Egyházügyi államtitkári kinevezése előtt dolgozott-e olyan szakmai területen, amelyet összefüggésbe lehet hozni a magyarországi egyházakkal?
– Korábban soha nem dolgoztam ilyen területen.
– Ezek szerint – az elődjéhez hasonlóan – önnek sincsenek szakmai előismeretei. Miért vállalta el mégis a felkérést? Vallásos indíttatásból, az MSZP hívó szavára, vagy – válságmenedzser lévén – szakmai kihívásból?
– Egy dolgot tisztázzunk: tizenhárom éve dolgozom a közigazgatásban. Ez idő alatt szerzett szakmai tapasztalataim miatt döntöttem úgy, hogy elvállalom az egyházügyi államtitkárság irányítását. Baloldali érzelmű ember vagyok, de nem az MSZP hívó szavára, hanem Kiss Péter kancelláriaminiszter kérésére jöttem. Korábban már dolgoztunk együtt, és úgy gondolom, hogy korrekt kapcsolat alakult ki közöttünk.
– Tény: a rendszerváltás óta ilyen rossz még nem volt a katolikus egyház és a hivatalban lévő kormány viszonya, így a kabinetnek jól jöhetett válságmenedzseri rutinja. Nyilván tudja, hogy Medgyessy Péter – még az MSZP miniszterelnök-jelöltjeként – a választási kampány során a püspöki karnak írt levelében egészen mást ígért. Kormányfőként már nem tartotta be a szavát.
– Nem tudom, mi alapján mondja, hogy rossz a viszony az egyház és a kormány között.
– Kevéssel a kormányváltás után Pápai Lajos győri megyéspüspök úgy fogalmazott, hogy a katolikus egyház megkapta a kormánytól az első pofont. Bizonyára emlékszik: a püspök akkor az ellen tiltakozott, hogy a pedagógusok órabéremeléséből kimaradtak a hitoktatók. Ez ugyan rendeződött később, azonban újabb konfliktusok keletkeztek.
– Miután elfoglaltam a hivatalomat, először a püspöki karnál tettem látogatást. A püspöki konferencia három legfontosabb vezetőjével találkoztam. Ők semmilyen konfliktusról nem beszéltek nekem, a kormány és az egyház közötti viszonyt nem minősítették rossznak. Igaz, azt sem mondták, hogy kiváló lenne ez a kapcsolat. Úgy gondolom, a korrekt szót kellene használnom.
– Udvarias emberek a püspökök…
– Természetesen nem állítom, hogy nem lehetne tovább javítani a jelenlegi helyzeten. Meg kell oldanunk, hogy az egyeztetések során ne alakuljanak ki félreérthető helyzetek, felesleges feszültségforrások. Kinevezésem előtt ebből adódott egy-két probléma. Nézze: az életben két szervezet között előfordulhatnak szakmai viták.
– Hogy egyet említsek: a kormány a szociális törvény módosításával az egyházakat kiszolgáltatta a helyi települési önkormányzatok politikai összetételének. Hiába kérte a püspöki kar, a kabinet nem vette figyelembe a szempontjait, a kormánypártok pedig a törvényt erőből megszavazták. A püspöki kar nem tehetett mást, az Alkotmánybírósághoz fordult.
– Amíg az Alkotmánybíróság nem dönt, az ügyet nem szeretném kommentálni. Előfordulhat, hogy az egyházak néhány képviselőjében élnek még régi reflexek a szociálliberális kormánnyal szemben, s ezen mindenképpen javítani szeretnék. Néha úgy érzékelem, hogy a másik politikai táborral – a jobboldallal – jelenleg még jobban ki tudnak jönni. Ez persze nem vonatkozik minden egyházra. Ebben valószínűleg történelmi tapasztalatok is közrejátszanak. Sajnos, tizenhárom év kevés volt ahhoz, hogy a rendszerváltás előtti időszak negatív tapasztalatait és élményeit néhányan ne mossák össze a mai, modern baloldallal. Szomorúnak tartom, hogy egy államigazgatási munka során elkövetett véletlen hiba miatt néhányan a régi reflexek alapján gondolkodjanak a mai baloldalról, és az a téves képzet alakuljon ki, hogy a vallásos emberek nem gyakorolhatják alkotmányos alapjogaikat. Ugyanis nem erről van szó. A jövőben ezeket a félreértéseket el kell kerülni. Az én dolgom többek között az, hogy ellássam azt a koordinációt, amely a különböző tárcák egyházakat érintő döntéseinek előkészítése során felmerül.
– Amikor kialakul egy konfliktusos helyzet, akkor ön kinek az érdekét képviseli: a kormányét az egyházaknál vagy az egyházakét a kormánynál?
– Legfontosabb feladatomnak az egyeztetést tartom, továbbá hogy a párbeszéd folyamatos legyen. Természetesen a kormány álláspontját kell képviselnem, de az egyeztetési folyamatban ez is változhat. Amikor például valamelyik tárca előterjesztését – az államigazgatási egyeztetés során – megkapom, akkor mindig figyelembe veszem, hogy a rendelkezés valamilyen formában érintheti-e az egyházakat. Ha igen, akkor természetesen megkeressük a tárca képviselőjét, és megkérdezzük, hogy történt-e egyeztetés az érintett egyházzal vagy egyházakkal. Úgy gondolom, ez minimális követelmény.
– Korábban miért maradtak el az egyeztetések?
– Nem lehet ilyen sommásan kijelenteni, hogy elmaradtak. Valamennyien egy-két esetet tudunk csupán említeni. Ebből nem lehet azt a következtetést levonni, hogy az államigazgatásban mindenki roszszul végzi a munkáját. Számos tárca foglalkozik az egyházakat érintő területekkel. Elég, ha egyetlen munkatárs rosszul olvassa el az egyházakat is érintő törvényjavaslatot, hogy előforduljon az a hiba, amely révén elmarad az általam szükségesnek tartott egyeztetés.
– Most gyakorlatilag arról beszél, hogy az elmúlt egy év során a kormány többször is hibázott?
– Az államigazgatás különböző szintjein valóban előfordulhatnak ilyen hibák, ezt azonban nem szabad általánosítani és a kormány nyakába varrni.
– A közelmúltban jelezte, hogy hoszszabb távon új alapokra helyezné az egyházfinanszírozási rendszert. Milyen koncepciót képvisel?
– Az egyházak szempontjából inkorrekt dolognak tartanám, ha – az egyeztetések előtt – újságcikkben fejteném ki álláspontomat. Amíg velük nem tárgyaltam, nem szeretném a sajtónak elmondani az elképzelésemet.
– A koncepció lényegét azonban elárulhatná…
– Olyan finanszírozást szeretnénk kialakítani, amely nem különalkukon múlik, hanem a rendszerbe épített automatizmus működteti. Ezáltal mindegyik egyház előre, pontosan ki tudná számolni, hogy mennyi pénzre számíthat.
– Az előző kormányzati ciklus során a Semjén Zsolt által vezetett egyházügyi államtitkárság pontosan olyan rendszert szeretett volna bevezetni, amelyik megfelel az ön kívánalmainak. A népszámláláson alapuló egyház-finanszírozást azonban a jelenlegi koalíciós pártok elutasították.
– Amikor a népszámlálás során a kérdezőbiztosok megkérdezték az állampolgárokat arról, milyen vallásúnak tartják magukat, a válaszolók nem tudták, hogy később mindez az egyház-finanszírozás alapja lesz. Arról nem beszélve, hogy volt olyan egyház is, amelyik arra buzdította híveit: ne válaszoljanak a kérdésre. El kell fogadni, hogy a múlt tapasztalatai alapján bizonyos félelmek még most is élnek. Szerintem változatlanul azt az alapelvet kell követni, ami a Szentszék és a magyar kormány között 1997-ben megkötött megállapodásban szerepel. E szerint a támogatást a rendelkezők arányában kell felosztani. Szomorúnak tartom, hogy erre az évre nagyon kevés pénzt kapnak az egyházak felújítási, illetve rekonstrukciós munkákra. Természetesen a kormány javítani próbál ezen a helyzeten. Reménykedem, hogy a következő esztendő költségvetése e célra több pénzt irányoz elő. Jó lenne például megkezdeni a Mátyás-templom rekonstrukcióját. Látja: ez hívők és nem hívők közös célja lehet.
– Mit kíván a destruktív szekták ellen tenni?
– Semmit, mert én nem tilthatom be őket, illetve nem tudom, hogy melyek ezek. Az 1990. évi IV. törvény szigorúan meghatározza az egyházalapítás feltételeit. A közelmúltban találkoztam a helsinki bizottság képviselőivel, akik azt szorgalmazták, hogy már két fővel is lehessen Magyarországon egyházat létrehozni.
– Ez a javaslat az Európában jelenleg legliberálisabb magyar jogszabály radikális liberalizálását jelentené. Ön egyetért ezzel?
– Akár ezt is el tudnám képzelni, úgy, hogy – az alapítói létszám radikális leszállítása mellett – az egyházaknak adandó állami kedvezményeket szigorítanánk. Ha például két fővel megalakul egy új felekezet, akkor az másnap ne tudjon behozni – vám- és adókedvezmény mellett – adománynak álcázott árut, csak azért, hogy a piacon eladja, és busás haszonra tegyen szert. Persze mindez csak hipotézis, de ez valóban sértené azoknak az egyházaknak az érdekeit, amelyek tényleges hitéleti tevékenységet folytatnak.
– Ez úgy értendő, hogy kezdeményezi a lelkiismereti és egyház-alapítási törvény módosítását?
– Ez kétharmados törvény, amelynek bizonyos módosítását 2006-ig elképzelhetőnek tartom. Ennek azonban számos előfeltétele van. Csak akkor érdemes felvetni, ha a parlamenti pártok valóban közös nevezőre tudnak jutni a módosítás tartalmában, valamint a javaslat az egyházak érdekével is egybecseng. Eleve vesztésre ítélt helyzetbe ugyanis nem szabad belefutni.
***
Változó hitéleti támogatás. A hitéleti támogatás egyre inkább a hívekre maradna – derül ki Gulyás Kálmán egy országos napilapnak adott tegnapi nyilatkozatából. Az államtitkár az egyház-finanszírozás tervezett átalakítása kapcsán arról beszélt, hogy üdvözítőnek tartaná az arányok megváltoztatását a támogatási rendszerben. Szerinte jó lenne, ha a hitéleti támogatáson belül növekedne a személyi jövedelemadójukról közvetlenül rendelkezők aránya. Gulyás Kálmán ugyanakkor elismerte, hogy ehhez egyszerűsíteni kellene a felajánlás jelenlegi bonyolult rendszerét.
Keresztrejtvény
Napi sudoku
