Ünnepi ajándék

Semmelweis Ignác, az anyák megmentője alighanem megfordult a sírjában az egészségügyi dolgozók munkájának erkölcsi elismeréséért tegnap rendezett központi Semmelweis-napi ünnepség idején. A szaktárca vezetőinek jelenlétében Demszky Gábor főpolgármester a főváros és agglomerációjának lakói nevében megköszönte az orvosoknak és a szakdolgozóknak odaadásukat és áldozatos munkájukat.
Előző este meg jókat rúgtak a fehérköpenyesekbe és a Csepel-szigeten élő mintegy 150 ezer emberbe, amikor a Fővárosi Közgyűlés MSZP-s és SZDSZ-es képviselői a városrész kórházának bezárása mellett döntöttek. A retorika szintjén az ellátás minősége javulhat, az viszont húsbavágó gyakorlati tapasztalat lesz, amikor az ott élő idős emberek ezentúl jó 18 kilométert megtéve jutnak majd el Csepelről a XXIII. kerületben található Dél-pesti Jahn Ferenc Kórházba, ha úri kedvükben akut – némileg sürgős – beavatkozást óhajtanak. Persze a 430 dolgozó se keseredjék el, még azok se, akik az egészségügyért felelős főpolgármester-helyettes által meghatározott kötelező megjelenéssel kiírt főigazgatói értekezlet ellenére is elmentek a kórházbezárás ellen tiltakozni. Először ugyanis azt állították a főpolgármesteri hivatalban, hogy mindenkinek lesz munkahelye, később már azt, hogy egy részüket a helyi szakrendelő és a dél-pesti kórház, sokakat pedig a főváros más intézményei vesznek majd át, a döntés után viszont Szolnoki Andrea egészségügyért felelős főpolgármester-helyettes már azt mondta: a dolgozókat remélhetőleg sikerül elhelyezni a többi kórházban.
Remélhetőleg sikerül, de nem biztos. Most a Semmelweis-nap tájékán döntse el mindenki, hogy mi várhat rá. Főleg az az orvos gondolkozzék el mélyen, aki azt nyilatkozta egy televíziós stábnak, hogy „miközben azt mondják, hogy nincs kihasználva a csepeli kórházi kapacitásunk, még este tizenegykor is műtünk”.
Sajnálatos az is a Semmelweis-napot ünneplőknek, hogy néhány nappal ezelőtt Mádl Ferencet, Csehák Judit egészségügyi miniszter szavaival éve, hosszú beszélgetés alatt sem lehetett meggyőzni a „kórháztörvény” elfogadásának fontosságáról.
A „civilben” jogászprofesszor köztársasági elnök a profitorientált vállalkozásokkal és a szakmai befektetők részvételével kapcsolatban fogalmazott meg aggályokat, de hiába, mert a szabadságra készülő kormánypárti képviselők még aznap este minden változtatás nélkül megszavazták a vitatott jogszabályt. Kuncze Gábor SZDSZ-elnök sietve közölte is, hogy pártja mindig hangsúlyosan kiállt a privatizáció mellett, és támogatja a magántőke szerepvállalását. A kormánypárti politikus szerint bebizonyosodott, hogy az állam rossz tulajdonos, a magánbefektető ezzel szemben a rábízott vagyont megfelelően kezeli.
A törvényt ellenzőknek, mint például a Magyar Orvosi Kamarának és az Egészségügyi és Szociális Ágazatban Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének aggályai megalapozottak voltak, hiszen a korábbi kórház-privatizációk során bebizonyosodott, hogy a profitorientált vállalkozások kimazsolázták az egészségügyet. A kórház a finanszírozás sajátossága miatt úgy működik, hogy vannak nyereséges és veszteséges részlegei, és ha a nyereséges funkciók üzemeltetéséből származó bevételt a magánosítók zsebre teszik, akkor a matematika törvényei szerint csődbe jut az intézmény.
Most elkezdődhet az egészségügy kimazsolázásának második fejezete! Ez tehát a baloldali ország- és városvezetés ünnepi ajándéka a Semmelweis-napra.
Az egészségügy vagy túléli, vagy nem.