Mézédes dinnye, keserű szájíz

Az aszályt a gabonatermesztőkhöz hasonlóan a dinnyetermelők is megérezték, annyi különbséggel, hogy ha nem öntöztek, akkor 20–40 százalékos terméskiesést könyvelhettek el. Ha öntöztek, akkor pedig költségeik emelkedtek hasonló arányban. Ugyanakkor az unió a korábbi évekkel ellentétben nem hajlandó fogadni a magyar dinnyét, aminek következtében a hazai árak irreálisan alacsonyak. Ennek azonban a vásárlók sem örülhetnek, mert ha a dinnyetermesztők tönkremennek, akkor jövőre már a drága importdinnyét kell megfizetniük. A termelőket a forintleértékelés is sújtja, ugyanis az abból eredő forinttöbbletet az uniós kereskedők bekalkulálják az általuk fizetett fix árba. A dinnyetermesztők – akik szinte kizárólag családi gazdálkodók – úgy vélik, ha nem kapnak állami segítséget, akkor tönkremennek. A segítség alatt nem hiteleket értenek, mert úgy látják, azzal a megoldással csak a szegénységüket súlyosbítják.

Ma már egész biztos, hogy a dinnyetermesztők is beállhatnak a kilátástalan helyzetbe került mezőgazdasági termelők közé, ha nem kapnak állami segítséget. Ebbe a helyzetbe több ok miatt sodródtak az érintettek. Sújtotta őket az aszály: ha nem öntöztek, akkor a terméskiesés 20–40 százalékos volt, ha öntöztek, akkor költségeik emelkedtek 30–40 százalékkal – nyilatkozta lapunknak Pócs János. A jászapáti termelő, exportőr, a terméktanács térségi vezetője második okként az exportlehetőségeket ecsetelte.
Elmondta, amíg az elmúlt években július első napjaiban az exportra szánt dinnyéért 45–50 forintot kaptak a termelők, addig ma csak 15–20 forintot fizetnek a külföldi kereskedők. Az unió azonban még ezen az alacsony áron sem fogadja a magyar dinnyét, arra hivatkozva, hogy nálunk jelentős túltermelés van, és ezt a többletmennyiséget nem hajlandó felszívni. Annyi igazság van a dologban, hogy a nagy meleg miatt korábban érett itthon a dinnye – mondta Pócs János. De hozzátette azt is, hogy a termelők jelentős része úgy érzi, az unió joggal fél a kiváló magyar dinnyétől, mert azt a csatlakozás után a jelenlegi megkötések nélkül el lehet helyezni az EU már kibővült piacain. Ez viszont az EU-termelők üzletpolitikáját rontaná, ezért a közösség most nem hajlandó fogadni a magyar dinnyét. EU-partnereink szívesebben vennék, ha a magyar termelők nem erős versenytársak, hanem csak a piac kiszolgálói lennének.
A magyarországi összes dinynyetermés sok év átlagában 160 ezer tonna – amit 8-10 ezer hektáron szinte kizárólag családi gazdálkodók termelnek –, de a belső fogyasztás csak 27 ezer tonna. A többi export, de ez az exportmennyiség most a belpiacon marad, és irreálisan leszorítja a dinnyeárakat. Ezért nagyon kevés bevételhez jutunk, hiszen a kereskedők csak 25–35 forintot fizetnek a gyümölcs kilójáért – ismertette a termelő.
Pócs János a harmadik tényezőként a kormányzati intézkedéseket említette. Elmondta: egy hektárra vetítve 600–900 ezer forint a dinynyetermelés költsége, amelyhez az idén semmilyen támogatást nem kaptak. Eltörölték a korábban folyósított hektáronkénti 12–18 ezer forintos földalapú támogatást, a földhasználati bejelentés összegét pedig jelentősen emelték. Így a termelők az eddigi támogatás helyett hektáronként 13 500 forintos negatívummal kezdték az évet.
A forintleértékelés sem tett jót a termelőknek, és annak „előnyeit” még a hazai exportőrök sem élvezik, mert az ebből keletkező haszon a külföldi kereskedőknél marad, akik a forintgyengülést beépítik az általuk adott árba. Pócs János elmondta: az exportőrök mindig fix árat fizetnek a dinnyéért. Ha tehát romlik a forint, akkor kevesebb eurót fizetnek az uniós kereskedők az exportőröknek. Ezen túl a termelők a forintleértékelés miatt jóval drágábban kapják a műtrágyát, a vetőmagot, a növényvédő szereket, a gépeket, a gépalkatrészeket, az üzemanyagot.
Az aszályra visszatérve Pócs János elmondta, hogy a tavalyi kárenyhítés nem segített a termelőkön, csak azok jártak jól, akiknek volt bankhitelük. De ők sem kaptak pénzt, csak fennálló hitelállományuk egy részét engedte el az állam. Igaz, faragták a hiteleket, amelyet a családi gazdálkodók esetében háromszázalékos kamattal adtak – tízéves visszafizetési határidővel –, de olyan pénzhez nem jutottak a termelők, amelyből a következő évi indulást finanszírozhatták volna. Ahhoz megint hiteleket kellett felvenniük, de azokra a kölcsönökre már rendes, átlagosan 12 százalékos piaci kamatot számoltak a pénzintézetek, és a törlesztőrészleteket is havonta postára kell adni. Az adósságkonszolidációval tehát csak a bankok jártak jól, a termelők csak annyiban részesedtek, hogy szegénységüket néhány évvel meghosszabbították. Ha egy termelő tőle független okból, például az aszály miatt kárt szenved, akkor bevételtől esik el, de ha őt hitel formájában segítik, illetve „kárpótolják”, azzal csak a szegénységet tolják arrébb. Pócs János úgy véli, ha a dinnyetermesztők nem kapnak konkrét segítséget, akkor jelentős részük, meglévő hiteleikkel együtt teljesen tönkremegy, mert nem egy esetben jelzálog terheli a családi ingatlanokat, járműveket is. Ez esetben viszont jövőre már nem lehet örülni az olcsó magyar dinnyének, mert a drága import lesz majd kapható – tette hozzá.