Gyakorlatilag az egyetlen kézzelfogható és valóban százezrek életminőségét jelentősen javító, tavaly szeptemberi közalkalmazotti béremelés óta alig történt olyan intézkedés, amely összhangban lenne a választások során a Kánaán képét előrevetítő ígéretekkel. Sajnos a közalkalmazotti béremelésnek mára egyértelmű negatív hatásai is vannak, mivel a jelek szerint a kormány csak az önkormányzati választások idejére tartotta fontosnak, hogy a béremeléshez szükséges pénzt a települések rendelkezésére bocsássa. Bár a kabinet a tanulók számának csökkenésével magyarázza például számos iskola bezárását, a jelenség oka sokkal inkább az, hogy az önkormányzatok csak így – közintézmények bezárásával, összevonásával – tudják a szükséges bértömeget kigazdálkodni.
„A Dunaferr a magyar gazdaság stratégiai jelentőségű üzeme, a magyar ipar zászlóshajója. Miután szándékaink szerint az is marad, fejleszteni kell, amihez meg kell találni a szükséges állami forrásokat. Ha a társaságcsoport privatizációja szóba kerül, az alapvertikum maximum negyedrészig privatizálható, a többi egységet folyamatosan és fokozatosan lehet a későbbiekben privatizálni” – jelentette ki februárban a cég munkavállalói előtt Medgyessy Péter, de csak pár hónapnak kellett eltelnie ahhoz, hogy Mészáros Tamás, az ÁPV Rt. elnöke bejelentse: a Dunaferrt privatizálni kell, és az állam nem kívánja megtartani tulajdonrészét a vállalatban. A helyi vasasszakszervezet szerint a vevő számára olyan szakmailag komolytalan igényt írnak elő, amellyel a mű gazdaságos üzemeltetése nem, legfeljebb szinten tartása lenne biztosítható, a feltételek között pedig a minimális éves acéltermelési szint megkövetelése sem szerepel. A szakszervezet jelenleg azt próbálja elérni az ÁPV Rt.-nél, hogy ha a kormány nem tartotta be a szavát, legalább tegye lehetővé képviselői számára, hogy részt vehessenek a privatizációs pályázat kidolgozásában és elbírálásában. Legutóbbi információnk szerint a privatizáció előtt álló cégnek a legenyhébb forgatókönyv alapján is 1800, a legrosszabb szerint pedig mintegy 4000 főt kellene elbocsátania a vállalattól. A gyár vezetése jelenleg egy középutas verziót preferál, így az átszervezési program következtében jövőre 2000, a következő évben pedig további 500 fővel csökkenne a létszám.
A postásoknak írt levelében „szakmájuk elenyészett erkölcsi és anyagi megbecsülését” ígérte a választások során Medgyessy Péter. Ennek ellenére csak kevesen múlt, hogy nem következett be a Magyar Posta történelmének első sztrájkja. Bár a szakszervezetek harmincszázalékos bérfelzárkóztatást követeltek, végül elfogadták a munkáltató nyolc plusz két százalékos ajánlatát, mivel a premizált vezetők kivételével minden postai dolgozó számára tizenharmadik havi fizetést, a későbbiekben pedig bérfelzárkóztatási programot ígért a Magyar Posta. Bár a bértárgyalások alatt Medgyessy Péter a parlamentben kijelentette, hogy „elbocsájtásokra nem kerül sor”, illetve hogy „nincs tudomásom a kistelepülések postáinak tervezett bezárásáról”, a posta modernizációs programja szerint csak idén ezer főt bocsájthatnak el és kétszázötven helyi postahivatalt szüntethetnek meg.
A heti munkaidő 38 órára csökkentését programjában rögzítette az MSZP, de Medgyessy tavaly május 1-jén 2003-at nevezte meg az intézkedés megvalósulásának időpontjául. A szakmai munka megkezdését többször elhalasztva azonban csak június végén került a kérdés az Országos Érdekegyeztető Tanács (OÉT) elé, ahol a kormány már hatástanulmányok eredményétől tette függővé a munkaidő csökkentését. A késlekedések miatt a szakszervezetek a munka törvénykönyvében rögzítenék, hogy 2006. január 1-jétől harmincnyolc órára csökken a heti munkaidő, ám az OÉT ülésén a kormány még csak szándéknyilatkozatot sem volt hajlandó tenni. Szintén Medgyessy Péter választási ígéretei között szerepelt, hogy a munkaadók és a szakszervezetek ellenőrizhetik a társadalombiztosítási alapok kétezermilliárd forintos költségvetését. A kormány vonatkozó koncepcióját azonban „tárgyalásra alkalmatlannak” és elfogadhatatlannak minősítették a szociális partnerek. Véleményük szerint ugyanis a javaslat valódi ellenőrzési jog helyett pusztán tanácsadói szerepet kínál a járulékfizetők képviselőinek.
Medgyessy Péter az OÉT tavalyi, alakuló ülésén úgy fogalmazott: a béraránytalanságok „zavaróak és igazságtalanok”, ezért olyan bérszínvonal kialakítása szükséges, amely összhangban van az ország gazdasági teljesítményével, valamint az ár- és pénzügyi rendszerrel. A miniszterelnök kijelentette, hogy „a csatlakozás együtt jár a bérfelzárkóztatással, ami a társadalmi béke megőrzése szempontjából is szükséges”. A szakszervezetek szerint azonban a kormányzati nyilatkozatokban – ha egyáltalán szó van róla – egyre későbbre „tolják ki” az uniós bérfelzárkóztatás megvalósulásának lehetőségét, sőt ilyen jellegű szakmai elképzelésről még csak nem is tudnak az érdekvédők. A bérfelzárkóztatás megvalósulásának esélyeit rontja, hogy az idei „óvatos bérpolitikát” követően jövőre is „takarékos költségvetést” ígér a kormány, ami maximum háromszázalékos reálbér-emelkedést jelenthet a versenyszféra munkavállalóinak.
Egyre csúszik a „több és jobb” munkát elismerő, háromelemű bérrendszert, a foglalkoztatásbiztonság erősítését, új szociális juttatásokat – például 14. havi fizetést –, valamint az érdekegyeztetés rendszerének megújítását ígérő egységes közszolgálati kerettörvényről szóló kormánydöntés is. Bár Vadász János, a törvény kidolgozásáért felelős miniszteri biztos már áprilisra várta a döntés meghozatalát, tájékoztatása szerint leghamarabb augusztusban kerülhet a kérdés a kormány elé. Vadász a közelmúltban a törvénnyel kapcsolatos öt „koncepcionális kérdésben” kérte Medgyessy állásfoglalását, ám a miniszterelnök lemondta azt a találkozót, ahol a felvetéseket megvitathatták volna. Vadász többször cáfolta azokat a híreket, hogy a közszolgálat reformjáról szóló döntést azért halogatja a kormány, mert arra kevesebb pénzt tudna biztosítani. Ennek ellenére tény, hogy míg Medgyessy Péter szerint a közszférában jövőre csak a bérek reálértékének megtartása jöhet szóba, addig Vadász koncepciója – amit a parlamentnek jövőre kellene elfogadnia – nettó 300 milliárd forintot igényelne. Noha a törvény kapcsán szó volt a szféra munkavállalói számára kialakítandó önálló üdültetési, egészségügyi és nyugdíjrendszerről, Vadász már hónapokkal ezelőtt bejelentette: a hosszas előkészítő munka miatt mindezek a jelenlegi parlamenti ciklusban már nem valósulhatnak meg.
orosz-ukrán háború
Zaharova fakenewsnak nevezte a Bloomberg állításait
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!