Tisztelt Szerkesztőség!

Kovács László és a szocialista kormány tajtékzik – egy hét késéssel –, hogy a Kereszténydemokrata Internacionálé szóba hozta a magyarországi szabadságjogok és a sajtószabadság jelenlegi állapotát. Mandur László (az MSZP alelnöke) „még nem találkozott olyan politikussal, aki megkérdőjelezte volna a magyarországi demokratikus folyamatokat”.
Lehet, hogy politikussal nem találkozott, de magyar állampolgárral találkozhat, az ország lakosságának legalább az ötven százalékával, akik nem felejtették el, hogyan söpörték le a parlamentben a 2002-es választások első fordulójára vonatkozó szabálytalanságok kivizsgálását követelő javaslatokat, a választási győzelem után, a közintézményekben azonnal beinduló tömeges elbocsátásokat, a Millenáris Park, Terror Háza, Illyés Alapítvány stb. elleni támadásokat, a működésükhöz szükséges anyagi támogatások megvonását, az MTV-nél tapasztalható anomáliákat (ahol is azt a gazdasági igazgatót választották meg elnöknek, akinek szakmai tevékenységét az Állami Számvevőszék erősen bírálta, a rádió- és tv-műsorok cenzúrázását, letiltását (Éjjeli menedék + 1), a szabad véleménynyilvánítás hatósági büntetését (Loppert Dániel, Barna Tibor), a legfőbb ügyész elleni folyamatos támadásokat a parlamentben, a megmagyarázhatatlan rendőrségi vizsgálatokat, vádejtéseket – és még sorolhatnám sokáig. A demokrácia veszélyben van, a diktatúra jelei lépten-nyomon mutatkoznak.

K. Linczmájer Katalin Budapest

Koltay László (Szár): Olvasom, hogy állítólag 1940 és 1945 között nem volt Romániában holokauszt. Ezt maga a román kormány nyilatkozta abból az alkalomból, hogy felavatták Marosvásárhelyen az első román holokauszt-emlékművet, melynek felirata szerint a helyi zsidóságot a „fasiszta magyar kormány” deportálta Auschwitzba. Felháborítónak és félrevezetőnek találom ugyanakkor azt, hogy megfeledkeznek arról a holokausztról, melyet már 1941 nyarán a románok követtek el Moldvában. Ez volt az úgynevezett Iasi-pogrom. Egy éjszaka folyamán a városban több ezer zsidót szedtek össze, majd vagonokba zsúfolva elirányították őket a mintegy 25 km-re levő Podul Iloaei falucska irányába. Itt szándékozott az Antonescu-kormány német mintára koncentrációs tábort létrehozni. Vajon mi célból? A szerelvény útja e rövid távon három napig tartott a 40 fokos hőségben. Sem vizet, sem ennivalót nem kaptak a foglyok. A vagonablakokat a szokásos szögesdrót mellett még be is deszkázták. Mire a céltelepülésre ért a vonat, valamennyien meghaltak. Antonescu marsall (akit egyébként a háború után kivégeztek) többszöri berlini látogatásai során biztosította hadserege részvételét a háborúban, hiszen még Sztálingrádnál is harcoltak alakulataik. Természetesen ez alatt az időszak alatt is folytak a ma már letagadott atrocitások, valamint a fentiekhez hasonló pogromok az ország területén. Cursio Malaparte híres könyve adalékot nyújthat a romániai letagadott cselekmények időszakához.

Prantner András (Szekszárd): A Magyar Nemzet múlt heti Tisztelt Szerkesztőség! rovatában olvastam a magyar repülőkről egy levelet. A vitatott A pilóta időben katapultált című cikkről, illetve a Messerschmitt Bf 109 G típusú vadászrepülőgépről van szó. Én ismertem Hemmert László repülős főhadnagyot, aki szekszárdi lévén, Székesfehérvár környékén teljesített szolgálatott a II. világháborúban. Három gépet lőttek ki alóla, kettőt a Balaton felett. Megmenekült, minden esetben kiúszott a partra. Székesfehérvár környékén hetven-nyolcvan gép volt a repülőtéren. Messerschmitt gépet is vezetett. A II. világháborúban az olasz Bari légitámaszpontról felszálló angol–amerikai bombázókat támadták. Tizenhárom légi győzelemről tudott, amit több géppel teljesített. Vajon most tudnak-e róla, amikor a Balaton felett lelőtt gépeket keresik és ismerik-e a lelőtt pilótákat? Nem tudom, szerepel-e a neve a Magyar Repüléstörténeti Társaság könyveiben.

Farkas Károlyné (Nyíregyháza): Medgyessy Péter és neje a gyermeknap alkalmával megállapította, hogy Magyarországon több mint háromszázezer gyermek éhezik nap mint nap. Nem hallottunk viszont arról, hogy mit kíván tenni e módos pár ennek megszüntetésére vagy legalább enyhítésére. Medgyessy miniszterelnöksége óta még az iskolatejet is megszüntették, pedig nagyon sok gyermeknek ez volt az egyetlen éhet enyhítő reggelije. Medgyessynének pedig javasolni tudnám, hogy esetleg felajánlhatná aranyszállal átszőtt ruháját, amiben az egyik magas szintű fogadáson megjelent. Jó néhány gyermeket jól lehetne lakatni az árából. Úgyszintén igen sok gyermek étkeztetésére lenne elég az az összeg, amit a nyíregyházi városi önkormányzat költ szinte már havi rendszerességgel tűzijátékok megrendezésére.

Szappanos Géza (vezérigazgató, OFFI Rt.): A június 6-i számban Hogyan lett Ivánból Ioan? című, Vajda Iván (Sopron) levélíró tollából megjelent írás az olvasó számára azt sugallja („Az én esetemben a csúcsnak az számított, amikor a keresztnevemet – Iván – a magyar szövegben románosították, és Ioannak írták.”), hogy az Országos Fordító Iroda (OFFI) mulasztott volna. Nem vitatva, hogy hibák előfordulhatnak, s mint a cikkíró is írta, udvariasan és nagyon gyorsan kijavították az elkövetett hibát, szeretném jelezni, hogy nevezett az eltelt tíz év alatt négyszer fordult irodánkhoz megrendeléssel. Egyetlen iratában sem szerepel sem az Iván, sem az Ioan név, és önmagában is valószínűtlen, hogy ilyen hibát elkövettünk volna. De amennyiben a levélíró igazolni tudja, hogy ezt a hibát az OFFI Rt. vagy jogelődje követte el, készséggel megkövetem.