(…egy fűszálban?)

KEDVES TV-NÉZŐINK! Amint látják, itt állok festőállványommal az élet sűrűjében János bácsinál, a csatában.
Már most elnézést kérek, hogy udvariatlanul hátat fordítok festőállványommal a kedves tévénézőknek, de az igazat – legalább egyszer – megvallva, vásznomon még nincs sem az ég, és egy világon semmi sem…
Reméljük legalább e rövid riport erejéig így marad az élet és János bácsi a csatában, aki vállalta az ország és a harmadik (második, első) világ(háború) előtt, alatt, után, hogy az állandó lövöldözések között is időt szakít és modellt áll nekünk, akár azon áron is, hogy ezalatt mint békefenntartó futni hagyja az ellent, és változatlanul felfedezetlenül a médiánál is nagyobb tömegeket pusztító fegyvereket.
János bácsit, a vásznon nem láthatják még – hiszen gyorsuló világunk ellenére riportomat ecsetemmel csak most kezdtem el, a képernyőt meg nem mázolnám össze, mert akkor a kedves nézők a fáktól nem látnák az erdőt továbbra sem. Ezúton köszönöm János bácsinak a csatában, hogy az emberélet útjának felén – már – egy nagy sötétlő erdőbe jutottam… mivel az igaz utat nem lelém… Az ördögi színjátékból ennyi talán elég… az „Istenit”! ne legyenek türelmetlenek ebben a rohanó időben… (megnézhetik majd a vallási félórában.)
Bocsánat, imént csak az évszázados hőgutarekord, százmilliárdos aszálykárosodás, illetve a letarolt-csonkolt hegyekről lezúduló mindent pusztító árvíz mondatta az erdőt velem… A fejsze már a fák gyökerén sem lehet… kivágták és tűzre vetették velük azokat is, akik a bűnbánat (a megtérés, a kegyelembe öltözés) méltó gyümölcsét teremték volna…
Azoknak a tévénézőknek, akik riportomba most kapcsolódtak be, elmondanám még egyszer, a békefenntartó János bácsit a csatában festem le… ha közben nem esik el… De akkor – megígérhetem – fekvő aktként is lefestem… legfeljebb a képet csata után a múzeumban felállítják majd a feje tetejére… csak hátsó képszög-elhelyezés kérdése, hogy visszaállítsuk eredetibb állapotába, hogy esetleges sajnálatos halála ellenére élethűbbnek tűnjék fel, egyre szépülőbb Szép új világunkkal egyetemben.
Huxley Or(very)well… To be or not to…? nem NATO, a „tubi” űzött célkeresztes Picasso-békegalamb lett… tátott szájjal(va) nézem, hogy repül el sülten a festőállvány felett… És brother John sem Big… (bróker, Való világos showman), inkább Little John… korábbi nevén Kis János, aki utóbb nem a béke fenntartásáért, hanem Robin Hood melletti hűséges szolgálatai miatt Budán altábornagy utcai rangra emelkedett, két ss-sel
János bácsi – egyelőre – álló képét úgy képzelem el… hogyan is ecseteljem? hogy a kedves tévénéző is megértse… Lehet, hogy naiv festő is vagyok… mert az egyre sötétlőbb erdőben… – szörnyű elbeszélni, mi van ottan… milyen e sűrű, kusza, vad vadon. Látomásom őserdejének mélyén nem jámbor megbékélés, kellemes látványok paradicsoma, a fajok elkeseredett harca… (Éva és a kígyó, a bűn és az erőszak egymás mellett élnek az örökkévalóság virágoskertjében.) Képzeletem mágikus panoptikumában vadállatok sompolyognak nesztelenül a magas páfrányok közt, majomcsordák és vörösgémek rikoltásai elegyednek… Az egzotikum magát a költészetet jelenti… a sötét arcokon titokzatosan villogó szemek…
Sajnos elment az idő az ecsetmosással és színkeveréssel… a vásznat itt hagynám most üresen… a szív alakú kísérteties falevelek, sárgásfehér erek dárdás kévéi, tollas ősbozótok nem meredeznek… szerencsére egy fűszálunk már van a címben…
A kép megszakadt – a hiba nem az önök készülékében… Addig hanggal még bírom… és így közölhetem a kedves nézőkkel: János bácsi – abban az – egy fűszálban a csatában elesett. Arra ment – éppen – egy indiánus… a többi ismert… Visszajött a kép, de nem mutatnánk, mert olyan gyorsan nem is lehet lefesteni, ahogyan János bácsi testét a kukacok eszik… –János bácsi! János bácsi! keljen fel! Már sose lesz keljfeljancsi… A harang érte is szól!
Hogy megértsd a Jót, hallanod kell(ett), mit láttam az úton. Oroszlán, párduc és békésen legelésző bárányok kerülnek persze a vásznamra… kígyók és a dzsungel pompás madarai állnak majd őrt a ravatalnál azon az utolsó éjszakán – mi, a világ árva gyermekei…
A Híradót Henri Rousseau tudósította a világ végéről.
Elejéről!