Mától ítélkeznek a táblabíróságokon

Július elsejétől, ötvenkét évnyi szünet után, ismét lesznek ítélőtáblák Magyarországon. Először Budapesten, Szegeden és Pécsett kezdik meg működésüket az új fellebbviteli fórumok, majd 2005-től Győrben és Debrecenben is ezek látják el a jogorvoslati kérelmeket.
Az Osztrák–Magyar Monarchia idején a történelmi Magyarország területén 11 táblabíróság működött. Trianon viszont már alapvető változásokat eredményezett: öt ítélőtáblára, 67 királyi törvényszékre és 150 „elsőfolyamodású” járásbíróságra apadt az ítélkező fórumok száma. A második világháborút követően változatlan illetékességi területtel működnek az ítélőtáblák, majd 1950-ben a kommunisták az igazságszolgáltatás gyengítése céljából megszüntették a közigazgatási bíróságot és a táblákat.
Amilyen „egyszerű” volt a táblabíróságok felszámolása, annyira körülményesnek ígérkezett azok újbóli megszervezése. A rendszerváltás után a táblák felállítását a bírósági reformot megvalósító 1997. évi törvények rendelték el, amelyek értelmében 1999. január elsejétől kezdték volna meg működésüket Budapesten, Szegeden és Pécsett, s legkésőbb 2003. január elsejéig felállították volna a győri és a debreceni fellebbviteli fórumokat is. Habár 1998 elején még azt sem lehetett pontosan tudni, hogy milyen épületekben helyezik el a táblákat, de a vezetői tisztségekre kiírták a pályázatokat.
Az Orbán-kormány másként vélekedett a bírósági reformról, és 1998 decemberében a táblák felállításának elhalasztásáról döntött. Megvizsgálták: az ítélőtáblák és a fellebbviteli főügyészségek felállításának személyi és tárgyi feltételeit. Az 1999. évi CX. törvény alapján 2003-tól egy ítélőtábla kezdte volna meg működését Budapest székhelylyel és országos illetékességgel.
Új helyzetet teremtett az Alkotmánybíróság 2001-ben hozott, az ítélőtáblákkal kapcsolatos döntése. Kimondta ugyanis: az Országgyűlés mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet idézett elő azzal, hogy törvényben nem írta elő több ítélőtábla létrehozását a bírósági szervezeten belül, mivel az alaptörvény szerint a Magyar Köztársaságban „ítélőtáblák” működnek, így egyértelmű, hogy az alkotmányozó hatalom az igazságszolgáltatás rendszerén belül egynél több ítélőtábla létrehozását és működését írta elő. A táblák felállítása érdekében a jobbközép kormány nem tett érdemi lépéseket. Az ügyben változást a Medgyessy-kormány hatalomra jutása jelentett, amelynek programjában is szerepelt a táblák felállítására vonatkozó javaslat. Múlt év júliusában meg is hozták az erre vonatkozó törvényt. Habár a költségvetésből előirányoztak 2,6 milliárd forintot a táblák felállítására, de a feltételeket 1998-hoz hasonlóan még korántsem tudták biztosítani. Pécsett és Szegeden sikerült ugyan székhelyet biztosítani a tábláknak, de a Fővárosi Ítélőtábla nem rendelkezik elhelyezésre alkalmas, megfelelő alapterületű épülettel. Átmeneti megoldásként az ítélőtáblán dolgozók egy részét az LB jelenlegi, Markó utcai épületében helyezik el, fennmaradó részét bérelt helyiségekben a város másik pontján. Ez nemcsak az aktamozgatást nehezíti meg, hanem a két épület közötti kapcsolattartás is jelentős többletkiadást eredményez, akárcsak a bérlet díj, amely éves szinten meghaladja a negyedmilliárd forintot. Mindezek erős érvek Lomnici Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság (LB) és az Országos Igazságszolgáltatási Tanács elnöke számára, hogy a kormány adja vissza a Néprajzi Múzeumnak helyet adó egykori Kúria épületét a LB-nek. Pozitív döntés esetén az LB költözne a múzeum helyére, míg az elhelyezési gondokkal küszködő Fővárosí Ítélőtábla foglalná el az LB jelenlegi székhelyét. Egyébként a Kúria visszaszolgáltatása mellett döntött a Glatz Ferenc vezette, nemzeti szimbólumokat vizsgáló bizottság is. Most már a kormányon a sor, amely feltételként szabta meg az ügyben a Glatz-bizottság állásfoglalását. A Fővárosi Ítélőtáblának 77 bírája van. Közülük harmincan korábban LB-bírók voltak, a többiek az alsóbb fokú bíróságokról pályázták meg az álláshelyeket.
Nem megoldott a szegedi ítélőtábla hosszú távú elhelyezése sem. Egyelőre a Csongrád Megyei Bíróság épületében kapott helyet, s emiatt meglehetősen nagy a zsúfoltság. Itt 21 bíró mellett 41 igazságügyi alkalmazott segíti a munkát.
A pécsi ítélőtábla a Baranya Megyei Bíróság nyolcemeletes épületében kezdi meg működését. Az épület további renoválásra szorul, de erre egyelőre nincs pénze a táblának. Az intézménynek 47 alkalmazottja van, köztük 14 bíró.
A jogkereső polgárt minden bizonnyal jobban izgatja, hogy mit várhat az új ítélkezési szinttől. Az ítélőtáblák felállításának várható előnye, hogy felgyorsul az ítélkezés. Eleinte kedvezőtlenül befolyásolhatja az időszerűséget, hogy a nagyobb tapasztalatú bírák a megyéről az ítélőtáblára, illetve a helyi bíróságokról a megyére kerültek, és a helyükön egyelőre még kisebb gyakorlatú bírák ítélkeznek. Az eljárási törvények változásai is erősíthetik a jogalkalmazás kezdeti nehézségeit. Ösz-szességében azonban egy-két éven belül érzékelhetően felgyorsul a bíróságok munkája. Az ítélőtáblákhoz várhatóan mintegy 19 ezer ügy érkezik 2003-ban: hatezer a Legfelsőbb Bíróságról, tízezer pedig a megyei bíróságokról. Ezzel gyakorlatilag megszűnik a Legfelsőbb Bíróság fellebbezési bírósági funkciója, így az inkább az egységes ítélkezési gyakorlat megerősítésére tud majd koncentrálni.
A táblák felállítása az egész igazságszolgáltatásra is hatással lesz, például azokban a polgári jogvitákban, amelyekben a perérték meghaladja az ötmillió forintot, a helyi bíróságok helyett a megyei bíróságok járnak el, míg ma ez a határ tízmillió forint. Az értékhatár változása miatt így kevesebb, egyszerűbb ügy kerül a helyi bíróságokra, tehát ott is csökken a bírák leterheltsége. A megyei bíróságokon több lesz majd az elsőfokú ügy, míg a jogorvoslati kérelmek száma körülbelül hasonló arányban csökken, mivel ezeket a táblákra irányítják át.