Szélmalomharc a gyermekért

A román államtól nyolcvanezer eurót, Magyarországtól pedig hatvanezret követel az a férfi, aki negyedik esztendeje próbálja visszaperelni román nemzetiségű feleségétől a jogtalanul Romániába hurcolt lányát. Az Európai Emberi Jogi Bíróság ítélete a napokban várható.

Monory György lassan négy éve folytatja kétségbeesett harcát Romániába vitt kislányáért. A bonyolult ügy 1993-ban kezdődött, amikor a férfi bébiszitternek fogadta kisfia mellé a szatmárnémetiből érkezett lányt. A kapcsolatból szerelem, majd házasság lett, amelyből 1995-ben megszületett közös lányuk, Vivien. 1998 karácsonyán az időközben a magyar állampolgárságot is megszerző feleség hazament ünnepelni, ám nem tért vissza a férjéhez, s a kislány is vele maradt. Monory György írásos tanúvallomásokkal tudja igazolni, hogy felesége – akitől a magyar hatóságok időhúzó taktikája miatt azóta sem tudott elválni – már itt is dolgozott konzumhölgyként, és az efféle tevékenységet Romániában is folytatja. Az azóta eltelt időszakban a román hatóságok román állampolgárságot adtak a kislánynak. A Monory György által kezdeményezett féltucatnyi visszaadatási eljárás és itthoni gyermekelhelyezési per nem vezetett eredményre (sem a kislány, sem az alperes nem jelent meg), sőt az egyik romániai bíróságon (az apa törvényes képviselőjének hiányában) másodfokon úgy döntöttek, hogy a kislányt már nem lehet kiszakítani környezetéből.

Az apa mindkét országot hibásnak tartja gyermeke elvesztésében. Véli, Magyarország nem tett meg mindent egy magyar állampolgár érdekében, és a hazai bíróságok sem vették figyelembe a gyerek érdekeit. Sérelmezi, hogy csaknem négy és fél éve húzódik a házassági bontóper – állítása szerint azért, mert akkor dönteni kellene a gyerekelhelyezésről is, ám ezzel kivárják a román hatóságok végleges döntését. Az apa alkotmánybírósági állásfoglalást kért a jogalkotó és a jogalkalmazó alkotmányos mulasztásáról, amelynek következtében a gyereket végleg elszakították hazájától, családjától, féltestvérétől és anyanyelvétől. Monory arra kéri a bíróságot, hogy rendelje el a gyereknek a hazájába való belépését, valamint a magyar lakhelyén való tartózkodását, ellenkező esetben ugyanis tartani lehet anyanyelve teljes elvesztésétől és testi-értelmi, valamint erkölcsi fejlődésének zavaraitól.

A férfi az Európai Emberi Jogi Bíróságon azért indított keresetet a két állam ellen, mert úgy gondolja, mindkét ország hibás gyereke elvesztésében. A román állam rosszhiszemű pervitellel, a hágai egyezménnyel ellentétesen tagadta meg a gyermek visszaadatását, a kiskorú magyar anyakönyvét jogellenesen átírták román keresztlevélre, és kizárólag román állampolgárként tartják nyilván. A hatóságok közreműködnek a gyerek rejtve és fogva tartásában, megfosztva az édesapát szülői jogainak gyakorlásától. Az apa szerint a magyar állam nem vonta felelősségre a törvénytelenül és önkényesen eljáró feleséget, a bírók pedig súlyos tévedéseket és szakmai hibákat követtek el az eljárások során. Az apa 1999 őszén látta utoljára gyerekét. Bár egy magyarországi másodfokú bírósági döntés biztosítja neki a láthatási jogot, a román média keltette hecckampány és az anya alvilági kapcsolatai miatt nem mer Romániába utazni. Az utolsó reménye a strasbourgi emberi jogi bíróság pozitív döntése. A pénzt humanitárius célokra adná, mert neki nem a pénzre van szüksége, hanem a lányára.