Nobel-díjas célpont Mianmarban

Újra letartóztatták Aung San Suu Kyi mianmari (volt Burma) ellenzéki politikust, amely világszerte heves tiltakozást váltott ki. Kofi Annan ENSZ-főtitkártól Colin Powell amerikai külügyminiszterig sok nagyhatalmú politikus felszólalt a Nobel-békedíjas hölgy érdekében, ám ez a mianmari vezetőket nem hatotta meg. A hivatalos mianmari hírlap internetes honlapján a tegnapi hírek szerint magas rangú katonai vezető látogatta meg a mandalayi ipari zónát, az ipari miniszter megtekintette az újonnan épült nyomdát, s pénzjutalomban részesítették az elmúlt év legjobb dolgozóit. A világméretű botrányt nem említik.

Ez érthető is, legalábbis arrafelé. Mianmar lakossága ugyanis régóta csak reménykedhet a helyzet jobbra fordulásában, de egyre nehezebb az élet. Az országot katonai vezetés uralja, amely 1988. szeptember 18-án puccsot hajtott végre a diktatúrát megdöntő lakosság felvonulásai idején. Az ezt követő többpárti szavazást az Aung San Suu Kyi által vezetett Nemzeti Demokratikus Liga (NLD) nyerte, pedig a vezető házi őrizetben volt, így nem indulhatott a választásokon. Az eredmények ellenére a katonai kormányzat a helyén maradt, s azóta is egyedül birtokolja a hatalmat.

A törékeny politikus asszony sokadszor kénytelen engedelmeskedni a katonáknak, ám mindenki biztos benne, valójában ő az erősebb. Mikor a házi őrizetben levő asszony megkapta a Nobel-békedíjat, Oslóba érkező fiainak az elismerést átnyújtó Francis Sejested, a díjat odaítélő bizottság elnöke azt mondta, anyjuk „a legjobb példája annak, milyen erejük van a gyengéknek”. Razali Ismail, az ENSZ Burmába küldött különmegbízottja pedig úgy vélte, ha Aung San Suu Kyi vezethetné az országot, annak nemcsak Burma, hanem egész Ázsia is hasznát látná. A térségre, s különösen az országra pedig igencsak ráférne a segítség. Bár szinte csak innen szállítanak a világ többi részébe teakfát, hatalmas olaj- és gázkészleteik vannak, ráadásul a föld is különösen termékeny, így a mezőgazdaságból is élhetne a burmai nép, ezenkívül rengeteg rubin, jáde, igazgyöngy és zafír található az országban, Mianmar egyik napról a másikra él. A vezetés minden hasznot megtart magának, a burmai mindennapokban burjánzik a korrupció, az emberek pedig egyre szegényebbek és reménytelenebbek lesznek.
A helyszínen dolgozó újságírók úgy vélik, Aung San Suu Kyi mostani lefogása azt bizonyítja, megfeneklettek a tárgyalások a demokratikus ellenzék és a katonai vezetés között. A hivatalos ok, miszerint a politikus asszony országjáró útja veszélyesen felszítja a kedélyeket, ezért „védelembe kell helyezni” a főszereplőt, csupán a bebörtönzés virágnyelven való bejelentése. A volt szabadságharcos hős, Aung San tábornok lányát támogató lakosság azonban lehet, hogy újra az utcákra vonul, ha a szabadság jelképét ismét elzárják előlük, s már reménykedniük sem szabad a szebb jövőben. A katonáknak azonban valószínűleg nem kell tartaniuk a lázadásoktól, mivel azok mindig helyi szinten maradnak, amelyet könnyen lever a hadsereg. A nagyvilág fontos politikusai ugyanis egyáltalán nem foglalkoznak Mianmarral, s talán csak akkor fordítanák felé a fejüket, ha kiderülne, hogy Than Shwe mianmari állam- és kormányfő, védelmi miniszter az al-Kaidával cimborál.