A kormány döntései leértékelték Magyarországot

Boros Imre, az Orbán-kormány uniós pénzekért felelős tárca nélküli minisztere szerint hibázott a választások során a polgári kormány, mert úriember módjára bánt az akkori ellenzékkel, holott látni lehetett, hogy a szocialisták csak blöffölnek ígéreteikkel. A megszorítások elleni MSZP-s és SZDSZ-es ellenállás Boros szerint nem több, mint előre megírt színjáték. Az egykori miniszter szerint a családokat sújtó nagycsomag karácsonyra kerül a lakossághoz.

Ön szerint a tavalyi választások elvesztésében hibás-e a mai ellenzék, s ha igen, miben?
– Igen hibás, mégpedig azért, mert úriember módjára bánt az akkori ellenzékkel. Már tavaly februárban látni lehetett, hogy a szocialisták csak blöffölnek, s amit beígértek az csak ideig-óráig tartható. Ezt a nemzeti oldal akkor nem szedte szét, ez hiba volt, miközben Kovács Lászlóék tücsköt-bogarat összehordtak, az emberek egy része pedig elhitte a mesét. A mesék világa véget ért, s jön az ébredés, méghozzá megszorítások formájában. Azt az indokot pedig egyenesen szánalmasnak tartom, hogy a megszorításokra a jóléti redszerváltozás kialakítása miatt van szükség. Ez a retorika a Rákosi-korszakra emlékeztet, amikor azt mondták: azért nem kell levágni a tyúkot, mert az tojást tojik, s abból csirke lesz. A Medgyessy-kormány a nehézségeket a fényes jövővel próbálja meg palástolni. Csakhogy, akkor és ma is az emberek nem holnap akarnak jól élni. A magyar baloldal valós politikai célja akkor is és ma is, hogy egy szűk kör érdekében lekopassza az embereket, a vállalkozásokat. Az időzítés is érdekes, hiszen a megszorításokkal többnyire nyáron jönnek elő, mert azt gondolják, hogy az emberek döntő része szabadsága miatt nem vagy nem részletesen értesül a megszorító intézkedésekről.
– Vannak, akik úgy vélik, hogy a világgazdasági helyzet rontja a magyar gazdaság helyzetét, s következnek be nem várt fordulatok, a túlköltekezés, továbbá szakmai melléfogások miatt.
– Van benne tehetségtelenség is, de amit én mondtam, az is igaz, vagyis hogy csak egy szűk kört preferálnak. Egyben azonban zsenik: a folyamatok leplezésében, s miközben elvesznek, hangosan hirdetik, hogy adnak. Jó példa erre a valuta-leértékelés esete is.
– Az indoklás szerint a leértékelés mentőöv az exportáló cégeknek. Ez nem fontos?
– A valutaleértékelés eszközével a baloldali kormányok 1979 óta folyamatosan élnek. Az ok: a lépéssel sok negatív folyamatot lehet úgy magyarázni, hogy azért nem a kormány a felelős, hanem a külső körülmények. Pedig tízmillió magyar áll szemben – akiknek megdrágította az életét a lépés – az exportőrökkel. Ráadásul az exportőrök 90 százalékban nem magyar tulajdonú vállalatok, így hasznuk sem itt realizálódik.
– Egy globalizált világban ez nem kirívó, ezek a cégek viszont magyar munkahelyeket teremtettek.
– Meg kell nézni, hogy mennyi és milyen munkahelyeket hoztak létre. Továbbá a leértékelés és az ezzel kapcsolatos bizonytalanság a tőkeimportot gyakorlatilag leállította. Arra azonban kiválóan alkalmas volt, hogy a piac bizalmát megingassa az ország iránt. Azért az elgondolkodtató, és magyarázza a mai állapotokat, hogy a miniszterelnök és a pénzügyminiszter még meg sem kapta kinevezését, máris a forint leértékeléséről beszélt, s bizalmatlanságot keltett hazánkkal szemben. A forint zuhanását csak úgy lehetett megállítani, hogy a kamatot három százalékkal megemelték. Kilencezermilliárd körüli az államadósság, ezen belül a kormány egy év alatt ezermilliárd forint új adósságot „termelt”. Ha csak ezt autópálya-építésre fordíthatnánk, naponta több mint két kilométer készülne, ehelyett púpként fizethetjük a kamattöbbletet. Az átlagemberek viszont nyögik és nyögni fogják a döntés következményeit. Nem szabad elfeledkezni arról, hogy a leértékelés milyen mértékű tehernövekedést jelent egy energiaimportra szoruló ország esetében, ahol korábban az eurót 235 forintnak hívták, most meg 260-nak.
– Az energia adótartalmának jövő évi megemelése kiket sújt majd a legjobban?
– Az energia áfájának 23 százalékra emelése drasztikus kiadást okoz a kispénzűek, a nyugdíjasok és családok számára. Az áfakulcsokkal való „varázslat” 1,5 százalékot hoz majd az államkasszának. Ez a GDP 18 ezer milliárdjához viszonyítva 270 milliárdos bevételt jelent a kormánynak, azaz ennyit vesznek el a családoktól. A nyugdíjasok 19 ezres „ösztöndíja” mára tanulópénz lett.
– Megszűnik a nullás áfakulcs is, amire viszont az Orbán-kormánynak kellett volna derogációt kérni. Ez nem volt hiba?
– A lakossági terhek csökkentésének nem csak ez a módja létezik. A derogáció eszköze helyett ugyanis egyszerűbb és a polgárok számára hatékonyabb eszközt lehetne alkalmazni, s az egyenleget ezer módon lehetett volna nullszaldóra kihozni. A Medgyessy-kormány viszont a változtatásokat azért hajtotta végre, hogy bevételt préseljen a lakosságból az államkasszába. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy húsz százalék feletti áfát csak nagyon kevés uniós tagállamban alkalmaznak, s az átlagos kulcs jóval alacsonyabb a magyarországinál. Érdekes módon az uniós kampányban azt senki nem mondta, hogy a csatlakozás miatt – amire a kormány most hivatkozik – drágulni fog az energia. A kormányzati politika következtében hamis kép keletkezik a népben, s az EU-val szembeni ellenérzések nőnek. Holott a bajok forrása nem távol, hanem e kis hazában keresendő.
– Az uniótól számos támogatás is érkezik. Mit gondol, képesek leszünk ezeket megszerezni?
– Az EU-pénzek lehívása nem lesz problémamentes. Már most csúsznak a 2001–2004 közötti ISPA-programok. A 2004–2006 közötti időszakra egymilliárd eurónyi kohéziós pénz érkezne, a strukturális támogatás keretében pedig másfél milliárdnyi. Csakhogy ehhez társfinanszírozás is kellene. Számításaim szerint hárommilliárd euróra lenne szükség a magyar költségvetésből. Így ma már egyáltalán nem biztos, hogy az unióval szembeni mérlegünk többletforrással zárul, hanem a következő három évben jó ha nullszaldóra kijön. A legegyszerűbben lehívható uniós szubvenció, a mezőgazdasági dikrekt kifizetés sem biztos, hogy eredményes lesz nálunk, hiszen nincs meg hozzá a működési rendszer, az állat-, a föld- és a gazdanyilvántartás. Például a kecsk- és juh- nyilvántartási rendszer hardver- és szoftverszállítási tenderét csak a közelmúltban írták ki, miközben a teljes rendszernek működnie kellene az év végéig. Az unió agrártámogatási rendszere 2005-ben átalakul, s a termékre és területre irányított támogatások helyett gazdákra vonatkozó jövedelemkiegészítést fognak bevezetni. Összegezve: megfelelő felkészültség nélkül és üres államkasszával viszont a támogatások nem szerezhetők meg.
– A közelmúltban az államkassza egy rövid időre kiürült. Milyen következményei lehetnek ennek, s az esetnek milyen tanulságai vannak?
– A legdrámaibb az államkaszszába vetett bizalom megingása, valamint az, hogy a mai napig nem indítottak vizsgálatot, nincs felelős. Az ügyben több minden történhetett: lehetett hanyagság is, ám én ebben nem hiszek. Játszunk inkább el a számokkal. Lecsökkentik a készpénzállományt 100 milliárddal, s ezt a pénzt „meghajóztatják” valahol. A napi realizálható kamat akár 30 millió is lehet. Elképzelhető, hogy ügyes kezek bebizonyítják a lépés zsenialitását, s különböző szakértői szerződésekkel kiveszik a haszon egy részét.
– Ehhez azért sok embernek kellene együttműködni.
– Ezekben az ügyekben elég sokan tudnak közös nevezőre jutni. Erre jó példa a kanizsai csodabróker, Kulcsár Attila esete, aki konzuli autón hagyta el az országot, miután kávézgatott az állam egyik magas rangú tisztviselőjével. A hivatalnok azonban nem rendőrért vagy Keller Lászlóért kiálltott, hanem búcsút intett Kulcsárnak.
– A közelmúltban a pénzügyi tárca elképzeléseit és a kormányzat bejelentéseit az MSZP és az SZDSZ is támadta. Véleménye szerint ez nem színjáték?
– Nincs új a nap alatt. Az egypártrendszerben saját belső ellenzékét játszatta meg a kormány. A technika a következő: az előre eldöntött restriktív, megszorító intézkedéseknél többet mondanak, majd hosszan tartó álviták eredményeképpen mégis enged a kormány. Ennek tudható be például a lakáspolitikai kormánymegbízott, Csabai Lászlóné szembenállása is a kormány otthonteremtési támogatásokat lefejező politikájával, valamint az SZDSZ magatartása az adókulcsok csökkentése kérdésében. Ezt már a Horn-kormány idején is eljátszották. Az egész egy nagy színjáték, a színészek gázsiját meg a lakosság fizeti.
– Meglátása szerint a kormányzat gazdaságpolitikában tett lépéseinek lesznek-e eredményei, s ha igen mikorra, vagy pedig egy nagyobb csomagra is szükség lesz?
– A csomag eddig is jókora, de a java az idei karácsonyfa alá kerül majd. Lehet, hogy vízkeresztkor sem szedik le a fát, s újabb csomagot tesznek alá, ha nem sikerül a forint körüli bizonytalanságot megszüntetni.