Büntetésben a közrádió

Miközben a többszörösen csődben lévő köztelevízió újabb milliárdokat kap a költségvetésből, a kiegyensúlyozottan gazdálkodó Magyar Rádió ennek csak töredékéhez jut hozzá, ha az Országgyűlés dönt a közmédiumok tőkejuttatásáról – nyilatkozta a Magyar Nemzetnek Szadai Károly, a közrádió kuratóriumának elnöke. A kormánytöbbség ezzel azt üzeni, hogy nem érdemes felelősen gazdálkodni – tette hozzá.

Tény, hogy az Országgyűlés költségvetési és kulturális bizottságának kormánypárti többsége a közmédiumok tőkejuttatására a parlament által korábban meghatározott 7,2 milliárd forintos keretéből a Magyar Rádiónak mindössze 500 millió forintot javasol, a Duna TV 400 milliós támogatásban részesül, miközben a Magyar Televízió 6,3 milliárdos tőkejuttatást kap. Mit üzen ez a döntés?

– A kormánypárti parlamenti többség ezzel azt üzeni, hogy nem kifizetődő tisztességesen gazdálkodni. Megdöbbentő a bizottságok javaslata, hiszen az az intézmény, amelyik feléli a vagyonát, és létrehozása óta 190 milliárd forintnyi közpénzt herdált el mindenféle következmény nélkül, további milliárdokhoz juthat. A televíziót elfoglalták a szocialisták, és ki kell fizetni azokat az embereket, akik az MSZP-t támogatták a kampányban. A bizottsági ülésen elhangzott: a 6,3 milliárd szeptemberig elég a televízió működéséhez. A Magyar Rádió viszont még soha nem fordult a költségvetéshez pótlólagos forrásért, gazdálkodását ésszerűsíti, és egyre több közszolgálati feladatot lát el – például többletmunkát jelent a Kossuth URH-frekvenciája –, miközben nem részesül több támogatásban. Mi azt kértük a költségvetési bizottságtól, hogy normatív alapon döntsön: a 7,2 milliárdos keretet a közmédiumok a Műsorszolgáltatási Alapból való részesedése alapján osszák fel. A rádió így a keretösszeg 28 százalékát kapta volna. Az intézmény vezetői többek között Medgyessy Péter miniszterelnöktől és Burány Sándor korábbi pénzügyi államtitkártól kaptak ígéretet arra, hogy ebben a formában jut tőkéhez a közrádió. Ehhez képest mindenképpen érdekesnek tűnnek a kormánypártok szavazatai a bizottságokban.

– Nem kétséges, hogy az országgyűlési többség a bizottságokban megszavazott elképzelést, és nem az önök koncepcióját fogja támogatni. Mire lesz elég ez az 500 milliós tőkejuttatás?

– Ebben az évben több súlyos problémát kell megoldanunk. Tavaly újratárgyalta az Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT) a Danubius Rádió konceszsziós díját. A kereskedelmi rádió a frekvenciáért a Magyar Rádiónak fizetett. A médiahatóság azonban a korábbi egymilliárd forintos összeget leszállította 200 millió forintra, és így kötött újabb két évre szerződést a Danubius Rádióval. Az egész eljárás felháborító.

Hab a tortán, hogy az ORTT bennünket meg sem kérdezett, és nem is értesített a döntésről. A Magyar Rádiónak csak emiatt évi 800 millió forintnyi vesztesége keletkezett. Ehhez hozzáadódnak a módosított munkajogi szabályok miatti többletterhek: a vállalkozói szerződések, a kényszervállalkozások felszámolása a célja ugyanis a módosított munka törvénykönyvének. A vállalkozói szerződések átalakítása évi 500 millió forint pluszterhet jelent a közrádiónak.

– Az MSZP–SZDSZ-koalíció holdudvara sorozatosan támadja Kondor Katalint, az intézmény elnökét, és a kormánytöbbség most gazdasági lépésekkel próbálja ellehetetleníteni a közrádió működését. Ön szerint ez tudatos politika?

– Nem szeretem az összeesküvés-elméleteket, mégis úgy látom, hogy az elmúlt egy évben egyértelmű törekvése volt a kormánytöbbségnek a rádió vezetésének ellehetetlenítése. Nem szabad elfelejteni például, hogy a kormány a közrádiót költségvetési intézménnyé tette. Ennek a folyamatnak egy újabb állomása a tőkejuttatás, melynek mértéke jelzi: a kormánytöbbség bünteti a közrádiót. Én azonban különbséget teszek az MSZP-frakció és a kormányzat között. Az utóbbi, úgy tűnik, belátta: a Magyar Rádiót a gazdasági ésszerűség szerint kell kezelni. Mi ezért bíztunk Burány Sándor és Medgyessy Péter ígéretében, reméltük, hogy a Magyar Rádió lekerül a „büntetett intézmények” listájáról. Sajnos úgy tűnik, hogy a frakció volt az erősebb. A szocialisták politikai lépései azonban ésszerűtlenek, hiszen nehéz helyzetbe hozzák saját kurátoraikat is. A fent említett döntésekkel szemben ugyanis, a szocialista és szabad demokrata kurátoroknak is a rádió érdekeit kellene védeniük.

– Az MSZP–SZDSZ kurátorainak véleményét ismerjük egy-egy Vasárnapi Újság után. Szinte menetrendszerűen illetik éles kritikával a műsort. A kurátorok minősíthetik a műsorokat?

– A médiatörvény világosan különválasztja a műsorkészítők és a tulajdonosok felelősségét. A kuratóriumi elnökség a tulajdonosa a Magyar Rádiónak, a törvény betűje és szelleme szerint csak a műsorstruktúra egészét, a műsorfolyamot értékelhetjük. Megítélésem szerint egy konkrét műsor tartalmába nem szabad beleszólni. A beavatkozási kényszer egy rossz beidegződés.

– Ha már a kurátoroknál tartunk: a múlt hónapban az ORTT jogalkalmazóként előzetesen, saját hatáskörében eldöntötte, mely civil szervezeteket érdemesít arra, hogy részt vehessenek a nagykuratóriumok munkájában. A Fidesz szerint törvényellenes volt a kurátorok sorsolása; a rádióban közben már összeült az új kuratórium. Milyen tapasztalatai vannak a testületről?

– Az ORTT egy – igyekszem óvatosan fogalmazni – tipikus szocialista döntést hozott. A választásokat sokféleképpen meg lehet nyerni vagy el lehet veszíteni. A legbiztosabb módja ennek az, hogy a választásra jogosultak közül kiszűrjük azokat, akikről tudjuk, hogy nem velünk értenek egyet, s egyszerűen nem hagyjuk őket szavazni. Lejátszódott ez már többször is a magyar történelemben. Az is érdekes, hogy a médiahatóság – a kormánypárti delegáltak döntése nyomán – saját pályázati kiírásának ellentmondóan döntött, amellyel további civil szervezeteket zárt ki a kuratóriumokból. Olyan tömörülések jelentkezését is ellehetetlenítette, amelyek korábban éveken át kuratóriumi testületi tagok voltak. Erre nincs magyarázat. A kuratóriumban egyébként nem látszanak a civilek pártpreferenciái, s bízom benne, hogy a jövőben sem fognak. Azt remélem, hogy a civilek szakmai döntést hoztak, amikor az elnök munkájának kritikáját felvető határozati javaslat ellen szavaztak.

– Az MSZP–SZDSZ-koalíció és értelmiségi holdudvara retorikájában és szimbolikus intézkedéseiben központi szerepet szán a cigányság megsegítésének. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy a csődben lévő Rádió C egyszerre több „tollfelajánlást” is kapott a miniszterelnöktől és a külügyminisztertől. Önök viszont megállapodtak a roma rádióval. Miről szól az egyezség?

– A Rádió C-nek ígért kormányzati támogatások összességükben nem tesznek ki 30 millió forintot. A Medgyessy Péter vagy Kovács László tollának elárverezéséből befolyt összeg fél hónapra lenne elég a roma rádió működéséhez. A közrádió ezzel szemben egy évre kötött a Rádió C-vel megállapodást. A média ezt teljesen elhallgatta: rosszulesik a szociálliberális holdudvarnak, hogy a szerződést Kondor Katalin írta alá a roma rádióval. Ez nem illik bele abba a negatív képbe, amit a mostani kormányhoz közel állók megpróbálnak róla kialakítani. A megállapodással hosszú távú, stabil hátteret akarunk biztosítani a Rádió C közszolgálati műsorszolgáltatásának. Az egyezség szerint a roma rádió működési költségének 70–80 százalékát fedezni tudjuk. Most azon dolgozunk, hogy az adósságuk egy részét is megvásároljuk, ez évi mintegy 60–70 millió forintot jelent a Rádió C-nek. Ezért cserébe a Magyar Rádió napi egyórányi műsort kap a Rádió C-től, melyet a roma adó vételkörzetén kívül is sugároz. Azt gondolom, ez valódi közszolgálati feladat.

– Az utóbbi hónapokban megkezdődött az új médiatörvény-koncepció készítése a Miniszterelnöki Hivatalban és a kulturális tárcánál is. Az ellenzék kapott-e már felkérést a munkában való részvételre?

– A médiatörvény módosításáról érdemes gondolkodni, de nem úgy, hogy már az előkészítésből is kihagyják az ellenzéket. Ez előrevetíti az újabb kudarcot. A mostani ötletek papírra vetése így csak „kirakatpolitizálás”, amely elfedi, hogy a jelenlegi kormányoldal minden eszközzel uralni akarja a médiát. A kétharmados törvényeknek, mint a médiatörvénynek is, az az értelmük, hogy egy ellenzéki és kormánypárti konszenzust kifejező norma szülessék. Erre ebben a pillanatban esély sincs.