Szegedi áldemokrácia

Napjaink belpolitikai vitáinak alapkérdése, hogy az a szocialista–szabad demokrata pártelit, amelyik a 2002-es választások lejárató kampánya során demokráciadeficitről szónokolt, és a jogállamiság csorbítását rótta fel a polgári kormánynak, rövid, egyéves működése során célzatosan és folyamatosan támadja a demokratikus intézményrendszert. A jogsértések nem csupán az állam alapintézményeiben, hanem az önkormányzatoknál is ugyanúgy érzékelhetők. Tulajdonképpen ezt állapította meg a manapság sokat vitatott lisszaboni határozat is. Természetesen a kormányzó pártok moguljai éles hangon fejezték ki sértődöttségüket a határozat puszta léte miatt, és konkrét példákat követeltek. Álljon hát itt néhány szegedi gyöngyszem.
Szegeden a múlt évben ugyanaz történt, mint országos szinten. A szocialista-liberális koalíció átvette a város irányítását. Polgármesternek azt a tiszaföldvári születésű Botka Lászlót választották, aki az MSZP legutóbbi tisztújításán kis híján országos választmányi elnök, a párt második embere lett. Éppen emiatt beszédes, hogyan valósítja meg a napfény városában a Köztársaság térről érkező utasításokat.
Az elmúlt egy év egyik legtöbbet vitatottabb kérdése, hogy folyt-e példátlan méretű tisztogatás a közigazgatásban. Szegeden az új szocialisták első intézkedései között öt vezető beosztású köztisztviselő elmozdítása szerepelt. Volt olyan irodavezető, aki munkavégzés közben, a rádióból értesült kirúgásáról. Nem véletlen, hogy novemberre a szegedi rendőrkapitány székében is más ült. Ezzel párhuzamosan kilenc olyan cégtől bocsátották el a vezetőt, amely részben vagy egészben önkormányzati tulajdonban áll. Ezek közül hat ellen büntetőeljárást is kezdeményeztek, amire az önkormányzatiság elmúlt tizenkét évében még nem volt példa. Ez is bizonyítja annak a megállapításnak a helytállóságát, hogy a jelenlegi hatalom kriminalizálja a közéletet. Az előző közgyűlés tagjai és a hivatal dolgozói rendszeres vendégei a rendőrségnek, ahová különböző ürügygyel tanúként idézik be őket. Eltávolított intézményvezetőt úgy vádoltak meg a helyi lap hasábjain különféle bűncselekmények elkövetésével, hogy a vádaskodás alapját képező állítólagos szakértői jelentésről csak az újságból értesülhettek mind az érintettek, mind a képviselő-testület ellenzéki tagjai.
Fölmerül a kérdés, vajon miért nem tud minderről a város és az ország nyilvánossága? Sajnos, akárcsak országosan, itt helyben is kisebbségben van az ellenzéki média. A Szegedi Tabló című havilaptól a legutóbbi közgyűlésen még a névhasználat jogát sem engedélyezték, arra hivatkozva, hogy összekeverhető a baloldali önkormányzat által kiadott Szegedi Tükörrel. Ez az érvelés azért is furcsa, mert a Tabló négy hónappal előbb látott napvilágot. Ez a módszer is példa arra, hogyan lehet a sajtószabadságot adminisztratív eszközök segítségével lábbal tiporni. Az, ami a félig önkormányzati tulajdonban lévő Szeged TV-nél történt, már elérte néhány kormányhoz hű médium ingerküszöbét is, de a folyamatnak még nincs vége itt sem. Mindennap, minden eszközzel igyekeznek ellehetetleníteni a televízió működését. Szegeden, a demokrácia tizennegyedik évében odáig jutottunk, hogy a polgármester és vazallusai megengedhetik maguknak azt a politikai fényűzést, hogy nem állnak a nekik nem szimpatikus televízió kamerája elé. Mindezt azért tehetik meg, mert a másik oldalon teljes mértékben nekik elkötelezett, bár magukat függetlenek valló média szolgálja őket. A két ellenzéki médium helyzete anyagilag sem rózsás. Az önkormányzati tulajdonban lévő cégek frissiben kinevezett vezetőinek megtiltották, a várossal üzleti kapcsolatban álló vállalkozásoknak nem javasolják, hogy ezekben hirdessenek. Az előző két kategóriába nem sorolható hirdetők félnek az APEH vagy a rendőrség érdeklődésétől.
Már ennyi is elég lenne azok meggyőzésére, akik esetleg kételkedtek a lisszaboni határozat megállapításaiban. De Szegeden a tisztogatások, a közélet kriminalizálása, az ellenzéki sajtó ellehetetlenítése mellett ennél aggasztóbb eszköz is szerepel a szocialisták arzenáljában. A képviselők jogainak durva korlátozására, amelyre a nyári szünet előtti utolsó közgyűlésen került sor, azért volt szükség, mert a kormánypárti frakciók egész egyszerűen nem működnek. Így a helyi közéletben a hatalom által elviselhetőnél is jóval többet szerepelnek a fideszes képviselők. Míg ellenzéki oldalról átlagban egy órányi hozzászólást regisztráltak november óta, addig a kormánypártok oldalán ez a harmadát alig teszi ki. Egyetlen kivétel a polgármester, aki minden ellenzéki hozzászólást hosszasan, korlátok nélkül, sértő hangnemben szokott kommentálni. A tarthatatlan helyzet megváltoztatására szolgáló eszközök között szerepel az érdemi vita kiiktatása azáltal, hogy a jövőben mindenki csak egyszer szólhat hozzá egy témához. Botka László dönti el, hogy ki tért el a tárgytól, és attól indoklás nélkül megvonhatja a szót. A fideszes országgyűlési képviselők a jövőben nem kapnak meghívót az önkormányzati ülésre, és ha mégis ott vannak, a megszokott gyakorlattól eltérően nem szólhatnak hozzá, csak ha a baloldali többség erre engedélyt ad. A szocialisták tervezett, de az ellenzék ellenállásán meghiúsult elképzelése volt az az agyrém is, hogy helyettesíthették volna saját magukat a bizottsági üléseken.
Ősztől tehát áldemokrácia érvényesül Szegeden. Ám az itt élők biztosak abban, hogy a szocialistáknak és elvbarátaiknak még ez sem lesz elég.