Ember a pontyban

Nyugat-Európa egyre „allergiásabb” a biotechnológiával előállított táplálékokra. E hónapban döntötte el az Európai Parlament: szigorítja a szabályozást. A forgalmazónak már nemcsak akkor kell jelölnie a terméken, hogy az génmanipulációval készült, ha az idegen gén még jelen van benne, hanem akkor is, ha ezt nem lehet ugyan kimutatni, de az élelmiszer – legalább részben – örökletesen módosított élőlényből származik.

Ez a hír ismét előtérbe helyezi a kérdést: miféle örökséget hagyunk örökletesen módosítgatva az élővilágot? Netán többszörösükre nőtt harcsák grasszálnak majd a folyókban, vegyszertűrő szupergyomok lepik el gabonánkat, meg kell betegedni a disznógénnel dúsított zöldségtől?
Népegészségügyi és környezeti katasztrófa. Számos tudós, politikus, illetve a zöldszervezetek szerint ezek a távlati veszélyek, ha az Amerikai Egyesült Államok rákényszeríti a világra biotechnológiai hurráoptimizmusát, „génpiszkált” termékeit. De mielőtt amerikai módra jutna diadalra a génmanipuláció – az Európai Unió még harcol ez ellen –, közbülső károk is keletkezhetnek. Vegyük a nemzeti szempontokat. Vannak, akik attól tartanak, hogy csökkennének a magyar agrárium külpiaci esélyei, ha termőterületeink egy részén megindulna az örökletesen módosított növények termesztése. Attól kezdve a nem manipulált eredetű magyar gabonaáru sem számítana „géntisztának”, holott ez még előnyt jelent a piacok többségén. 2002 őszén Zambia épp az utóbbi okból utasított vissza egy több tízezer tonnát kitevő úgynevezett élelmiszersegélyt, pontosabban exportfellendítés céljából árengedményesen kínált – génkezelt – gabonaszállítmányt. Ez a szegény afrikai ország ugyanis féltette saját, későbbi terménykivitelét. Számot vetett azzal, hogy Európa nem vásárolna tőle, attól tartva, hogy az őröletlen gabonasegély, amelynek egy részét a parasztok vetésre használták, elfertőzte a zambiai vetőmagkészletet…
Az elmeháborodott tudósra, Frankensteinre utalva a nyugat-európai közbeszéd hajlamos Franken-foodnak csúfolni a genetikailag módosított (továbbiakban: gm-) növényekből készült élelmiszereket. Az Európai Unió tagállamaiban a fogyasztók zöme makacsul félti egészségét ezektől a főleg a tengerentúlról érkező termékektől. 1998 mérföldkő volt az elutasítás útján. Az egyik brit televízióban egy skóciai magyar biokémikus, Pusztai Árpád – a Skót Akadémia tagja –, az őt alkalmazó kutatóintézet s az azt támogató növényvédőszer-gyártó világcég üzleti érdekei ellenére kimondta, hogy egy gm-növényfajta vizsgálata során intő jeleket találtak.
A másfél perces nyilatkozat szenzációt keltett, és persze a nyilatkozó állásába került. Szakmai jó hírétől is igyekeztek megfosztani, ám fél év múlva a brit alsóházban tartott sajtótájékoztatón tizenhárom országból huszonkét világhírű kutató védte meg közös közleményében a professzor következtetéseit. A Pusztai-féle aberdeeni kutatási program a gm-burgonya anyagösszetételét vizsgálta, és azt, hogy okoz-e ez valamilyen elváltozást az emlősállatok szervezetében. Az intézet kísérleti tábláin olyan burgonyákat termeltek, amelyek a hóvirág egy génjét is tartalmazták. A hóvirághagymában lektinfehérje van, amely védettséget nyújt a kártevő rovarokkal szemben, de emlősökre nem veszélyes. Az ezért felelős gén átültetésével a kifejlődő gumókban az anyagösszetétel alaposan módosult. S ami fő: már tíznapos etetési kísérlet után a gm-krumplival táplált patkányok bélrendszerében, a májban, a vesékben, tüdőben és az agyban súlyos elváltozásokat találtak! Az állatok immunválaszai is gyengültek. A kísérleti eredmények azt is tisztázták, hogy e bajokat nem a bejuttatott lektinfehérje okozta; ezek az eljárás egyéb következményeiből fakadtak.
Pusztai Árpád szerint „PR-katasztrófa” volt a vele szembeni hajtóvadászat. Az emberek nem hittek a hivatalos cáfolóknak, hiszen azok igyekeztek például a kergemarhakórt is eltussolni… Sőt fogyasztók óriási tömegeiben támadt bizalmatlanság az amerikaiak által „novel foodnak” (újszerű eleségnek) mondott termékekkel szemben. Közben lelepleződött, hogy az USA Élelmiszereket és Gyógyszereket Engedélyező Hatósága a gm-élelmiszereknek csak elenyésző részét vizsgálja meg forgalmazásuk előtt. Pedig az EU fogyasztó-társadalmának megnyugtatására ezt szánták fő érvül az árufajta fogadatlan – vagy inkább fogadott? – prókátorai. A magyar professzor szerint a legtöbb tudós nem működhetne állami vagy ipari támogatás nélkül, kiszolgáltatott helyzetükben csak olyan tanácsot adhatnak, amely nem ellenkezik támogatójuk érdekeivel. Ugyancsak Pusztai mutat rá, mennyire hamis azt mondani, hogy az USA-ban emberek milliói már nyolc éve esznek gm-növényekből származó ételeket anélkül, hogy ettől megbetegedtek volna. Az ok-okozati összefüggések megértéséhez sokkal több idő kell; a dohányzásnak a tüdőrák kialakulásában játszott szerepét három évtized alatt fedezték fel.
De melyek is az agrokémiai ipar céljai a növények örökletes módosításával? Stuber György immunológus több fő csoportba osztja ezeket. Az egyik az ellenálló képesség fokozása, ideértve a gyomirtó vegyszerekkel szembenit is. Az adott szert persze ugyanaz a nagyvállalat árusítja, mint a génkezeléssel „gyomirtó-rezisztenssé” tett szójababot… A környezetvédők szerint többek között ezért nem igaz, hogy a gm-haszonnövények elterjesztésével Amerika sokat tesz a harmadik világ éhezőiért. Inkább genetikailag gyarmatosítja az idetartozó országokat. Az ilyen alapvető, de módosított gyapotot, kukoricát úgy szabadalmaztatják a gyártók, mint a gépi találmányokat. Akik egyszer velük szerződnek, kiszolgáltatottá válnak; évről évre ettől a multicégtől kell vásárolni a persze egyre dráguló vetőmagot. Ez egy idő után csak a nagyobb gazdaságoknak sikerül. Megváltozott tulajdonság – ezért is szokás „gént piszkálni”. Tűnjék a paradicsom sokkal tovább frissnek, függetlenül attól, hogy belül közben ugyanúgy lejátszódnak bizonyos öregedési folyamatok. A nagyobb hozam érdekében bizonyos állatok genetikai átalakítása is előrehaladt. Emberi növekedési hormon gént vittek be például pontyba, sertésbe.
Hogy gyakran rendszertanilag távoli élőlények örökítőanyagát keveri össze az emberkéz, azt a piaci szempontoknak alávetett génmanipuláció bírálói különösen veszélyesnek tartják. Stuber György állítja, a gének bonyolult kölcsönhatásai miatt számtalan előre nem látható változást okozhat egy idegen gén bevitele. A kanadai Hudson Intézetben történt, hogy a lepényhal hidegtűrő képességének génjét lazacba ültették át, de azzal a lazac növekedési sebessége is megnőtt, 4-6-szorosára. Ha ezek az „újszerű” lazacok a természetbe szabadulnak, vajon nem borítják-e fel az ökológiai rendszert?
A táplálkozás-tudomány számos képviselője amiatt aggódik, hogy a távolból hozott transzgén olyan fehérjéket termeltethet a módosított örökítőanyagú élőlényben, amelyek mérgezőek, allergiakiváltók; emésztőrendszerünk még nem találkozott velük. A nyugat-európai fogyasztók nagy hányada gondolja úgy, hogy jobb, ha nem eszik olyan import csokoládészerűséget, amelyben kakaóvaj helyett „növényi zsír”, azaz valószínűleg gm-szójából kivont lecitin van. Az új EU-szabályozás értelmében már ezek a termékek is jelöléskötelesek.
Számtalan egyéb kockázata lehet a génmanipulációnak. Bizonyos élőlényekbe átültetett baktériumgének a mindenütt jelen lévő mikroorganizmusokon keresztül szétterjedhetnek a környezetben, s ezáltal újfajta baktériumok, vírusok keletkezhetnek. Másféle genetikai környezetszennyezés, amikor genetikailag megváltoztatott növények vadon élő rokonaikkal kereszteződnek. Ha így átadódik a vegyszertűrésért felelős gén, félelmetes szupergyomok indulhatnak világot hódítani. Megjósolható, hogy a nagyüzemileg, monokultúrákban termelt gm-haszonnövények a génbankokba szoríthatják vissza a hagyományos, genetikailag tiszta fajokat.
Móra Veronika biológus, az Ökotárs Alapítvány munkatársa mondja a génmanipulációról, hogy e forradalmian új eljárás használatáról eddig még csak nem is a tudósok, hanem vegyipari cégek kis csoportja döntött. Az ő nyomásukra kénytelen a társadalom – előzetes vita nélkül – elviselni e technológia kockázatait. Művelői számára – tisztelet a kivételnek – az élő teremtény nem más, mint mechanisztikusan összekapcsolt vegyületek gépezete, amelybe gátlástalanul bele szabad nyúlni.
A biológus és környezetvédelmi szakértő úgy látja, a magyar géntechnológiai törvény szerencsére igazodik az EU-szabályozáshoz. Más kérdés, hogy a közelmúltban a zöldszervezeteknek nem sikerült elérniük, hogy a géntörvénybe az ő módosító javaslataik is bekerüljenek, például hogy a biogazdaságok, természetvédelmi területek körül védősávokat létesítsenek a biotechnológiai környezetszennyezés gátolására. Tudomása szerint hazánkban génmanipulált élőlények még nincsenek köztermesztésben, illetve -tenyésztésben. Viszont némely agrokémiai multivállalat folytat nálunk ilyen kísérleteket, és a törvény által kötelezően előírt négyéves kísérleti periódusok nemsokára lejárnak.
Akkor tehát kezdődhet Magyarországon is az ilyen növények szabadföldi termesztése? Ennek teljes tiltásáról ugyanis sehol a világon nincs szó…