Megszorítás és segély Izraelben

Az első munkanapját azzal töltötte, hogy szép akkurátusan találkozott a gazdasági élet meghatározó személyiségeivel: a központi bank kormányzójával, a leköszönő pénzügyminiszterrel, a kézművesek szervezetének vezetőjével, a szakszervezeti szövetség elnökével. Mindegyiküknek gondosan elmondta elképzeléseit, vázolta terveit, s meg is kapta hozzájuk a támogatást. Kivéve a szakszervezet főnökét, aki a találkozó után azt nyilatkozta, hogy szerinte a gazdaságnak kell szolgálnia az embert, ezzel szemben az új izraeli pénzügyminiszter, sajna, úgy tartja, hogy az ember szolgálja ki a gazdaság törvényeit. Ebben maradtak.

Az új pénzügyminiszter, az egykori kormányfő, Benjamin Netanjahu, nekilátott hát a nagy munkának. Gazdasági hitvallásához híven a gazdaság törvényeinek mindenekelőtti érvényesítését és tiszteletben tartását tűzte ki céljául; ami, mondjuk ki, erőteljes megszorító politikát jelent. S való igaz: Netanjahu a maga erőszakos stílusával az elmúlt hónapokban máris gyorsan „megrázta” az izraeli gazdaságot. A költségvetés kiadásainak megnyirbálása, fizetéseket érintő megszorítások, közalkalmazotti elbocsátások, a tőkepiac élénkítése – ezek az általa meghirdetett program fő elemei. Egymás után váltja őket valóra, ezzel remélve megjavítani a harmadik éve receszszióval küszködő izraeli gazdaság helyzetét.

Netanjahu bevallottan ambiciózus célja, hogy a kicsiny közel-keleti ország piacorientáltabb legyen. Ezt egyrészt adócsökkentésekkel és a magánszektor ösztönzésével akarja megvalósítani, másrészt pedig megregulázza a tekintélyes állami szektort és a szociális programokat, amelyek pedig hosszú időn keresztül a szocialista elvekre alapozott állam szerves részei voltak. „Az izraeli gazdaságban nem mehetnek tovább így a dolgok! – idézte a minap Netanjahut a New York Times. – A katasztrófa szélén vagyunk. Az izraelieket megfullasztja a kormányzati bürokrácia.”

Kétségtelen, hogy az izraeli gazdaság – amely a kilencvenes évek derekán részben high-tech iparának köszönhetően prosperált – rendkívül komoly bajokkal küszködik. A harminc hónapja tartó erőszak és a high-tech iparban világszerte tapasztalható lankadás együttesen az államalapítás óta legcsúfabb recessziójába szorította a zsidó államot. Innen kihúzni nem könnyű feladat. Még Netanjahunak sem. Aki pedig közismert arról, hogy nem riad vissza a konfrontációtól még úgynevezett érzékeny témákban sem. S amikor február végén Saron fölajánlotta neki a pénzügyminiszteri posztot, csakis azzal a feltétellel vállalta el, hogy ígéretet kapott a kormányfőtől: nem szól bele a gazdaságpolitika alakításába. (Ez egyébként minden bizonnyal nem is esett nehezére Saronnak, aki soha nem mutatott különösebb érdeklődést a gazdaság iránt.) Netanjahu ráadásul megkapta egy speciális gazdasági bizottság irányítását és a miniszterelnöki hivataltól hozzá került az állami vállalatok felügyelete is. A Jerusalem Post szerint Netanjahu egyszerűen „gazdasági miniszterelnök” lett. Kétségtelen, hogy nagy hatalmú miniszter. Központi szerepet kapott az Egyesült Államokkal a segélyekről és hitelgaranciákról folytatott tárgyaláson is.

„Azzal a világos elképzeléssel léptem be a pénzügyminisztérium kapuján, hogy forradalmat robbantsak ki: a kormány méreteinek csökkentésével, a termelékenység növelésével” – mondta Netanjahu.

És mindent e célnak rendel alá. A kabinet el is fogadta tervét, amely tizenegymilliárd (!) sékeles költségvetési megtakarítást és tízezer közalkalmazott – köztük tanárok – elbocsátását szorgalmazza. Több minisztériumnak tízszázalékos költségvetés-csökkentéssel kell megbirkóznia, s ez – ha kisebb mértékben is, de – érinti még a védelmi minisztériumot is. Netanjahu, sajtójelentések szerint, átnevezteti – magyarán: csökkenteti – azokat a pénzügyi juttatásokat is, amelyeket a kormányzat eddig minden családnak, jövedelmi viszonyaitól függetlenül, folyósított, attól függően, hogy hány gyermek nevelődött a famíliában. Ez a juttatás sok családot – elsősorban az ultraortodox közösségekben – minél több gyermek vállalására bátorított. Ám éppen a sok gyermek vezetett e nagy családok elszegényedéséhez, alkalmasint a társadalom peremére sodródásához…

A Hisztadrut, az ország fő szakszervezeti szerveződése – amelynek vezetője, Amir Perec mondta azt, hogy szerinte a gazdaságnak az embert kell szolgálnia – természetesen már reagált, de maga a Hisztadrut-vezető nyilatkozta egy Netanjahuval folytatott megbeszélés után: a kormány teljes gőzzel megy előre, fitytyet hányva az esetleges rombolásra, amelyet maga után hagy majd…

A gazdasági populizmus persze népszerű Izraelben is. S ez az ország végül is hosszú időn keresztül szocialista orientációjú volt. Különösebben aggódniuk persze a szocialisztikus érzületű izraelieknek sem kell. A Jerusalem Post szerint ugyanis Izrael nyolcmilliárd (!) dolláros hitelgaranciát és négymilliárd dolláros segélyt kér Washingtontól. Mint tudjuk: a tárgyalásokon Netanjahunak (is) szava van. S mint láttuk: kitartó, következetes és kérlelhetetlen érdekérvényesítő.