Titkos SMS-ektől a pénzmosási botrányig – korrupciós gócpont lett Brüsszel 

Ursula von der Leyen titkos sms-ügyétől a volt igazságügyi biztos pénzmosási botrányáig – 2025-ben sorozatban derültek ki korrupciós ügyek az EU vezetésében. Ifj. Lomnici Zoltán, a Századvég tudományos igazgatója szerint már nem pusztán legitimitási válságról, hanem az integráció felbomlásának jeleiről van szó.

Az Európai Unió intézményeinek 2025-ös éve sorozatos korrupciós botrányokkal telt Forrás: AFP

A Századvég Közéleti Tudásközpont Alapítvány tudományos igazgatója arról is beszélt lapunknak, hogy Von der Leyen és körei esetében milyen konkrét szabályok vagy etikai kódexek sérültek. – Egyrészt az EUMSZ 15. cikk (3) kifejezett, alanyi jogot ad: bármely uniós polgár, valamint valamely tagállamban lakóhellyel, illetve létesítő okirat szerinti székhellyel rendelkező természetes vagy jogi személy jogosult az unió intézményeinek, szerveinek és hivatalainak dokumentumaihoz hozzáférni a meghatározott elvek és feltételek szerint. Ezt a jogosultságot konkretizálja a 1049/2001/EK rendelet, amelynek (1)–(4) bekezdései nyíltan kimondják: a döntéseket a lehető legnyilvánosabban kell meghozni, a nyitottság pedig a demokratikus legitimáció és felelősség alapja; a rendelet célja pedig a dokumentumokhoz való hozzáférésnek a lehető legszélesebb körű biztosítása – hangsúlyozta ifj. Lomnici Zoltán, hozzátéve: 

E szabályrendszer gyakorlati jelentőségét a Pfizer-gate-ügyben hozott ítélet tette különösen hangsúlyossá: az Európai Unió Törvényszéke kimondta, hogy a bizottság megsértette az uniós dokumentumokhoz való hozzáférésre vonatkozó előírásokat.

A bíróság rögzítette, hogy az intézmények kötelesek a nyilvánosság számára a lehető legteljesebb mértékben biztosítani a hozzáférést az általuk kezelt dokumentumokhoz, és nem elegendő pusztán hivatkozni arra, hogy egyes dokumentumok nem állnak rendelkezésre. Ez az ítélet rámutat arra, hogy a bizottság vezetésének gyakorlata eltávolodott azoktól az alapelvektől, amelyeket maga az unió kér számon a tagállamokon.

Az Európai Unió vezetőinek felelősségre vonása szerződéses és jogi mechanizmusokon keresztül történik. Fotó: AFP

Az uniós vezetők felelősségre vonásáról ifj. Lomnici Zoltán azt mondta: – Az Európai Unió vezetőinek (mindenekelőtt a bizottságnak és annak elnökének) felelősségre vonása elsődlegesen szerződéses és intézményi jogi mechanizmusokon keresztül történik, nem pedig klasszikus parlamentáris politikai felelősség alapján. A központi eszköz ebben a rendszerben a bizottság parlamenti felelőssége, amelyet az EUMSZ és az EUSZ együttesen szabályoz. A valódi szankcionáló eszköz az EUMSZ 234. cikkében szabályozott bizalmatlansági indítvány. Hozzátette:

Ez az uniós jogrend egyik legerősebb felelősségre vonási eszköze, amelynek elfogadása esetén a bizottság testületileg köteles lemondani, beleértve a bizottság elnökét és az EUSZ 17. cikk (8) bekezdése értelmében az unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét is. 

Ifj. Lomnici Zoltán kiemelte: a rendszer sajátossága, hogy az uniós végrehajtó hatalom nem egyéni, hanem kollektív felelősséget visel: az elnök személyéhez köthető súlyos jogsértések politikai következményei is az egész testületet terhelik. A bizalmatlansági indítvány elfogadásához a leadott szavazatok kétharmada, egyben az Európai Parlament összes tagjának többsége szükséges. Az Európai Parlament eljárási szabályzatának 131. cikke részletesen rögzíti az indítvány előterjesztésének és lefolytatásának garanciális szabályait. Az indítványt a képviselők legalább egytizede terjesztheti elő, kötelező indokolással, majd név szerinti szavazásra kerül sor nyílt politikai felelősségvállalás mellett.

Fontos hangsúlyozni, hogy a bizalmatlansági indítvány nem büntetőjogi, hanem intézményi felelősségi forma. Nem zárja ki, nem helyettesíti a bírósági eljárást, de kifejezetten a demokratikus legitimáció elvesztésére ad kollektív választ

– fogalmazott a szakértő, hozzátéve: ilyen értelemben a Pfizer-gate-hez hasonló ügyekben, ahol a bíróság jogsértést állapít meg, a parlamenti felelősségre vonás elvileg lehetséges, de politikailag nehezen érvényesíthető jogi lehetőség.

Az EU strukturális értelemben az összeomlás jeleit mutatja. Fotó: AFP

A Századvég Közéleti Tudásközpont Alapítvány tudományos igazgatója arról is beszélt, hogy az uniós hatalomgyengülés ma már nem pusztán legitimitási vagy bizalmi kérdés, hanem rendszerszintű válságtünet, amely az Európai Unió működőképességét érinti. A döntéshozatal centralizált, de politikailag kiüresedett; a pénzügyi és jogállamisági eszközök egyre inkább kényszerítő jellegűek, miközben a társadalmi és tagállami konszenzus hiányzik mögülük. 

Ebben az értelemben nem túlzás azt állítani, hogy az EU strukturális értelemben az összeomlás jeleit mutatja: a közös politikák mögött nincs meg az egységes politikai akarat, a költségvetési viták pedig már az integráció fenntarthatóságát kérdőjelezik meg. Nem véletlen, hogy Orbán Viktor arra figyelmeztetett: az EU következő költségvetése akár az utolsó is lehet a jelenlegi formában

 – hangsúlyozta ifj. Lomnici Zoltán. Kiemelte: a politikai legitimitás csökkenése a bizottság vezetése szempontjából mindenekelőtt azt jelenti, hogy az intézmény működése formálisan továbbra is megfelel a szerződéseknek, ugyanakkor meggyengül az a demokratikus és erkölcsi alap, amelyre az uniós végrehajtó hatalom tényleges elfogadottsága épül. 

Az Európai Unió politikai legitimitása klasszikusan három, szerződéses alapokon nyugvó pillérhez köthető: 

1. a jogszerű felhatalmazáshoz, 
2. a demokratikus részvételhez, valamint 
3. az átláthatósághoz és az elszámoltathatósághoz.

A bizottság jogalapját az EUSZ 17. cikke, valamint az EUMSZ 244–250. cikkei biztosítják. Fotó: AFP

Az első pillért az jelenti, hogy az uniós intézmények, így a bizottság is a szerződések alapján jöttek létre és azok keretei között működnek.

A bizottság jogalapját az EUSZ 17. cikke, valamint az EUMSZ 244–250. cikkei biztosítják, amelyek rögzítik a testület összetételét, feladatait és függetlenségét. Az EUSZ 17. cikk (3) bekezdése kimondja, hogy a bizottság teljesen független, tagjai nem fogadhatnak el utasításokat kormányoktól, intézményektől vagy egyéb szervektől. E jogszerűség önmagában azonban csak formális legitimitást teremt. A második pillér a demokratikus részvételhez kapcsolódik. 

Bár a bizottság tagjait nem közvetlenül választják az uniós polgárok, működésük közvetett demokratikus legitimációját az biztosítja, hogy az Európai Parlament – amelynek tagjait közvetlen választások útján delegálják – jóváhagyja a bizottság elnökét és testületét, valamint folyamatos politikai kontrollt gyakorol felette. Ennek szerződéses alapja az EUSZ 17. cikk (7)–(8) bekezdése, illetve az EUMSZ 233–234. cikke, amelyek az éves beszámoltatást és a bizalmatlansági indítvány lehetőségét is rögzítik.

A harmadik és jelenleg leginkább sérülékeny pillér az átláthatóság és az elszámoltathatóság.

E körben az EUMSZ 15. cikk (1)–(3) bekezdése kimondja, hogy az unió intézményei a lehető legnyíltabban működnek, és a polgárok számára biztosítani kell a dokumentumokhoz való hozzáférést. Ezt részletezi a 1049/2001/EK rendelet, amelynek célja kifejezetten a dokumentumokhoz való hozzáférés lehető legszélesebb körű biztosítása.

Amikor a bizottság vezetése megsérti e normákat, a politikai legitimitás funkcionálisan sérül: az intézmény jogszerűen létezik, de működése egyre kevésbé tekinthető demokratikusan ellenőrizhetőnek

– hangsúlyozta a szakértő. 

Hiába mutatnak a közvélemény-kutatások időszakosan javuló képet az unió egészének megítéléséről, az EU Tudományos Központja szerint 2025 tavaszán az európai polgárok mindössze 52 százaléka bízott az EU-ban

– mondta ifj. Lomnici Zoltán, hozzátéve: bár a 2008-as gazdasági válság óta ez a legmagasabb mért érték az EU iránti bizalomban, önmagában beszédes, hogy ez mindössze a polgárok körülbelül felét jelenti.

A korrupt brüsszeli politikusok ügyei mind rámutatnak, hogy komoly válságban vannak az uniós intézmények, és megrendült a bizalom bennük. 

Borítókép: Federica Mogherini és Ursula von der Leyen (Fotó: AFP)