű pénzösszegeket kellett kivennie és beraknia a bankba. A cég mindössze pár hétig működött, de Várhegyi 1997. január elején ki akart szállni. A Boros Tamás társaságában lévő Tóthtól egyik szegedi találkozásukkor követelte a neki megígért összegeket, s emlékeztette arra is, hogy az rt. közterheit be kellene már fizetniük. Erre Boros kikelt magából, ordibált, hogy „ne pofázzon bele a dolgába, mert az ő pénze van az üzletben”. Megfenyegette: ha eljár a szája, megöleti őt és családját is. A rendőrségre pedig hiába megy, mert az ORFK KBI-n jó kapcsolatai vannak. Néhány perc múlva Boros „parancsára” Várhegyit beültették egy 500-as Mercedesbe, három kigyúrt verőlegény társaságában. Elvitték az rt. kihalt telephelyére, ott összevissza verték, s újra megfenyegették: jobban jár, ha szót fogad, mert elássák – vallotta Várhegyi. A férfi félelmében elbujdokolt volna, de állítása szerint Tóth újabb feladatokkal bízta meg. Rettegésében egy nyilatkozatot írt arról, hogy mi történt vele, s ügyvédjénél letétbe helyezte azzal: ha nem jelentkezik, juttassa el az ügyészségre.
Amikor Várhegyit a rendőrség 1997-ben elfogta és az Aradi utcai Központi Bűnüldözési Igazgatóságra szállították, az őt kihallgató – Papa néven elhíresült – Sándor István egy előre elkészített vallomást akart vele aláíratni. Ebben – Várhegyi állítása szerint – az energolosokra tett volna terhelő vallomást, holott őket nem is ismerte. Szerinte Boros Tamás hamis vallomása alapján akarták lefolytatni ellene az eljárást. Amikor nem írta alá az iratot, a rendőrök telefonkönyvvel verték meg, s folyamatosan fenyegették, terrorizálták. Amikor végül megtehette saját vallomását, a jegyzőkönyvből – állította a vádlott – kihagyták a Boros Tamásra vonatkozó részeket.
A tárgyalás holnap folytatódik.
Boros Tamás is „olajos” volt
A tizenkettedrendű vádlott meghallgatásával folytatódott tegnap Magyarország egyik legnagyobb olajos pere, az Energol-ügy tárgyalása a Fővárosi Bíróságon. Várhegyi Zoltán írásban tett vallomást, amit a bíróság felolvasott, ám a férfi nem kívánt a kérdésekre válaszolni. Az iratból az derült ki, hogy az energolosok több ügyletét az 1998-ban az Aranykéz utcában felrobbantott Boros Tamás vállalkozó finanszírozta.
Komment
Összesen 0 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!
- Iratkozzon fel hírlevelünkre
- Csatlakozzon hozzánk Facebookon és Twitteren
- Kövesse csatornáinkat Instagrammon, Videán, YouTube-on és RSS-en















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!