Lelepleződött a PDS elnöke

A CIA „Rosenholz” fedőnév alatt futó akciója során visszajuttatott egykori NDK-akták kiértékelésének első „áldozata” Lothar Bisky, a szocialista PDS röviddel ezelőtt – immár másodszorra – megválasztott elnöke. Kényes az ügy, hiszen tőle, a régi frontharcostól remélték a reformkommunisták, hogy sikerül a pártot kivezetnie az ideológiai és szervezeti zsákutcából.

Egy hónappal ezelőtt emelte Biskyt az elnöki pozícióba az egykori keletnémet állampárt utódszervezete, holott ismerte múltját és az állambiztonsági szervekhez kötődő kapcsolatát. Ezt az érintett sem tagadta, azaz mindeddig csak annyit vallott be, amenynyit a rendelkezésre álló iratok alapján rá lehetett bizonyítani. A Stasi-örökség feldolgozásával foglalkozó hivatal utal arra, hogy Bisky rendszeresen információkkal látta el megbízóit. „A titkosszolgálatnak szüksége volt szakvéleményre a kapitalista világ tömegkommunikációs rendszerének működéséről” – ismerte be a PDS-elnök, de még 1995 novemberében is tagadta, hogy nyilatkozatot írt alá, s hogy fedőnév alatt dolgozott volna a titkosszolgálatnak.
Az új értesülések szerint Biskyt az állambiztonsági minisztériumban igenis regisztrálták, és „Bienitz” fedőnév alatt 1966-tól kezdve a tárca kémelhárító részlegének dolgozott. A hetvenes évek végén Lipcséből Berlinbe költözött, és ezt követően a titkosszolgálat hamarosan „kikapcsolta”. A szünet 1986-ig tartott, amikor is kinevezték a film- és televíziós főiskola rektorává Potsdam-Bebelsbergben. Az NDK kémelhárítása ekkor ismét aktiválta, de ügynöki pályafutásának ezt a szakaszát Bisky mindeddig elkendőzte. Most így emlékszik: „A szokásos beszámolókat adtam le nyugati útjaimról. Azt viszont nem tudhatom, hogy ezek végül kinek a kezébe kerültek.”
A PDS számára a Bisky-ügy a legrosszabbkor jött, hiszen a szocialisták soraiban szakítópróba dúl. A berlini parlamentben mindössze két képviselővel rendelkeznek, szövetségi szinten a párt befolyása gyakorlatilag nulla, a keleti tartományokban is rohamosan csökken a párttagok száma.