Bólint, majd egy horvát nyelvű brosúrát nyújt át, segítségül a tájékozódáshoz. Bizony, nagy esemény a pápa látogatása Horvátország számára.
A város határában rendőrök állítanak le. Horvátul valószínűleg azt mondják, hogy le van zárva a város. Elvesznek minden hivatalosnak tűnő papírt, útlevelet, a Parlamentbe belépésre jogosító kártyát (erre rá van írva, hogy Press, s nagyon hivatalosnak tűnik), valamint egy lapot, amelyen a sajtóközpont címe látható, ezt még itthon, az internetről nyomtattuk ki. Ezek birtokában motoros rendőr vezet fel a lezárt városon keresztül. Az utcán egy lélek sem jár, sárga-fehér pápai zászlók lengenek mindenütt, rengeteg rendőr biztosítja az utat, s néha állami autók suhannak el. Aztán feltűnik az embertömeg. A zarándokok már reggel nyolc órakor tömött sorokban érkeznek a mise helyszínére. Kegyetlenül tűz a nap, az égen egy felhő sincs, így aggodalommal tekintek az elkövetkező időre, amikor a mise alatt nem lesz árnyék sehol. Időközben a minket kísérő rendőr megdorgál, hogy egy nappal később érkeztünk, mint vártak minket – igaz, ezt a horvát kollégák nem közölték velünk. A repülőtéren egy hatalmas fakereszt áll, mellette pedig egy futurisztikus kinézetű dobogó, oltárral és egy nagy ponyvával, amely leárnyékolja az alatta tartózkodókat.
A pápa érkezésének különleges jelentőséget kölcsönöz az a tény, hogy egy napra rá lesz pünkösd ünnepe. Ekkor jött el a Szentlélek a Krisztus halála után bezárkózott apostoloknak, akik hirdetni kezdték az örömhírt, különböző nyelveken beszélve, hogy mindenki megértse őket. A helyzet itt is hasonló, ám a nyelvek beszélése egy nyelvre korlátozódik: a horvátra. Körülnézve szinte kizárólag vatikáni zászlók lobognak, s imitt-amott azért horvát lobogó is leng. Látni egy „Subotica – Vojvodina” feliratú zászlót, amelyet szerbek tartanak, s egy kis csoport a piros-fehér-piros osztrák nemzeti színekre festett táblát tart, rajta írás: Nova Gora. Tehát ausztriai horvátok. De hol lehetnek a magyarok? Majd egy fotós kolléga előre mutat, s meglátom, hogy futballszurkolók módjára egy hölgy magyar zászlót vetett a vállára. Tőlük megtudom, hogy még legalább két busz érkezett Pécsről, de a magyarok a tömegben vannak. Pécsi gimnazisták állnak a pápamobil útvonala mellett. – Azért jöttünk el, hogy láthassuk a pápát, ez megerősíti a hitünket – közli az egyik fiatal srác, mintegy összegezve a társaság véleményét. – Őrület, hogy mindenből üzletet csinálnak – mondja egyikük, egy kifejezetten szép lány. A kicsi zászló mindenkinek jár, de a „Viva papa” feliratú sapka és a nagyobb zászló már pénzbe kerül. Ez azonban nem szegheti kedvét senkinek, hiszen akkor már feltűnik két helikopter, majd egy fekete BMW, s utána a pápamobil. A lány ismét hozzám fordul: – Olyan, mintha egy sztár érkezne ide – s bevallja, számára borzongató érzés, amikor meglátja a hatalmas tömeget, amely a szentatya érkezésére vár. A fiatalok hátramutatnak, mondják, a fekete ruhás néni ért magyarul. Odafordulok, rám mosolyog, s közli, tiszta magyarsággal: sajnos nem értem, mint mond, mi itt máshogy beszélünk, mint maguk. Kérdés nélkül elmondja, Eszéken született, magyar, s nagyon örül a pápa érkezésének, de sokkal többre nem jutok, hiszen a kommunikáció csak egyoldalú, a néni egy kérdést sem ért meg.
A tömeg közben egyre hangosabb lesz, hiszen közeledik a pápa. A környéken mindenki feláll és integet. Mikor előttünk halad el a szentatya, a zsivaj már fülsiketítő. A pápa pedig egyetlen integetése életre szóló élményt jelent mindenki számára. Egy magyar apáca elmondja, olyan ez, mint amikor az apostolokhoz eljött a Szentlélek. II. János Pál az apostolok utódja, így most ő közvetíti a Szentlelket, amely itt van, ezt biztosan tudom, mondja mosolyogva.
Hosszú sorokban érkeznek a püspökök, vonulnak fel az oltárhoz, köztük két nagy- szakállú, koronás görög katolikus is. Társaik az első sorokban ülnek, vastag, fekete reverendában, püspöksüvegben. A nap heve már szinte kibírhatatlan, egymás után ájulnak el az emberek. A pápa azonban kora és betegsége ellenére kitartóan celebrálja a misét. Az evangéliumot a szentatya olvassa fel, ráadásul horvátul. Utána hosszú prédikációt tart, szintén a helyi nyelven. Beszéde nem akadozó, hanem tiszta, hangja erős. A hívek könyörgésekor egy magyar népviseletbe öltözött hölgy is felszólal, ízes magyarsággal kéri a Jóistent, áldja meg a földműveseket és a közép-európai katolikus találkozót. A tömeg válaszol: Kérünk téged, hallgass meg minket! Az az erő, amely ebben a hitben van, a kétszázhúszezer zarándok hitében, arra indítja őket, hogy ne kételkedjenek. Isten biztosan meghallgatta az imát.
origo.hu
Kubatov Gábor is elbúcsúztatta a mandátumát elvesztő Fekete-Győr Andrást
