Ez az a népcsoport, amely eddig képtelen volt integrálódni a zsidó állam társadalmába. Igaz, nem is nagyon próbálkoztak az oroszok kitörni önként vállalt elszigeteltségükből. Van orosz nyelvű újságjuk, televízióadójuk, a legtöbb izraeli párt honlapja pedig oroszul is elérhető. Nem véletlenül, hiszen a héberül nem tudó kisebbség hatalmas erőt jelent, ha egy-egy párt meg tudja szerezni szavazatukat.
Erre tesz most kísérletet a kormány vezető ereje, a jobboldali Likud – adta tudtul a Háárec című izraeli lap. Az Ariel Saron nevével fémjelzett, leginkább a palesztinokkal szembeni kérlelhetetlen bánásmódról ismert párt azonban nemcsak ideig-óráig szeretné választóinak soraiba csábítani az orosz lakosságot, hanem egyszer és mindenkorra likudnyikokká akarja őket változtatni. A grandiózus terv az előző választások elemzése után kezdte foglalkoztatni a Likud vezetőit. Az Izraelben élő oroszok ugyanis a világ talán legmegbízhatatlanabb választói, akik ráadásul kiváló jósok is: mindig az nyerte a választásokat, akit ők támogattak. 1992-ben a megbékélést hirdető Jichak Rabin volt a választottjuk, 1996-ban pedig a keményvonalas Benjamin Netanjahu. Három évvel később a munkapárti Ehud Barakra szavaztak, hogy 2001-ben és az idén már a jobboldali Ariel Saron szekerét tolják. Így jelenleg a Likud számít az oroszok legnépszerűbb pártjának, s hogy ez ne is változzon, abban a párt Három bizottság hadművelete próbál segíteni. Ennek első elemeként a forródrótbizottsággal országos hálózatot hoznak létre, főleg olyan városokban nyitva irodát, ahol nagyszámú orosz bevándorló lakik. A munkatársak a segítséget kérő oroszoknak jogi tanácsokat adnak, s még munkát találni is segítenek. Az eseménybizottság kirándulásokat, körutakat és előadásokat szervez az orosz kisebbségnek, a kommunikációs bizottság pedig ennek sajtónyilvánosságot teremt, mindenekelőtt kiadja a Likud újságját oroszul is. A bizottságok sikerét az ősszel esedékes helyhatósági választásokon lehet majd felmérni – vélik a Likudnál. A jövőre nézve pedig az általános szavazás lesz a próba, amely Izraelben bármikor bekövetkezhet, ismerve az ország ingatag kormányait, sokszereplős koalícióit. A Likud célja a választások idejére az oroszok végleges bekebelezése, azaz eltántorítani őket az olyan ötletekről, mint az időközben összeomlott bevándorlópárt, a Jiszráél b’Alija felélesztése.
A program arca pedig nem is lehet más, mint Ariel Saron. A Likud ugyanis felismerte: az oroszok adtak a pártnak legalább nyolc képviselői helyet a választásokon, így komolyan kell venni őket. Vladimir Sklar, a Likud aktivistája szerint korábban másképp volt. Nem igazán foglalkoztak az oroszokkal, inkább közvetítők jöttek el velük tárgyalni, például a szintén orosz származású Nátán Saranszki. Sklar szerint személyesen Ariel Saron hatott oda, hogy foglalkozzanak inkább az orosz kisebbséggel, mint az addigi kedvenc, az ultraortodox csoportosulás megnyerésével. Ennek megfelelően Saron elment a Bevándorlói Fórum nevű Likud-szerv ülésére az általános választások kampánya alatt. Ott a tolmács szavait néhol tréfásan kiigazítva bizonyította, hogy beszél oroszul, elnyerve ezzel a bevándorlók szimpátiáját. Később, a győztes választás után az országban élő oroszok negyven képviselője meglátogatta az új miniszterelnököt. Saron őket fogadta először a Likud támogatói közül, előbb, mint az ultraortodoxok csoportját. Három órán át beszélgettek, miközben Saron munkatársai többször felhívták a kormányfő figyelmét, ideje lenne mással is foglalkozni. Saron azonban leintette őket, s a három vidám órával egyesek szerint megvásárolta az oroszokat pártjának.
A politikai vezetés beállítottsága azonban nem feltétlenül egyezik az átlagos orosz származású izraeli lakos gondolkodásával. Egy izraeli közvélemény-kutató cég számításai szerint 2001 óta először a nyáron hat százalékponttal esett Saron támogatottsága a bevándorlók körében, így most 54 százalék szavazna rá. Ez valószínűleg az utóbbi hónapok puhább politizálásának köszönhető, hiszen az orosz kisebbség Izraelben leginkább a karakán, megbízható és kemény politikusokat támogatja. Saron pedig úgy látszik, hajlik az útiterv végrehajtására, amelyet az oroszok mindössze egynegyede tart kívánatosnak. Ugyanakkor a Likud vezetői nem felejtik el azt sem, hogy nemcsak a Saron-féle „liberális” likudos oroszok vannak, hanem a jóval keményebb Netanjahut követők és a szélsőséges Móse Feiglin-pártiak is. Ez utóbbiak pedig azt mondják, a Likudot választják mindaddig, amíg az hű marad az alapító okiratban foglaltakhoz: nincs hely arab állam számára a Jordántól nyugatra. Úgy látszik, nehezen lehet majd elfogadtatni az újlikudos oroszokkal az útiterv világát. Ha pedig nem sikerül, majd a párt is visszatér a régi útra, s a megegyezési politika is csak emlékké halványul a Likud történelmében.
origo.hu
Kamala Harris vezető tanácsadója leleplezte az amerikai közvéleménykutatók hazugságát
